Exkluzív Interjú Moskát Anitával, a Horgonyhely szerzőjével Téma: Egyéb kategória

Moskát Anita a fantasy műfaj rajongóinak egyik legnagyobb hazai kedvence. A Gabo Kiadó gondozásában már két műve jelent meg, A Bábel fiai tavaly, és az idei Könyvhétre a Horgonyhely. Utóbbi alkotásában az emberek születésüknél fogva röghöz vannak kötve, és csak bizonyos mértékig távolodhatnak el a horgonyhelyüktől. Egyedül a terhes asszonyok járhatják szabadon a világot.

Az interjúban többek között a különleges történetről, írásról, az alkotás folyamatáról beszélgettem Moskát Anitával.

– Biológusként végeztél, mégis írással, szerkesztéssel foglalkozol. Mi vitt rá az útra? Mikor írtad meg az első művedet?

Sok minden érdekelt, de el kellett döntenem, melyik ujjamba harapjak. A biológusi pálya egész embert kíván, 0-24 órában kutatónak kell lennie annak, aki ezzel foglalkozik. Édesapám kutatóbiológus, gyerekkoromban gyakran a közös vasárnapi program is műtojások gyártása volt süthető gyurmából, amiket aztán felhasznált a kísérleteinél. Amikor egyre több lehetőségem lett szerkesztői munkára, tudtam, hogy éveken belül választanom kell, nem bírok mindkettővel megfelelő mélységben foglalkozni. Egy percig sem bánom, hogy tanultam biológiát: tudományos szemléletet, a problémák elemző és rendszerező vizsgálatát oktatták, ami íráskor is hasznos.

Olyan 14 éves koromban írtam meg az első komolyan vett történetemet, rögtön egy fantasy trilógiát, és természetesen rettenetes lett. Több kézirat után rájöttem, ha az írás fontos nekem, akkor tanulnom kell: 17 évesen beléptem egy írókörbe, a Delta Műhelybe, ahol írástechnikával foglalkoztunk, gyakorlatokat oldottunk meg, szétcincáltuk egymás szövegeit. Rengeteget tanultam a többiektől ebben az intenzív, szigorú és inspiráló közegben; nekik hála kezdtem el tudatosan írni.

– Ha jól látom, az eddigi összes írásod fantasy. Várhatunk tőled valamikor realista történetet, olyat, ami a mi világunkban játszódik?

Olvasóként mindenevő vagyok, szépirodalmat, mágikus realizmust, sci-fit, horrort is fogyasztok, de íróként a fantasy áll hozzám a legközelebb. Lenyűgöz a benne rejlő számtalan lehetőség, mert tényleg bármit meg lehet vele írni, nemcsak álközépkori világot, királyokat, lovagokat és sárkányokat, hanem bármilyen szokatlan ötletet, amit csak el lehet képzelni. Másrészt eszközként is nagyon szeretem, a fantasy számomra egy különleges lencse, amelyen keresztülnézve más oldalról lehet megfigyelni a valóságos problémákat. Egyelőre csodálom ezeket a lehetőséget, próbálom kitapasztalni őket, így mindenképp írok még jó néhány fantasyt, de szeretem a kihívásokat, és szinte biztosra veszem, hogy idővel mást is kipróbálok majd. Ötleteim vannak, lefagyasztva várnak a sorukra.

– Műveidben tabunak is számító témákat feszegetsz. Van olyan téma, amiről régóta szeretnél írni? Ha igen, mi az?

Az irodalom nem lehet kényelmes, nem kerülheti ki a kényes témákat. Ugyanígy a szórakoztató irodalom sem, csak legfeljebb más eszközökkel nyúl hozzájuk. A Bábel fiai egyik fő témája az egyházi hatalommal való visszaélés, hogyan manipulálhat egy vallási vezető személyeket vagy egy csoportot. A Horgonyhely világában megváltoznak a nemi szerepek: a nők a vezetők, a férfiak alávetett kisebbség korlátozott jogokkal, de ezt az egyenlőtlenséget mindkét fél megszenvedi.

– A Horgonyhely alaphelyzete nagyon érdekes: a mágikus világban csak a terhes nők utazhatnak, a többiek ahhoz a helyzet kötöttek, ahová születtek. Hogyan alakult meg benned a regény ötlete?

Először a kötöttség problémája fogott meg, milyen lehet úgy leélni az életedet, ha nem hagyhatod el a szülőhelyed környékét. Eljátszottam egy ilyen világ gondolatával, de kihalásra ítéltnek tűnt, ezért kellett egy kivételezett réteg, akik mégis képesek vándorolni. Akkoriban töprengtem egy terhes lányon is, aki számára a terhesség munka és kötelesség, a két ötlet pedig gyorsan összekapcsolódott, és már el is kezdtem kidolgozni egy társadalmat, ahol a hatalom és a kiváltság a terhes nők kezébe kerül, de ugyanakkor az ő feladatuk a világ működtetése is, a kereskedelem, a favágás, a növénytermesztés.

– Mi a kedvenc jeleneted a Horgonyhelyben? Kedvenc szereplő? Lehet egyáltalán kedvencet avatni egy regényen belül?

Nehéz kérdés, úgy mondanám, nem magukat a szereplőket szeretem, hanem azt az utat, amíg megértem őket. Azt, hogy mi mozgatja a karaktert, miért vált olyanná, hogyan alakult ki a személyisége. Ez írás közben érdekes játék, mintha egy hagymáról húznám le a héjakat, és várnám, mi lesz a közepében. Ha a szereplőim élő emberek lennének, valószínűleg nem lennének a barátaim, de visz előre a kíváncsiság, mi hajtja őket, és a megismerés pillanatában végül meg is szeretem őket. Ezért ha regényíráskor azt érzem, valamelyik karakteremet nem kedvelem, akkor az azt jelzi, hogy még nem ismerem kellően.

