Kritka: Húsz éves lett a kedvenc sorozatom, a Buffy a vámpírok réme Téma: Egyéb kategória

Rengeteg sorozathoz volt már szerencsém, de nyugodtan kijelenthetem, hogy még mindig a Buffy, a vámpírok réme a legjobb, amit valaha láttam. Ez a kultikus széria március 10-én lett húsz éves. Bizony, anno 1997-ben debütált, hogy aztán megváltoztassa az egész világot és a sorozatipart.

Sok mindenben volt első a Buffy. Például itt kezdték el először használni a ma már oly népszerű heti ügyes, de komoly átívelő szálas szerkezetet, amit annyira zseniálisan oldottak meg. A Buffy a feminista jellege miatt is kiemelendő. Buffy egy olyan erős női karakter volt, aki szembe ment az ideákkal. 1997-ben elképzelhetetlen volt, hogy egy csinos szőke lány legyen az, aki megöli a vámpírokat és a rosszfiúkat de Buffy mindenkire rácáfolt.

Kezdetben pedig a csatorna sem igazán hitt a sorozat sikerében. Nagyon nehezen rendelték be az első évadot, és végül csak midseasonben mutatták be, nem túl sok promóval. A gyorsan jött siker mindenkit meglepett, a készítőket, a csatornát és a színészeket egyaránt. A nézők egyszerűen már ki voltak éhezve egy ilyen úttörő és minőségi sorozatra, ami végül hét évadot élt meg, és nem én vagyok az egyetlen, aki a legnagyobb kedvenceként tartja számon.

Aki netán nem ismerné: a sorozat középpontjában a Sarah Michelle Gellar által alakított Buffy áll, egy tinilány. Minden generációban születik egy vadász, aki hatalmas természetfeletti erővel rendelkezik. Az ő feladata megölni a vámpírokat, a démonokat, és megmenteni az emberiséget. Most Buffy az aktuális vadász, és bármennyire is nem fűlik hozzá a foga, bizony harcolnia kell a természetfelettivel. Miután az előző gimijéből kirúgják, új suliba kerül, ami pont a Pokol szája felett van, így bőven van melója.

A sorozat viszont a kiemelt mellékszereplők miatt is vált annyira szerethetővé, Buffy mellő szegődik ugyanis egy kocka srác, és egy lány, akiről hamarosan kiderül, hogy boszorkány. Sőt, Buffy mellett van a suli könyvtáros is, aki a Tanács küldött mellé segítőnek, így kezdetben négyen harcolnak a természetfelettivel. Legtöbben a Buffy romantikus szálát emelik ki, amit mellesleg én is nagyon szerettem. Buffy ugyanis beleszeret Angelbe, az egyetlen vámpírba, akinek lelke van, de nem olyan egyszerű összejönniük.

Ha a kedvenc részletemet kéne kiemelnem a Buffyból, akkor gondban lennék, mert annyi mindent szerettem benne. Igen, jó volt a Buffy – Angel szál, de a mellékszereplőkért is oda voltam. Például Xanderért, a srácért, aki olyan gyönyörű karakterfejlődést mutatott be, és mentette végül meg a világot. Willow, a leszbikus boszorkány is zseniális volt, mint ahogy Faith, a másik vadász karaktere is lenyűgözött. (Buffynak egy pillanatra leállt a szíve, ezért lett egy másik vadász).

Az évados szerkezet pedig abszolút működött. Tulajdonképpen mindig volt valamilyen központi probléma, ami ellen harcolni kellett, de a lényeg sokszor nem is ez volt, hanem az, amilyen hatást ez kikeltett Buffyból. A lány ugyanis igazi emberi karakter volt, aki tisztában van a kötelességeivel, tudja, hogy mindez megviseli őt, elrabolja a magánéletét, és veszélybe keveri a szeretteit. Ez volt az a sorozat, ami a lehető leghitelesebben bemutatta azt, amivel a mai szuperhős filmek próbálkoznak: hogy a nagyságnak ára van, és a szupererő nemcsak felelősségel, hanem rengeteg kínnal és szenvedéssel is jár.

LMBT szempontból is kiemelkedő a sorozat: itt volt ugyanis az első, országos csatornán levetített szexjelenet két női karakter között, emellett pedig nagyon hitelesen mutatta be Willow, a boszorkány coming outját, és eleve azt, ahogy saját maga felfedezte, leszbikus. Más komoly témákra is reflektált a sorozat, mint az öngyilkosság vagy a kirekesztés. Tanított, miközben szórakoztatott, és egy percig sem lehetett érezni, hogy ez most tanítani akarna. Egyszerűen csak olyan emberi karaktereket és helyzeteket mutatott be, amik hatással lehetnek mindenkire.

A sorozaton meg is látszik ám a húsz éves kor, és nem is. Történetét, karaktereit és az epizódok megírását, minőségét tekintve bőven felveszi a versenyt a most futó sorozatokkal, sőt, szerintem most nincs is a képernyőn egy ennyire jó dráma, mint a Buffy. Minden, amit ott láthattunk releváns és fontos mondanivalóval bír napjainkban is, a szórakoztató faktor pedig adott.

Persze, mai szemmel sok minden furán hat, ha netán belenézne valaki a sorozatba. Gondoljunk például a korai számítógépekre, az akkori divatra, vagy éppenséggel a rettentően béna vámpír és egyéb démon maszkokra. Külsőségeit tekintve egyértelműen a ’90-es évek terméke a sorozat, de a minőségét tekintve kortalan. Joss Whedon pedig okkal lehet büszke magára, a Buffy még mindig minden idők legjobb, és legminőségibb sorozata – legalábbis, szerintem.

Ha valaki netán még nem látta, csak ajánlani tudom a megtekintését, különösen a Vámpírnaplók rajongóinak. A Buffy egy hét évadot megélt sorozat, ami azt is bizonyítja, hogy milyen az, ha egy sorozat nem fárad el, ha a legjobb ötletek az ötödik, a hatodik vagy éppenséggel a hetedik évadban jönnek. És nincs még egy sorozat (még a Bűbájos boszorkák sem), aminek ennyire katartikus és jó lezárása lenne. Ami engem illet, már többször ledaráltam, legutóbb hét éve néztem végig, de érik már, hogy újra megnézzem az elejétől a végéig.