The Leftovers: Kritika az első évadról Téma: Egyéb kategória

Habár jómagam a pilot után kaszáltam a The Leftovers – Hátrahagyottak című HBO újonc sorozatot, de Marianna küldött egy vendégtoll kritikát az első évadról, amit alább elolvashattok. Azt nem mondom, hogy megjött a kedvem a megnézéséhez, de talán abba a bizonyos nyolcadik részbe belenézek 🙂 Olvassátok szeretettel Marianna értékelését, és nézzetek be a blogjára is, ahol további remek írásokat találtok.

A The Leftovers lett a nyár legjobb újonca és sorozata sokak szerint. Gyakorlatilag mindenki odáig volt érte szórták rá ki a tizeket és a kilenceseket, aztán akadtak kivételetek, mint Tibi, aki kedvesen három ponttal értékelte az HBO új mutatványát. A sorozat rajongóinak nem kell aggódniuk, ugyanis a történet mindenképpen folytatódni fog jövőre, hisz egész elfogadható nézettséggel futott kb. 1,5 millióan nézték. Elég hülyén nézett volna ki, hogy ha elkaszálják, hisz a Girls és a Veep, amik szintén a saját gyártásúak, kb. ennyien összesen se nézik, aztán újabb évados berendelést kaptak, bár mögöttük kritikai siker is van, ami a The Leftovers-nál sem maradt el. Pedig elég rétegsorozatnak tűnik a történet szerint. Ugye eltűnt a világ lakosságának a 2%-a, ami csekélynek tűnik, de a hozzátartozóknak nem az, nem a nagy rejtéllyel foglalkozik, hanem ennek az utóhatásaival az emberekre. Külön érdekesség, hogy a sorozatot Damon Lindelof, a Lost egykori alkotója és Tom Perrotta, a széria alapjául szolgáló regény szerzője dirigálják, előbbi neve egy bizonyos minőséget sugall. Amúgy ha Lost 2.0-t vártok elég nagyot csalódtok, mert nem fognak különösebben a rejtéllyel foglalkozni. Még mindig nem sikerült magamban megfejtenem, hogy mi a sikerének a titka.

Én az aranyközépút vagyok a sorozattal, mert elég sok mindenben egyetértettem Tibi pilotkritikájával, azonban az istenítésében is láttam némi rációt, bár ekkora imádathullámra nem számítottam. A The Leftovers egy nagyon érdekes sorozat, mert igazából az évad végéig gyakorlatilag nem tudtuk, hogy milyen irányba akar haladni. Sosem lehetett kitalálni, hogy egy bizonyos helyzetnek mi lesz a hatása, ez mondjuk egy abszolút pozitívum, hogy nem tették számunkra a történetet, bár ez alól a finálé utolsó percei számítanak kivételnek. Nemcsak a történetet lengi be a nagy rejtély, hanem magának a sorozatnak is van egyfajta misztikuma, hogy a néző se jöhessen rá, hogy mi a fészkes fene fog történni itt. Ez nálam egyszerre működött taszító és vonzó erőként. Egyre kíváncsibb lettem, hogy mi fog ebből az egészből kibontakozni. Pontosan a kíváncsiságfaktor dob sokat rajta. A meglepő az, hogy nem ezt nem a 2%-a eltűnése, hanem a maradék 98%-a tiszta lapja szolgáltatja. Ha belegondolunk talán egy szeretett ember eltűnése a legrosszabb dolog a világon, hisz akkor senki sem tudja, hogy ő él-e vagy hal-e, a bizonytalanság szörnyű, aztán az ember fel kell kelnie és folytatnia az életét tovább valahogyan. Tudni akarod, ők hogyan élik ezt túl.

