Filmkritika: Pókember: Hazatérés (2017) Téma: Egyéb kategória

Mondtam már, hogy imádom a Pókember filmeket? Tiniként odáig voltam a Tobey Maguire-féle verziótól, és emiatt a rebootokra is mindig igent kell mondanom. Így tegnap fogtam magam, és elzarándokoltam a moziba, hogy a kiváló előzetesek után a filmre is rávessem magam.

Azt kell mondjam, abszolút nem csalódtam. Ez a film nagyon állat, és mondom mindezt úgy, hogy kábé semmilyen utalást nem értettem belőle. Be kell ugyanis vallanom, hogy az újkori Marvel filmek közül ez az első, amit látok. Bezony, kimaradt a Vasember, a Thor, és még folytathatnám. Az új Pókember pedig érezhetően tele volt (popkult)utalásokkal, amikből nem sokat értettem, de még így is teljesen magával ragadott.

Nagyon bejött az, ahogyan a készítők hozzáálltak a filmhez. Végre, elmaradt a Ben bácsi halála miatt érzett felelősségtudat és erkölcsi lelki fröccs, és ehelyett teljesen mást kaptunk. Ez a Pókember halál laza, pofátlanul vicces és írtó profin megírt.

Igen, a film használja a jól ismert sablonokat, naná, hogy az aduász “bejön egy csaj, és annak az apja a főgonosz“ szál sem maradhatott ki, de még ezt is sikerült felturbózniuk. Konkrétan a film legjobb részlete volt az, amikor mindezzel szembesült Peter, és ahogy ezt lereagálták a főgonosszal együtt, na az ütött hatalmasat. Ilyen az, ha egy unásig ismételt klisét sikerül nagyon ügyesen átültetniük a képernyőre.

Többször is leírtam, hogy van a filmben egy főgonosz. Nos, be kell látnom, ez barokkos túlzás. Mert a film elején egy jóravaló munkást ismerünk meg, akit kisemmiznek, és akin még gúnyolódnak is. Ezután sokall be, és próbál úgy lavírozni az idegen technológiával, hogy el tudja tartani a családját. Persze, a pasi később nagyon bedurvul, de végre nem egy olyan “főgonoszt” kaptunk, aki el akarja pusztítani a világot. Ő csak egy kisember, akivel kicsesztek, ezért nem tiszteli már csak a saját törvényét. Legalábbis, amíg be nem durvul. Mert eljött az a pont…

Pókembert pedig egyenesen imádtam! Most tényleg egy tini srác volt, aki persze, szeretne bosszúálló lenni, és emiatt áldozatokat is hoz, de alapvetően csak élné a sulis életét, szívesen összejönne a lánnyal, és legózik a legjobb barátjával. Nem lúzer, inkább csak egy kívülálló, egy olyan srác, akit lehetetlen nem kedvelni, és akinek lehetetlen nem drukkolni.

A filmhez rengeteget hozzáad az, hogy Tom Holland mennyire imádja ezt az egészet. Imádom, ha süt a képernyőről az, hogy egy színész mennyire lelkesedik a szerepéért. Tom Holland pedig minden percét imádja, és ez visszaköszön a képernyőn. Rengeteg életet visz a szerepébe, és nagyon jól hozza a karaktere összes rezdülését. Az pedig már csak plusz, hogy alig használt kaszkadőrt, tényleg ő ugrál ennyire profin.

Akit nagyon szerettem még, az Peter legjobb barátja, a duci Ned. Miután leleplezte Peter titkát, rengeteg király jelenet volt hozzá fűzhető. A kérdésein sírva röhögtem, a megmozdulásain dettó. És amikor végre ő lett a székes csávó, aki a számítógép előtt segíti Pókembert, vele együtt lettem nagyon boldog. És igen, a Vasember is szimpatikus lett, kár lenne tagadni. Gwyneth Paltrow pedig, ahh! Csak két percet volt, de az aranyat ért. Imádom azt a nőt 🙂

Apropó, női szereplők. Eleinte kissé fintorogtam, hogy May néni miért ennyire fiatal ebben a verzióban. A képernyőn kábé harmincnak tűnik, amúgy az 53 éves Marissa Tomei alakítja. (Igen, engem is sokkolt). Hozzáadott a filmhez egy kis plusz játékosságot, hogy May fiatalosabb volt, és egyszerre hozta az anya és a laza nagynéni szerepét. Ettől sokkal élhetőbb, szerethetőbb volt. Zendaya karakterét is imádtam már, és nagyon kíváncsi leszek, hogy mihez kezdenek vele legközelebb.

Külön hatalmas pacsi jár a filmnek a diverz szereplőgárdáért is. Nagy csoda Hollywoodban, ha egy film ennyire diverz tud lenni, és ezt itt tök jól megcsinálták. Külön tetszett például két casting, ami bár apróságnak tűnik, de előrejelez egy kis pozitív változást. A korábbi filmekkel ellentétben most egy alacsony, színes bőrű srác piszkálta Petert, és a suli legszebb, legmenőbb lányát is a színes bőrű Laura Harrier alakította tök édesen. Öröm látni, hogy Hollywoodban ilyet is tudnak. És bár gyakrabban tudnák.

Értékelés: 10/10

Nem igazán van olyan, amit hibaként tudnék felróni. A film nagyon profi: jó a forgatókönyv, a vizuális effektek, a színészek játéka lehengerlő volt, Tom Holland igazi főnyeremény. De ami a legjobbá tette az egészet, az a rengeteg humor, a kikacsintások, az előremutató apróságok. Most már mese nincs, ha tényleg ennyire jó egy Marvel film, itt az idő megnézni a többit is.