Filmkritika: Mielőtt megismertelek (2016) Téma: Egyéb kategória

Ez a film tényleg összetöri az ember szívét, de úgy hiszem, hogy ez abszolút nem gond. Ez csak egy mellékhatás, mert a fő mondanivalója nem az, hogy szomorúak legyünk. Pont ellenkezőleg: ez a film szerintem az élet szeretetéről szól, mindenről, amit Lou képvisel a történetben.

Röviden a sztoriról: Will egy ambíciózus, sportos fiatal srác, akit elüt egy motor, és ezután tolószékbe kerül, csak a fejét tudja mozgatni, teljesen magatehetlen. Hozzá érkezik házi ápolónak a cserfes, okos és végtelenül szerethető Lou, aki tornádóként söpör végig a morcos, az életet megunt Will életében.

Fontos megemlíteni, hogy könyvadaptációról van szó, amit sajnos (még) nem olvastam, így csak a filmre tudok koncentrálni, ami egyszerűen csodálatos volt. Amikor elkezdtem nézni azt hittem, majd az elejétől a végéig bőgni fogok, de a film nagy részében inkább csak mosolyogtam. Nagyon jó humorral operált, leginkább Will szarkasztikus poénjait szerettem. Minden megszólalása zseniális volt, imádom, ha a dialógusok ilyen jól működnek egy filmben.

Pár kedvenc jelenetet mindenképpen ki kell emelnem. Lou születésnapja például haláli volt, pláne amikor a lány megkapta az ajándékot. Az a kislányos, sikítós báj zseniális volt, pláne látni mellette Will reakcióját. A főhősök első találkozása is nagyon magával ragadott, akárcsak a jelenet a várban, amikor Will végre felgurult, és mesélt magáról a lánynak. Szerettem még Lou, és Will anyja beszélgetéseit is. Nem volt belőlük sok, de mégis, rengeteg mindent adott.

A romantikus szál is meglepően tetszett. Attól tartottam, hogy komoly szerelmi háromszög lesz, lévén Lou-nak már van pasija, de ott annyira érezhető volt, hogy az érzések egyik fél részéről sem komolyak, hogy szerencsére nem vérzett el ezen a romantika. Will és Lou kapcsolatának a kialakulása magával ragadó volt, minden egyes jópofa vitatkozással és pajkos, vicces pillantással kiegészítve. No és a komolyabb beszélgetéseik! A szívem szorult el, akárhányszor láttam Willen, hogy mennyire szeretne egézséges lenni, hogy az a férfi lehessen, aki mindent megadhatna élete szerelmének.

A színészek szuper játéka is sokat hozzátett ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen a Mielőtt megismertelek. Emília Clarke nagyon pozitívan lepett meg, lévén a Trónok harcában inkább a drámai oldalát mutatja meg. Itt virgonc, cserfes lányként egyszerűen fenomenális volt. Az a rengeteg mosoly, a zabálnivaló akcentus csúcs volt, de leginkább a kisugárzása ragadott magával. Naná, hogy mindenki beleszeretett Lou-ba.

Sam Claflin is meglepett ám. Őt már láttam korábban is filmekben, de érzésem szerint itt volt a legjobb. Tekintve, hogy szinte végig a tolószékben ült, csak az arcával és a hangjával tudott játszani. Mindkét akadályt remekül vette. Hihetetlen, mennyire kifejező Claflin tekintete vagy a grimaszai, és a hangjával is mennyire jól átadta az érzelmeket. Egyszerűen imádnivaló volt a pasi, és nem csak a film első perceiben, hanem egészen az utolsóig.

Pedzegetett egy nagyon komoly témát is az alkotás, az pedig az eutanázia. Érthetően mutatták be mindkét oldalt: azt is, hogy valaki miért vágyik rá olyan elszántan, miért is hozta meg ezt a komoly, és lelkileg vélhetően igencsak megterhelő döntést. Viszont a másik oldal, az ellenzők is nagyon jól megjelent a filmben. Ilyenkor az ember akaratlanul is elgondolkodik: és mit gondolnék én? Hát, én támogatom az eutanáziát, szerintem minden embernek szíve joga eldönteni, hogy meddig akar az élők közt maradni.

A film lezárásáról röviden, spoilerekkel tarkítva pár szó. Iszonyatosan nehéz helyzetben volt Will a film során végig. Akarjon-e így élni. És tényleg, te akarnál? Azt hiszem, hogy én nem. Meg tudtam érteni, hogy miért döntött az eutanázia mellett, de iszonyúan tudtam sajnálni Lout, és a családját az egész miatt. Viszont a film lezárása gyönyörű volt, és egyértelműsített valamit. Itt nem az volt a lényeg, hogy Lou szerelembe esik. Az volt a fontos, hogy a lány kimerészkedjen a kisvárosból, valóra váltsa a divattervezői álmait, és végre igazán éljen, önmagáért, ne másokért. Hogy megtapasztalja azt a boldog függetlenséget is, amit Will elveszített. És ez, így, önmagában is egész gyönyörű.

Értékelés: 10/10

Egyszerűen csodálatos volt ez a film. Igen, akadnak olyan pillanatai, amik összetörik az ember szívét, de mégis, leginkább a vidám és mosolygós jelenetek maradtak meg bennem, és a film üzenete. Nagyon örülök, hogy esélyt adtam, és megnéztem. Van ám egy könyv folytatás is, nagyon bízom benne, hogy azt is megfilmesítik majd, mert tényleg érdekel, hogy mi történt azután…

Kinek ajánlom megtekintésre? Tulajdonképpen mindenkinek. Oké, előnyben vannak a romantikus filmek rajongói, és mondjuk azok, akik csípték a Csillagainkban a hibát. Ez egy gyönyörű történet, szerintem érdemes esélyt adnotok neki. Azt viszont most hirtelen nem is tudom elolvasom-e a regényt, mert van egy olyan érzésem, hogy az még megrázóbb lenne.