Magyarországon a “Felhők fölött három méterrel”-könyv Téma: Egyéb kategória

Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett – körülbelül így foglalhatnám össze azokat a reakciókat, amiket az ismerőseim körében kiváltott a Három méterrel a felhők felett. Először örültünk, hiszen végre magyarul is megjelenhetett ez a könyv, olyan régóta várjuk már, hogy elolvashassuk. Másfelől viszont ez a borító undorító. Giccs. Nem passzol a történethez. És tegyük hozzá, rózsaszín. (Zárójeles megjegyzés: rosszabbul is járhatott volna, a Lauren Oliver könyv borítója még kevésbé olvasóbarát).

Ilyenkor vagyok úgy, hogy nem értem a kiadót. Olyan gyönyörű borítóik is vannak, mint A Szent Johanna gimié, vagy mostanság a Balla Adrienn: Az Alibi-é. Miért nem lehet egy ilyen régóta várt könyvhöz is normális külsőt kreálni? Olyat, ami passzol a tartalomhoz? Tökéletesen megértem azt, hogy a kiadónak nincs lehetősége megvenni Mario Casas fényképét. Nincs ezzel gond, más országokban sem tették. De ott legalább normális külsőt kapott a könyv. Nézzétek csak, ilyeneket.

Ugye mennyivel jobbak? Ezekhez képest a magyar verzió förtelmes. Azt sem igazán értem, miért nem tartották meg a film címét. Ugyanis (eddig nem is említettem), Federico Moccia könyvéből készült a nagy sikerű Felhők fölött három méterrel c. film Mario Casas (A Bárka) főszereplésével. Az a film, ami olyan sikeres volt itthon, hogy a második részt már moziban mutatták be. Erre a kiadó újrakreálta a magyar címet, Felhők fölött három méterrel helyett Három méterrel a felhők felett. Tudom, nem olyan nagy a változtatás, de attól még félrevezető. Marketing szempontból sem ártott volna meghagyni, igaz, a marketinget már üti ez a förtelmes borító.

Mindettől függetlenül nagyon örülök, hogy a Ciceró a kiadás mellett döntött. Végtére is, a tartalom a lényeg, én pedig már régóta kíváncsi vagyok arra a regényre, amiből az egyik kedvenc filmem készült. Szóval, várom, hogy elolvassam, mert mindent egybevéve a tartalom a legfontosabb. De mégis, az a jó, ha a belső minőséget tükrözi a külső is, ugye? Mint a Csak egy nap esetében. Letisztult, csodaszép, figyelemfelkeltő borító, ami egy szuper történettel párosul. Sajnálatos, hogy a Cicerónál nem mindig figyelnek erre oda. Ahogy most sem.

UPDATE: A negatív hozzászólások hatására a kiadó “minden bizonnyal” változtatni fog a borítón. Reménykedjünk benne! Az pedig elismerendő, hogy figyelembe veszik az olvasói véleményeket. Csak így tovább!