Filmkritika: Arrival – Érkezés | Az év legnagyobb csalódása Téma: Egyéb kategória

Nem is tudom mikor csalódtam utoljára ennyire egy filmben. Mert az Arrival egyszerűen szörnyű volt, holott minden azt sejtette, hogy ez egy tökéletes film lesz. Az ötlet, a történet, a trailer mind kecsegtetőek voltak, akárcsak a film híre. A kritikusok imádták, az origó is ódákat zengett róla. Nos, ismét kiderült, az én ízlésem film terén ritkán egyezik a közízléssel. (És ebből egyértelmű, hogy hiába volt számomra csalódás az Arrival, másnak simán kedvenc lehet).

Maga a történet nagyon izgalmas felvetéssel indít. A földre megérkezik 12 különös tárgy, amit leginkább az űrhajó kifejezéssel tudnánk leírni. Az idegenekkel kapcsolatba lépnek az emberek, próbálunk kommunikálni velük, eközben készültségi riadó van. A középpontban pedig egy nyelvész és egy matematikus, akik nagy terhet cipelnek a vállukon: nekik kell megtanulni az idegenek nyelvét, hogy megtudják, békés vagy ellenséges céllal érkeztek-e a Földre.

Na ugye, hogy mennyire izgalmas? Ufók, káosz, a kínaiak támadásra készülnek, kitörhet egy háború, amit meg kell akadályozni. Tényleg annyi lehetőség volt a történetben, de a kibontás számomra a lehető legunalmasabb lett. Lassú volt a film, alig történt bármilyen cselekmény. Csak odamentek az űrhajóhoz, próbáltak beszélgetni, aztán visszatértek a bázisra, dolgoztak egy kicsit, álmodtak, aztán haladtunk tovább. Most komolyan…

A háttérben pedig megbújt nem egy érdekes dolog: például az, mi történik a földön, hogyan kezeli az emberiség az idegenek jöttét. Sajnos csak híradásokban jöttek erről tudósítások, elmaradt a lényeg: nem nézhettük meg milyen egy városban a káosz, mi történik egy átlagos család kulisszái mögött, ki és hogyan fogadja a hírt: tényleg léteznek ufók. Egy bezárt katonai légtérben lévő, különösebb érzelmi megrázkódtatás nélküli, gépiesen mozgó és lélegző katonákat és unalmas, még véletlenül sem emberközeli karaktereket kaptunk.

Egyedül talán a hősnőben volt kurázsi, Amy Adams jól hozta a figurát, de közel sem volt annyira ütős, hogy tényleg Oscar díjra kelljen jelölni ezért az alakításért. (Nem is érdemelné meg a díjat). A többiek igazából említésre sem méltók, ahogy a beerőszakolt romantikus szál sem, ami minden volt, csak nem romantikus.

Innen spoileresen folytatom, ha nem láttad a filmet, ne olvasd tovább!

Azért nem kapcsoltam le félúton a filmet, mert kíváncsi voltam, hogy miért jöttek ide az ufók. Mi a céljuk, mit akarnak tőlünk, lesz-e pusztulás. Nos, a végeredmény egy rohadt nagy pofoncsapás volt. Az ufók azért jöttek, hogy ajándékot adjanak: megtanították nekünk a nyelvüket, aki pedig érti azt, megváltozik az agya, és képes lesz a jövőbe látni. Azok az “emlékképek” pedig, amit a hősnőn keresztül láttunk a betegségben korán meghaló kislányáról, nem a múltban, hanem a jövőben történik meg.

Komolyan: WHAT THE FUCK! (Tudom, ordibáltam és káromkodtam, sorry). De tényleg, mi az isten? Mi ebben az ajándék? Mi a jó az embereknek abban, ha ismerik a jövőjüket? Tényleg kell ez a plusz frusztráltság? Adams karaktere a végén narrálta, hogy tudja mi lesz, tudja, hogy a kislánya gyerekként meg fog halni és semmit nem tehet ellene, de nem gond, kiélvezi addig is az összes pillanatot. Hát elmegy a fenébe! Milyen anya az, aki tudja a gyerekéről, hogy halálos beteg, de nem viszi őt el jó hamar orvoshoz kezelésekre?

Nagyon nem hiszek abban, hogy látni és ismerni a jövőnket ajándék lenne. Szerintem ez inkább kín, pláne ha nem tehetünk, vagy nem akarunk tenni ellene semmit. A filmben is ezek a megoldások, iszonyúak voltak, például amikor a nő úgy hárította el a háborút, hogy a jövőbeli emlékképén a kínai katonai vezető a fülébe súgta, “mit mondott neki a múltban” és ezt ismételte el a jelenben. Teljesen gáz az egész. A karakterek, a történet, az “ajándék”, és úgy az egész film rettenetes.

Értékelés: 1/10

Nincs ebben a filmben semmi, amit értékelni vagy szeretni lehetne. Hatalmas csalódás, egy jó alaptörténet brutálisan rossz és logikátlan kidolgozása, megannyi kihagyott lehetőséggel. Kár volt elpocsékolni erre a valamire két órát az életemből.

Kinek ajánlom megtekintésre? Senkinek! Inkább nézzétek két órán át az üres falat, abban is több lesz az élvezet.