Új Sailor Moon sorozat készült. Kár volt fáradni vele… Téma: Egyéb kategória

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb sorozata volt a Mila a szupersztár mellett a Sailor Moon, magyar keresztségben Varázslatos álmok. Egyszerűen imádtam, minden nap rohantam haza a suliból, hogy 16.00-kor megnézzem az RTL Klubon, a nyári szünidőben pedig a reggeli ismétlést és a délutáni premiert részt sem hagyhattam ki. Ahogy a német RTL II-n sem a további évadokat – és nem izgatott, hogy egy szót sem értek belőle. Igen, ennyire szerettem a Sailor Moont.

Tavaly úgy döntöttek, felélesztik Hold Tündért. Örültem, mint majom a farkának, de aztán megjöttek a Sailor Moon Crystal első képei. Fintorogva, mosolyt erőltetve az arcomra próbált tovább örülni. Hiszen ez mégiscsak a Sailor Moon, nem baszhatják el. Attól, hogy a lányok megtartották a mangás alakjukat és inkább tűnnek ufónak, mint embernek, még lehet élvezhető és szerethető lehet a sorozat. Hát, ez sajnos nem jött össze. Tényleg kár volt fáradni a sorozattal, nekem meg kár volt végignéznem.

Most a manga útvonalán haladtak az alkotók. Ezt úgy értésétek, hogy a régi mesében az első évad 52 részét itt lezavarták 12-ben – gondolhatjátok, mennyire rohant előre a cselekmény. A sztori ezt a nagy rohanást nagyon megsínylette. Teljesen elmaradt a karakterizáció, a főszereplő lányok jellemtelen, a levegőben lebegő valakik lettek, Usagin kívül kábé senkinek sem volt idő kifejteni a személyiségét. Kaptak némi alapozást, de mélységet, na azt semmit. A magánéleti szálakból is alig volt, még Mamoru és Usagi szerelme is olyan légből kapott és megalapozatlan lett. A főgonoszok motivációi meg aztán pláne.

A cselekmény pedig olyan pofátlanul gyorsan pörgött, hogy minden részben megöltek kábé egy főbb gonoszt, a jó öreg heti szörnyes tematika pedig elmaradt. A régi sorozatban ezt időhúzásnak is hihettük, de tényleg szerepe volt. Megismerhettük a karaktereket, a jellemeiket és éppen ezért ütött minket jobban szíven a haláluk (még ha tudtuk, feltámadnak majd). Láthattam őket átlagos lányként, akik próbálnak boldogulni a hétköznapi életben, így jobban átjött, miért olyan nehéz harcosként az életüket kockáztatni. A Sailor Moon Crystalban ez is elmaradt. Egyszerűen nem tudtam “kapcsolatot kialakítani” a lányokkal.

A ’90-es évekhez képest hatalmasat fejlődött a technika, és ezt érzékeltették is az alkotók. Mégse mondanám, hogy szebb lenne az új sorozat. Ráadásul fájó pont, hogy a nagyon vicces “felfújódik Usagi feje a dühtől” elemek többségét “szépen” ki is szedték, és a humor fator kábé a nullára csökkent. Nem maradt más, csak szépen megkoreografált akció, sok harcjelenet, részenként fejlődő képességek, kidolgozatlan főgonoszok és tündérek és erőszakos dramaturgiával működő show, ami a régi és méltán szerethető sorozat rajongóit próbálja megszólítani.

Azért egyetlen előnye van a Sailor Moon Crystalnak. Usagi harcostársai most jóval nagyobb erővel és hatalommal bírtak, így komolyabban is tudtak szembeszállni a szörnyekkel. Viszont sajnos több ponton behódoltak a Sailor Moon imádatnak, hiszen a mangában Metáliát Sailor Venus öli meg, míg a Sailor Moon Crystalban természetesen Sailor Moon. Mivel többször kijelentették, a manga alapján dolgoznak, sajnálom, hogy elvették Vénusztól a dicsőséget, de azt mindenképpen az új verzió javára írom, hogy a lányok erősebbek itt.

Persze, tudom, hogy a régi sorozat sem volt tökéletes. Annak is megvoltak a maga hibái, de összehasonlítva ezzel az újjal sokkal jobbnak tűnik a normálisan kinéző Hold Tündér, hiába volt kevesebb és kevésbé látványos a harc annak idején. Kaptunk helyette vicceket, hétköznapi életet, karakterábrázolást és sok romantikus pillanatot. Nem is tudom ajánljam-e régi fanoknak a Sailor Moon Crystalt. Egy próbát azért megér, hátha nektek jobban fog tetszeni. Ami engem illet, inkább maradok a régi sorozatnál.