Kritika: Shadowhunters 2×02 – A Door Into the Dark Téma: Egyéb kategória

Már jó pár nap eltelt azóta, hogy megnéztem ezt a részt. Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is volt benne, de egyszerűen kiestek a gondolatok. Igazából a rész után is így voltam vele. Elment a negyven perc, meglehetősen gyorsan, de nem éreztem azt, hogy bármi jelentős is történt volna a részben.

Na, most újra áttekertem az epizódot, így már beugrott pár dolog, szóval íme, néhány röpke gondolat a részről.

– A fene hitte, hogy Magnus és Simon párosa ennyire szórakoztató lehet együtt. Sokat nevettem a hülyéskedéseiken, amikor pedig Simon konkrétan elkezdte felsorolni, hogy mi mindentől fél, hát az volt a legjobb. Remélem jön majd még sok közös jelenet köztük, mert halálian működik együtt Simon hebrencs, és Magnus komolykásan fura stílusa.

– Egész érdekesen volt megvalósítva Clary küzdelme. Tetszett, ahogy a régi és az új élete közt ragadva próbálta eldönteni, hogy ki is ő igazában. És mindezek mellett a kiközösítés Alec által, a vita az anyjával, Jace (és a szerelem elvesztése) egész nehéz ügy. Pacsi most a színésznőnek, sikerült úgy-ahogy hitelesen átadni a karakter vergődését.

– Volt annak bármi értelme, hogy Alec félmeztelenül feküdt, amíg elvégezték vele a humbuk parabatai mágiát? De tényleg, bármi? Nincs ám azzal bajom, ha vetkőznek a dögös színészek, de amikor nyilvánvalóan azért teszik, hogy kielégítsék a guilty pleasure igényeket, az enyhén szólva kínos, és nem csak a sorozatnak, hanem a színésznek is.

– Jó dolog, ha egy sorozatnak sok főszereplője van, mert így többfelé tud pörögni a történet. Az viszont gáz, amikor látványosan leül valaki szála. Konkrétan Izzyvel nagyon kezdeni kéne valamit, Jace vergődése nem túl izgalmas (és nem is eredeti), Alec pedig kezdte egyre kevésbé szimpatikus lenni. Arra amúgy kíváncsi lennék, a stábból elhiszi-e egyáltalán bárki is, hogy Luke tényleg fontos karakter.

Értékelés: 5/10

Gyengus rész volt, ami tulajdonképpen nem szólt semmiről. Persze, volt benne egy-két szép, vagy éppen vicces jelenet, de összességében csak időhúzásnak érződik az egész, ami nem is igazán vitte előre a történetet.

Ami ennél is rosszabb, hogy kihagyott ziccerekkel volt tele, példának okáért érdekes lehetett volna Dot és Clary újra találkozása, de érzelmileg csak a felszínt kapargatták, és sajnos minden más szálra érvényes. (És amúgy is, Dot mi a fenéért nem menekült el Claryékkel?)