Ami a legnagyobb előnye, egyben a legnagyobb hátránya, ugyanis szerintem egy idő után rohadt idegesítő lett, hogy a kérdések megválaszolatlanul maradnak. Igazából engem nem a 2% eltűnése izgatott, hisz nem erről szólt, hanem az, hogy mi a fenéért esett szét a Garvey-család. Annyira bosszantott, hogy nem tudom a miérteket, csak azért is néztem tovább. Folyamatosan fogalmazottak meg a kérdések bennem. Miért romlott meg Kevin és a lánya kapcsolata? Miért lépett be Laurie a Bűnös Maradékhoz? Miért nem jön haza Tommy? Mi a Bűnös Maradék célja? Miért keserítik meg az emberek hétköznapjait? Mi Liv Tyler karakterének a pontos baja? Engem zavar, hogy ha nem teszik egy szereplő helyzetét átérezhetővé egy konkrét okkal, ezért volt szimpatikus Matt Jamison atya, akiről kiderült, hogy miért osztogatja a szórólapokat az eltűntek bűneivel, vagy a testvére Nora Durst, akinek eltűnt az egész családja.

Ritka eset, hogy az évad végéig tartott, amíg a szereplőket megkedveltem, amit inkább tekintek rossznak, mint jónak, bár az Atyát már a harmadik rész után kedveltem. Jó sokáig idegenként tekintettem a legtöbb szereplőre. Maga a sorozat is egy ideig olyan volt nekem, mint az Obszidiánban Katynek Daemon, hisz a bosszankodáson és a kíváncsiságon kívül semmilyen más érzelem nem kötött a szériához, na jó néha a szimpátia szikrái, aztán a 9. részben robbantottak. Az alkotók meghallgatták az imáimat, ugyanis megmagyarázták abban a részben a Gallagher család széthullásának az okát, és az volt az pont, amikor tényleg megszerettem a The Leftovers, jó talán a jég a 8. rész végi ütős jelenet miatt már el kezdett felolvadni, hisz ott a Bűnös Maradék szándéka derült ki. Ott vettek meg és kenyérre kentek. Azért 22 részes széria esetén nem hiszem, hogy ennyi türelmem lett volna, azt azért nem mondom, hogy a 10 rész szenvedés lett volna, hisz mindig volt egy pont, ami lekötött. Egyetlen történetszálat nem tudtam végig sehova sem rakni, az Chris kis magánakciója és maga a Holly Wayne-dolog, ki lehetett volna hagyni, hogy ha nem lett volna a végkifejlet.

Apropó HBO… Szerintem nem hiába az egyik -hanem- a legjobb sorozatokat gyártó csatornáról beszélünk, hiszen itt volt idén a True Detective, amivel szép nagyot dobbantottak, ezért megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért nem Matthew McConaughey kapta az Emmy-díjat, aztán ott van az évről-évre jobban teljesítő Trónok Harca, ehhez a neves rangsorhoz csatlakozhat a The Leftovers. Tényleg egy minőségi drámáról beszélünk a történethibái ellenére is, nem lepne meg, hogy ha jövőre Emmy-díjra jelölnék. A ridegnek tűnő karakterek ellenére szerintem a legtöbb színész kifogástalan munkát végzett. Justin Theroux-ról az is kiderült, hogy egy tehetséges színész, legalább nem csak arról ismeri az ember, hogy Jennifer Aniston a menyasszonya. Mondjuk alakítások terén engem Amy Brenneman játéka nyűgözött le, hiszen neki elég sokszor szavak nélkül kellett karaktert formálnia. Csalódott is leszek, ha nem nyer valamilyen díjat. Hihetetlen, hogy egy tekintet vagy egy apró arcmozgás mennyi mindent elárult egy-egy szereplőről az adott helyzetben. A húzónév a Lost alkotóján kívül kétségkívül Liv Tyler volt, aki jó volt, bár az ő karaktere hatalmas kérdőjel maradt végig.

Értékelés: 10/7
Szerintem ennél nem erősebb egyelőre, főként úgy, hogy katarzíst nálam az utolsó három rész okozott csak, azok egyenként simán tizesek vagy kilencesek lennének, viszont az évad nagy része nem érte el ezt a szintet talán a 1×03 kivétel. Mindenesetre továbbra is hatalmas kérdőjel marad számomra az egész talán a történet miatt. Abban azért egészen biztos vagyok, hogy jövő nyáron is biztosan nézni fogom.