Kiesett Jimmy fia Krisztián, oda a Vicc-Faktor Téma: Egyéb kategória

Gondolom már mindenki látta, hallotta, nem csodálkoznék azon se, ha Twitter világtrend lenne a hír: kiesett az X-Faktorból Jimmy fia Krisztián. De ne szaladjunk ennyire előre. A “””tehetségkutató””” műsor tegnapi adása rendkívül gyatrára sikerült, a hat bent maradt énekesből négy nagyon rondán leszerepelt, a duettek se mind sikerült olyan fényesre. Most mit mondjak, a The Voice frenetikus pénteki adásának a fényében a tegnapi X-Faktor nem volt más, mint egy Vicc-Faktor, ahol van két szerencsétlen, aki tud énekelni, és akiket sajnálni lehet, mert részt vesznek ebben a bohózatban. Persze, lekicsinylő szavakkal illetem a műsort, holott rohadt jól szórakoztam rajta tegnap is.

Már régóta nem tehetségkutató, hanem trashreality műfajként tekintek a showra, ami megnevettet. Keresztespók sírós pofája, Malek és Geszti frappáns beszólásai, JFK béna próbálkozásra az éneklésre, mind egy remek alkalom volt arra, hogy nevessek egy jót. Az X-Faktor célja a szórakoztatás, és ezt maradéktalanul ki is elégíti, de míg pénteken azt élveztem milyen igényes is tud lenni egy hazai éneklős verseny, addig itt azon nevettem mennyire szarul is meg lehet oldani azt. A két véglet, van ez így. Arra viszont nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz így az X-Faktorral. Azt a kis presztizst, amit az utóbbi években felépített magának, ezekkel a tehetségtelen senkikkel, és a magyar éneklős versenyek leggyengébb mezőnyével gyönyörűen leépítette, ezentúl már nem is lehet komolyan venni azt. És persze, jövőre is lesz X-Faktor, de kérdés az, hogy aki igazán tehetséges, mihez kezd: megy a The Voice-ba, ahol a hang számít, vagy vegyül az X-Faktorban olyanokkal, akiknek semmi hangja nincs. Vagy inkább vakok között félszeműként lesz a király? Ez is egy opció. Visszatérve a tegnapi adásra, mivel csak hatan maradtak, jöjjön egy kis elemzés mindenkiről.

Oláh Gergő: Kétségkívül ő a műsor legjobb énekese. Benne van a zene, és ez nagyon jó dolog. Nagyon szép és tiszta az énekhangja, viszont néha túl sok. Ezt úgy értem, hogy amikor kiénekel egy gyönyörű magas hangot, rátesz még egy lapáttal, ezek a barokkos túlzások nem mindig feltétlenül lehengerlőek, DE azt nem lehet elvitatni tőle, hogy tökéletesen csinálja azt, amit. A magyar X-Faktorból ő az egyetlen, aki ha jövőre oda állna Simon Cowell és Britney Spears elé az Amerikai X-Faktorban, gondolkodás nélkül igent mondanának neki. Mert egyszerűen tehetséges, és nem csak énekelni, hanem táncolni is kiválóan tud, odarakja magát rendesen, és showt varázsol a színpadra. Nem bánkódnék akkor se, ha ő képviselné hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon, mérföldekkel jobb énekes már most, mint a Compact Disco béna frontembere.

Antal Timi: Kétségkívül nagyon jó hangja van, és mint személyiség is nagyon aranyosnak, szerethetőnek tűnik. Nála azt érzem, néha nagyon mellé tudnak választani a dalokban. Nem oldja meg mindet ugyanolyan jól, a Moves Like Jagger duettben például nem tetszett, bár lehet, hogy azért, mert Szabó Dávid volt a partnere, az ő bénasága pedig megfertőzhette Timi énekhangját is. Nem valószínű, hogy Timi nyeri meg ezt a szériát, de ez nem is számít, a lányok között magasan ő a legjobb, és Gergő mellett ő az X-Faktor másik olyan előadója, akit szívesen hallgatok, és örülök, hogy hallhatom, még akkor is, ha néha bakizik a színpadon. Abban viszont nem vagyok olyan biztos, hogy Simon Cowell neki is igent mondana, de ez Timi esetében nem oszt, nem szoroz.

Csobot Adél: Számomra ő a legnagyobb rejtély a műsor alatt, és nála érzem leginkább azt, hogy mennyi múlik a dalválasztáson. A Spice Girls “Mama” című slágerét borzasztóan énekelte el, viszont múlt héten a Fekete Rúzs előadása alatt végig tátott szájjal bámultam, mert nem akartam elhinni, hogy Adélka erre is képes. Korábban mindig röhejesnek tartottam, amikor egy-egy előadó azzal magyarázkodott a gyenge teljesítménye kapcsán, hogy rossz volt a dalválasztás, de Adél az egyértelmű bizonyítéka arra, hogy ez mennyire fontos. Az X-Faktor már eljutott abba a szakaszába, hogy nem kellene kísérletezgetni ezzel a lánnyal, adjanak neki olyan stílust, amit jól tud előadni, a drámai, világmegváltó dalok pedig majd menjenek a lemezére, a stúdióban pedig a hallgathatóvá válhat a hallgatatlan.

