Glee 5×16 – Bash Téma: Egyéb kategória

Elkezdtem írni a kritikát, és körülbelül az ötödik mondatnál rájöttem, hogy ugyanazt mondom el majdnem minden a héten a bevezetőben. Hiába történt ebben a Glee részben is sok minden, annak nem hiszem, hogy hatása lenne a következőre. Olyannyira epizódikussá vált már a Glee, ami egyszerűen teljesen elrugaszkodik attól a koncepciótól, amit egy hasonló szériától elvárnék. A maga nemében a Bash is jó volt, de szokás szerint random dolgokkal dobálóztak. Előkaptak valamit a dobozból, bevetettek valami olyan csavart, amit érdekesnek gondoltak, aztán mire várnánk a folytatást huss, nem lesz. Spoileresen folytatom a kép alatt.

Például ismét előkerültek a melegeket ért attrocitások, nevezetesen most az utcán támadják meg a huligánok a meleg srácokat. Naná, hogy Kurt is kap pár pofont, és második évados emlékként még üvölti is “Nem félek tőletek”. Az egész szál még jó is lehetett volna, ha nem random módon dalolászással nyit a rész, megy a gyászmenet és csak később derül ki, hogy mi a fene történt. Béna volt a vágás meg kell hagyni. Plusz az egész homofób-téma annyira hirtelen került bele a sorozatba, korábban még csak jelét sem mutatták, hogy veszélyes lenne New Yorkban lenniük. Tudom, tudom, így még “drámaibb”, de egyre inkább olyan érzésem van a Glee közben, mintha mindenkinek az író szobában lenne egy önálló elképzelése a sorozatról, amit nem beszél meg a társaival, csak amikor ő írja az adott részt, hát magához ragadja az irányítást. Emiatt a Glee sok kicsi részletből, nem pedig egy kerek egészből áll, amit igazán sajnálok, mert többet érdemelne a sorozat.

A rasszizmus szál erősítésére szolgált a Sam & Mercedes kapcsolatban problémát jelentő “te fehér vagy, én meg fekete” dolog. Ez is derült égből villámcsapás, de legalább jól előadták. A Colour Blind-ot mellesleg imádom, egész héten azt hallgatom, írás közben is tök jó inspirációt jelent, szóval, köszönöm. Mégis, jobban örültem volna, ha ennek az egésznek van előzménye. De még mindig jobban integrálták a sorozatba ezt a problémát, mint a homofób dolgokat. Az epizód csúcspontja számomra Rachel volt, nagyon csíptem őt, amiért otthagyta a sulit. Ez is olyan “pro és kontra” dolog, de most úgy érzem Rachel tudja mit csinál, és ha úgy érezte ez a helyes döntés, akkor nem fogok ellenkezni vele. Ó, és a Broadway Baby is iszonyú jól sikerült, hihetetlenül jó duett volt ez.

Ha eltekintek a csalódottságomtól, akkor azért azt belátom, hogy a maga nemében ez is egy szerethető, jópofa rész volt, amiben a dalok is ütöttek rendesen. Csak valahogy hosszúnak éreztem, és zeneileg túlzsúfoltnak, a legtöbb dalnak nem volt értelme, csak helykitöltőként szolgált. Persze, nem azt mondom, hogy ne tetszett volna Mercedes első szólója, csak egyszerűen elvette a helyet a fontosabb dolgok elöl. Amit még meg kell említenem, az Whoopie Goldberg: örülnék, ha gyakrabban felbukkanna a karaktere, mert nagyon csípem. Jól áll a színésznőnek is ez a rideg stílus, pláne mert korábban pozitív, vidám szerepekben szoktam őt meg.

Értékelés: 5/10
Most mit mondjak, azt, hogy velem van a baj? Úgy érzem a sorozattal van a baj, amiért random módon dobálják be a szálakat, aztán meg a következő héten már nem is foglalkozunk vele. Több állandóságot kérek.