Öt emlékezetes pillanat a 2014-es magyar műsorokból Téma: Egyéb kategória

2014 remek év volt a magyar televíziózásban. Minőségi produktumok kerültek a képernyőre, amikről a szakma is elismerősen nyilatkozott. Egyre több a magyar sorozat is, színes a mezőny a reality terén is. Volt több tehetségkutatónk, gasztro-műsorunk, tombol a bulvár, ráadásul az RTL Klub is bekeményített, és egyre hitelesebb híradókkal és közéleti műsorokkal kényezteti nézőit.

Habár nehezen, de sikerült kiválasztanom öt olyan momentumot a hazai televíziózás 2014-es évéből, amire évek múlva is emlékezni fogok. Mivel elsősorban a nagyobb showműsorokat követtem figyelemmel, így értelemszerűen onnan válogattam.

5. Nagy Richárd “Belehalok” előadása az X-Faktorban

Többször is leírtam, hogy számomra az ötödik X-Faktort leginkább az unalom jellemezte. Elmaradtak a botrányok, nem volt Péterfy Lilly-féle “odabaszom” elszólás sem, és legnagyobb fájdalmamra még a székes játékot is sikerült eltolniuk. A dalválasztásokkal az amúgy tehetséges top13 se nagyon tudott mit kezdeni…

Akadt azonban egy dal, amire mindig emlékezni fogok. Az, ahogyan Nagy Ricsi előadta az X-Faktor első döntőjén Majka és Curtis slágerét, egyszerűen felejthetetlen. Ha valamiért megérte egy újabb X-Faktort rendezni, hát ezért a két és fél percért, amíg a szól a dal.

4. Szinetár Dóra és Makranczi Zalán produkciója a Szombat Esti Lázban

A Csillag születik nem indult el, mivel nem volt elég jelentkező, így rohamtempóban létrehozták a Szombat Esti Láz új évadát. Ezúttal változtattak a szabályokon: csak szerelmespárok, házaspárok vehettek részt, és nem esett ki senki, csak az utolsó adásban hirdettek győztest. Nem is meglepő, hogy eme változtatások miatt a nézettség is nagyon gyér volt.

Előadások terén azonban nem volt ok a panaszra. Bár a legtöbbször Rezes Judit és partnere adtak elő hihetetlen jó táncokat (meg is nyerték a versenyt), de a legjobb produkciót mégsem ők nyújtották. Nagy meglepetésre Szinetár Dóra és a kedvese, Makranczi Zalán táncát ítéltem meg a legszebbnek, holott egyikük sem profi táncos. Mégis, az a kémia, ami a képernyőre került, ahogy egymásra néznek, a mozgások és az egyszerű de nagyszerű koreográfia csodálatos látványt nyújtott. Ide kattintva meg is nézhetitek az előadást!

3. Kállay-Saunders András megnyeri A Dal-t

Imádom az Eurovíziós Dalfesztivált, számomra ez olyan, mint a focidrukkereknek a világbajnokság, csak én mázlista vagyok, és évente megrendezik az ünnepemet. Éppen emiatt olyan fontos számomra A Dal című műsor is, hiszen itt döntjük el, hogy ki képviselje hazánkat a megmérettetésen. Viszont az első két évben nem az nyert, akinek én drukkoltam. Konkrétan a legjobbak közé jutókkal úgy voltam, “nekem már mindegy ki megy, csak ne a Compact Disco/ByeAlex legyen az“. És naná, hogy ők mentek. Éppen emiatt eléggé izgultam A Dal tavalyi döntőjén.

Aztán láss csodát, végre szerencsém lett! Végre, egy olyan előadó nyert, akinek maximálisan tudtam drukkolni, aki nem csak hangra és előadásmódra alkotott nagyot, hanem egy olyan dallal nyert, ami komoly üzenetet hordoz, és nem csak a szerelemről szól. Írtó büszke voltam az egész országra, hogy kiálltunk Kállay-Saunders András mellett, aki a Dalfesztiválon kíváló helyezést ért el, meghálálva nekünk mindezt. Nagyon remélem, hogy a tendenciám idén is folytatódik, és olyan előadó képvisel minket az ünnepemen, akit én is igazán kedvelek.

2. Várhegyi-Lucas Palmira “Hallelujah” előadása a Rising Star-ban

Hosszú idő után először tartok igazán izgalmasnak egy tehetségkutatót, a Rising Star pedig jött, látott és győzött. Na jó, ez így nem feltétlenül igaz, mert sokáig szkeptikus voltam, de aztán igenis megnyert magának a show.

Az előadások közt vannak gyengébbek, jók és néhány igazán kiváló. Arra pedig, amit Várhegyi-Lucas Palmira művelt a Vigaszág Shown, egyszerűen szavak sincsenek. Megannyian előadták már a Hallelujah c. dalt, de ennyire jól, mint Palmira, szerintem még senki! (Ismétlem, szerintem). Minden egyes hangját imádtam, és a végén, amikor rápakol a “Hallelujah” részre, és bevágják Keró arcát, hát ott maga a tökély. Ami engem illet, ez az előadás is ugyanolyan örökké emlékezetes marad számomra, mint Carameltől a Jégszív, vagy Rúzsa Magditól az Ederlezi.

1. Feke Pál rasszista kirohanásai

A Rising Star bármennyire is jó műsor, Feke Pál kirohanásai miatt nem tudtam maximálisan élvezni. Habár mostanára mintha összeszedettebben nyilatkozna, de akkor sem tudom elfelejteni a szavait. Továbbra is undorodom attól, amit képvisel, és remélem nem sokáig marad már a képernyőn.

Tudom, hogy sokatok számára egyik rasszista kirohanása sem volt feltétlenül rasszista. Elképzelhető, hogy mindez csak az én értékítéletem szerint sok. Sokat beszéltünk már róla az oldalon, de én akkor sem tudom benyelni azt, amit mondott. Egy ízben homofób, más ízben rasszista (hiszen aki fekete, az nem magyar) dumái miatt sajnos nálam ez a legemlékezetesebb momentum a 2014-es magyar tévézésből.