Jelenetek közül nem tudok kedvencet választani, mindig azt nézem meg, melyiket szeretem legkevésbé, és akkor azt gyorsan újraírom. De általában a lezárást élvezem a legjobban írni, amikor minden a helyére kattan. Az olyan érzés, mint hirtelen meglátni annak a labirintusnak az alaprajzát, amiben addig bolyongtam.

– Íróként mit tudsz kamatoztatni a szerkesztői munkatapasztalataidról?

Igyekszem kritikus lenni magammal, folyton kekeckedem – miért teszik ezt a szereplők, miért ilyen a világ? Biztos kell ez a jelenet? Átírok, törlök, újratervezek. De lehetetlen valóban külső szemlélőként nézni a saját szövegemet, könnyű elsiklani a hibák felett. Szerencsére a szerkesztőm, Kleinheincz Csilla éles szemű és szigorú, arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a történetből.

– 2009-ben Preyer Hugo díjjal jutalmaztak, idén jelölt voltál a II. Magyar Könyvek Viadalán, a szakma pedig egyöntetűen jó véleménnyel van az írásaidról. Mindezt neked hogyan sikerül befogadni és egyáltalán feldolgozni? Avagy, kérdezhetném azt is, mit jelent számodra a siker?

A gyomorgörcsös típusú író vagyok, izgulok a kritikák miatt. Nagyon adok a véleményekre, próbálok mindből tanulni valamit, lemérni, mi sikerült épp és mi nem, mit és hogyan kellene legközelebb másként. A szakmai vélemények mellett bármilyen apró olvasói visszajelzés is ugyanúgy számít nekem, és ugyanannyira hálás vagyok érte: akár egy személyesen elejtett félmondatért, hogy tetszett neki, vagy várja a következőt. Számomra siker az, ha valaki a könyvet olvasva egy megállóval tovább utazott a buszon.

– Dolgozol valamilyen új könyvön mostanság? Ha igen, szabad tudnunk min?

Egy városi fantasy regényen, amelyben egy természetfeletti jelenség állatokat bizonyos fokig emberszerűvé változtat, ahogy egy hernyó bábozódik be és változik lepkévé. Nem lesznek teljesen emberiek, külsőre is vegyesek és torzak, ösztöneik is maradhatnak. Sem az emberek nem tudják, hogyan viselkedjenek velük – egy részük értelemmel is bír –, sem ők nem tudják, miként határozzák meg magukat, mik ők valójában. Még messze a vége, sok munka vár rám, de remélem, megbirkózom vele.

– Ez izgalmasan hangzik! Nagyon kíváncsi vagyok arra, te hogyan alkotsz. Mármint, szól-e közben zene? Lekuporodsz a kedvenc foteledbe, laptoppal az ölbe, vagy kávézókba jársz? Mit láthat a külső szemlélő, amikor Moskát Anita ír?

Fejben mindig írok, szeretek nagy sétákat tenni a városban, és közben szőni a történetet, de csak akkor szoktam leülni a géphez, amikor már nagyon feszít a jelenet. Ilyenkor már kopog a billentyű, mint a géppuska. Néha íróbarátokkal együtt beülünk egy-egy kávézóba – kicsit olyan, mint az anonim alkoholisták gyűlése, vallomással kezdjük, az elmúlt időben ki mennyit írt vagy nem írt –, de legtöbbször magamban, éjszaka szoktam dolgozni.

Zenét csak akkor hallgatok, ha egy bizonyos hangulatra van szükségem. Van a Bábel fiaiban egy keményebb jelenet, amit ötszöri nekifutásra sem sikerült megírnom, nem voltam elég dühös hozzá. Elővettem egy hozzá illő számot, vaksötétben meghallgattam néhányszor, és már éreztem a haragot, a szöveg pedig csak úgy kifolyt belőlem.

– Kinek és miért ajánlanád elolvasásra a Bábel fiait és a Horgonyhelyt?

Hú, ez nehéz kérdés. Annak, aki szokatlan világú, felnőtteknek szánt fantasyt keres, nem riad vissza a sötét hangulatú történetektől, és szereti az esendő szereplőket – de inkább kérdezze meg egy ismerősét, vagy olvassa el egy olyan kritikus véleményét, akinek ad a szavára, és döntsön az alapján.:)

– Köszönöm a beszélgetést.

A GABO SFF jóvoltából megjelent Moskát Anita legújabb regénye, a Horgonyhely. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja ezt a merész témát feszegető, lenyűgöző könyvet, mely felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

2015. augusztus elsejétől egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

[/restab] [restab title=”Nyereményjáték“]

Ezúttal könnyű dolgotok lesz, minden állomáson találtok egy kérdést, amire válaszolnotok kell. Segítséget a bejegyzésekben, a beleolvasóban, valamint a google-ben találtok. Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a Horgonyhely három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai kérdés: Hogy hívják a Horgonyhelyben szereplő Lars feleségét?

[/restab] [restab title=”További állomások“]

• 08.01. Bibliotheca Fummie
• 08.02. Media-Addict.hu
• 08.03. Always Love a Wild Book
• 08.04. Deszy könyvajánlója
• 08.05. Dreamworld