Troian Bellisario: Nyílt levél a tinisorozatok védelmében Téma: Egyéb kategória

Ismét meggyőződhetünk arról, hogy Troian Bellisario nem csak tehetséges, hanem rendkívül okos is. A Pretty Little Liars színésznője egy nyílt levelet tett közzé, amiben a tini sorozat lenézése ellen szólalt fel. Alább ezt a levelet olvashatjátok. A gondos fordítást Just A Boy In Motion-nek köszönhetjük.

Az alábbiakban tehát Troian nyílt levelét olvashatjátok.

Mindenki azt mondja, hogy ez a televíziózás aranykora. Annyi csodálatos műsor van újszerű ötletekkel és karakterekkel, akik feszegetik a határokat. Rengeteg kiemelkedő művész használja a tehetségét ebben a műfajban, már koránt sem csak a filmekben. És annyi különböző módja van, hogy elmeséljünk egy történetet: stílusok és műfajok sokaságát dicsőítik és fedezik fel. Szóval miért van az, hogy ezt a sok különböző típusú show-t mind elismerik az Emmy-n, de az olyanokat, mint az enyém, a „tini-sorozatokat” csak egyszerűen jelentéktelennek könyvelik el? „Bűnös élvezeteknek”, amik túl fiatalosak ahhoz, hogy elismerésre érdemes témákat mutassanak be. De mi van, ha ezek is ugyanolyan jó sztorikat mesélnek el, csak kicsit másképp?

Csináljunk egy TV műsort egy nőről: okos, karizmatikus és mindent megtesz, hogy megbirkózzon az élet nagy dolgaival – ahogy a fiatalságából fakadóan képes rá. Elhelyezhetjük ezt a sorozatot a brooklyni hipszter kultúrában, valahol a dráma és komédia határán. Elborzaszthatjuk és megnevettethetjük a közönségünket egy zavarba ejtően őszinte szex-jelenettel, csak hogy egy perccel később már a felnövés nyers fájdalmaival szembesülve sírhassanak. Vagy csinálhatunk egy ál-dokumentumfilmet az amerikai politikai élet abszurd és ambiciózus világában. A közönségünk megkönnyebbülten fog felkacagni, hiszen bár sokszor ők maguk sem tudják, hogy épp mit csinálnak, de legalább közben nem kell az Egyesült Államok alelnökeként is helytállniuk. Maradhatunk Washingtonban és megtarthatjuk az ambíciót, csak tegyük kicsit nyersebbé a show-t: egy sötét újragondolása a shakespear-i hatalomvágynak – vagy menjünk nyugatra, ismét csak megtartva az ambíciót, és tegyük a hősnőnket egy elszánt anyai védelmezővé, aki a családját próbálja összetartani, miközben a férje a kapzsisága és hatalomvágya hatására gimis kémiatanárból nagyhatalmú drogbáróvá válik.

A „Csajok” (Girls), „Az alelnök” (Veep), a „Kártyavár” (House of Cards) vagy a „Totál szívás” (Breaking Bad) nem is mesélhetnék el különbözőbben a történetüket, mégis mind szeretjük és megbecsüljük őket. Úgy gondolom, hogy azért, mert nem számít, hogy mennyire más a történetmesélés módja, hiszen mindegyik ugyanarra törekszik: az igazságra. Az igazságra, ami egy emberi tapasztalatot mutat be. Máskülönben nem néznénk őket. Szóval, lehet igazság egy tiniszappanban?

Sok fiatal férfi és nő talál valamit a kedvenc tini-sorozatában a divaton, a frizurákon és a képernyőt elárasztó hashtag-eken túl is: a saját igazságuk egy verzióját látják, a saját szenvedésüket, mikor be kellett illeszkedni a középiskolában, a legjobb barátjuk felé érzett hűségüket, a félelmüket az első szerelmi csalódástól. Mikor egy tinédzser egy komoly, érettebb sorozatot néz, akkor gratulálunk neki, elismerve a fejlett ízlését, de ha valaki egy kicsit idősebb és mégis élvez egy tini-sorozatot, akkor letagadja, a „bűnös élvezetének” hívja. Miért? Te talán nem jártál középiskolába? Már nem emlékszel, hogy milyen volt?

A tini-sorozatokat butának és ostobának hívják, és némelyik talán az is – talán az enyém is-, de ha szupervicces szitkomokat és a legsötétebb drámákat – fenébe, még musicaleket is- fontolóra vesznek az adott show stílusának kontextusában, akkor a „Pletykafészket” (Gossip Girl) miért nem? Vagy a Vámpírnaplókat (The Vampire Diaries)? A színésztársaim nyitottsággal és mélységgel használják a tehetségüket. A rendezőink, íróink és operatőreink megtalálták a módját, hogy felkeltsék és megtartsák egy épp felnövő közönség figyelmét. Oké, talán egy mindent tudó, online-zaklató szupergonoszról mesélnek történeteket, de emellett benne van a kamaszkor pszichológiája is. Kérdezd csak meg a lányodat.

Nem szeretném a sorozatunkat bármelyik másikhoz hasonlítani, vagy magamat bármelyik másik színészhez (különösen nem Bryan Cranston-hoz (Breaking Bad főszereplője), isten ments!), de mint valaki, aki egy tiniszappanban dolgozik elmondhatom, hogy a színészek és a stáb itt is pont ugyanazokat az emberi igazságokat keresi, hogy az ezekhez méltó mélységgel és kitűnőséggel vonultassa őket fel. Csak egy másik stílusban meséljük el a történetünket. De ettől még megérdemli, hogy komolyan vegyék.

Fordította: Just a Boy In a Motion