Stone: Kétségkívül ő a műsor legunalmasabb előadója. Bármit is énekeljen pont letojom, és nem a kora miatt, hanem mert olyan semmilyen a hangja. Nem jó, de nem is hallgatatlan, afféle kit érdekel a kategória, mert csak egy fokkal jobb, mint az átlag, de semmi keresnivalója nincs egy olyan nagy volumenű műsorban, mint az X-Faktor. Ha valaki harminc éve nyomja az ipart, és egy kicsit se sikerült befutnia, az egyértelmű bizonyíték arra, hogy rossz szakmát választott, és ez Stone esetében hatványozottan igaz. Gyenge, unalmas teljesítményt nyújt a színpadon, de az e-heti produkciója mindent alulmúlt. Szégyen, hogy még mindig a műsorban van, pláne az, hogy megkapta a párbajhős titulust.

Jimmy fia Krisztián: Elég egyértelmű volt az, hogy ezen a héten ki fog esni ez a szerencsétlen. Az RTL Klub offenzívát indított ellene, a bulvármédia őt támadta, ahogy Balázsék is szanaszét cingálták őt a Class FM reggeli műsorában, a Morning Show-jában. Emellett az élő műsorban a mentorok ekézték, Nóra arra célozgatott, hogy JFK még véletlenül sem hál lovakkal, amikből annyi maradhatott meg az egyszeri nézőben, hogy Jimmy fia Krisztián a lovaglást rendkívül mocskosan szereti. Még Geszti Péter is belerúgott egy hatalmasat JFK-be, jelezvén, hogy Oláh Gergő után a színvonal nagyon lecsökkent, majd Antal Timi érkezésével huss de megnőtt, belerúgván egy utolsót, ebbe a tehetségtelen, rossz énekhanggal és nulla táncérzékkel megáldott szerencsétlenbe. Apja dalával érkezett, úgy is búcsúzott, a párbajdalon pedig kiderült, csak apuci nótáit tudja normálisan előadni. És hiába esett ki JFK, az X-Faktor renoméjának a visszaállítása csak most következik, és ez lesz az RTL Klub marketingeseinek a legkeményebb feladata, ami az elmúlt években rájuk zúdulhatott.

Szabó Dávid: A végére hagytam őt, aki az X-Faktor legnagyobb csalódása a számomra. Direkt olyan sorrendben soroltam fel őket, ami az én tetszési indexemet tükrözi. Nem JFK a leggyengébb láncszem, hanem Szabó Dávid, akinek a hamisságára szavak sincsenek. Vékonyka, semmilyen kis hangján egy dalt sem tud normálisan előadni, a duettet is teljesen elrontotta, a Maroon 5 frontembere sírva röhögne, ha látta volna a tegnapi előadást. Iszonyú nagy csalódás ez a srác, aki többet nem érdemli meg a színművész titulust. Korábban terveztem, hogy jó lenne valamikor elmenni az Operettszínházba, de ha valahol ilyen tehetségtelen suttyókat alkalmaznak, nekem ott nézőként nincs semmi keresnivalóm. Gratulálok Szabó Dávid, csak azért nem Te vagy az X-Faktor legnagyobb poénja, mert Jimmy fia Krisztián érdekesebb a sajtó számára – legalábbis, egyelőre. Mégis, meddig tűri a sajtó és a mentorok Dávid rémisztő hamisságát?

Nem vicceltem, amikor azt írtam, hogy a hazai tehetségkutató műsorok leggyengébb mezőnyét vonultatta fel az X-Faktor. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne élvezhetnénk azt, amit nekünk nyújtanak, nevetni a bénákon mindig lehet, csak azért valahol, egy mély hang nekem is azt suttogja belül, hogy mennyire szánalmas vagyok. Igen, az vagyok, mert minden héten szánok rá két órát, hogy megnézzem ezt a bohózatot, aztán pedig egy órán keresztül kritikát írok, megformázom és képeket készítek hozzá, azért, hogy leírjam mindig ugyanazt, hogy mennyire gáz és szenny ez a műsor. Akárhogy is nézem, ez kitolás magammal és veletek szemben is, három óra az rendkívül sok idő, amit értékesebben is eltölthetnék. És tegyük hozzá, ti is. Miért nézzük még egyáltalán ezt a szemetet? Jó kérdés, ugye? Mert erre én sem tudok válaszolni, és bármennyire is idegesít, jövőhéten is meg fogom nézni, és írni is fogok róla, de akkor valószínűleg nem ezerkétszáz szóban, hanem pár bekezdésben – mert az első lépés a beismerés, a többi csak utána jön.