Fergeteges lett az Így jártam anyátokkal fináléja Téma: Egyéb kategória
Tegnap sorozat rekorddal zárult az Így jártam anyátokkal az Egyesült Államokban. Majdnem 13 millió amerikai nézte, miként is találkozik végre Anyu és Ted, ráadásul a 18-49-es korosztályban a kiemelkedő 5.2-es demót szállított a sorozat, amivel a 2013-14-es évadban a The Big Bang Theory után a legnézettebb sorozattá lett a 18-49es korosztályban a CBS csatornán. De ne merüljünk el a számok tengerében, hiszen a finálé olyan fergeteges volt, amiről bizony beszélni kell, de előtte hadd nosztalgiázzam egy kicsit.
Annak idején a sorozatról egy kedves barátom mesélt nekem, aki nagy rajongója volt. Mikor megnéztem az első részt, tetszett, nem volt rossz, csak valahogy nem akaródzott folytatni, mert túlságosan Tedre koncentráltam, és idegesített, hogy egy olyan kapcsolatot akarhatnak felvázolni Robinnal, amiről sejthető volt, nem vezet majd sehová. A szinkronos premier után mégis kíváncsivá lettem, és adtam még egy esélyt a sorozatnak. Ó, milyen jól tettem, nagyon hamar beleszerettem. Amikor pedig életemben először költöztem albérletbe, a laptopomon bedaráltam az öt (vagy hat) évadot, amihez már volt szinkron. Remek “albi-avató” volt a sorozat, ráadásul a szereplők életszituációja passzolt az enyémhez is.
Az elmúlt években tehát hozzám nőtt a sorozat, amit egyszerűen nagyon szerettem. Ütöttek a poénok, imádtam Barney felháborítóan vicces anekdotáit, szerettem az elvont dolgait a sorozatnak, de leginkább Lilly volt az, akibe beleszerettem, oké, ehhez talán köze volt a Buffy, a vámpírok rémében alakított szerepének is. Egy szó, mint száz, rajongó lettem, az Így jártam anyátokkal pedig éveken át a kedvenc sorozataim közé tartozott. Azonban eljött a sajnálatos hanyatlás, amiről olyan sokan panaszkodtak már. Megkoptak a poénok, és ahogy a szereplők idősödtek, és változott az életszituációjuk, már nem tudták ugyanazokat a poénokat jól levezetni. De nem csak ez volt a gond, hanem már egyre idegesítőbbé vált az is, hogy Ted még mindig nem találta meg Anyut. Szóval, az évek múltak, a sorozat vesztett a fényéből, a kilencedik évad pedig az eddigi leggyengébb szezon volt szerintem, de a finálé, ó, az fergeteges lett. Spoileresen kifejtem miért, aki nem látta, az ne olvasson tovább.
Nem véletlenül használom azt a szót, hogy fergeteges, mert szerintem az lett. A lehető legjobb sorozatfinálét láttam, amit csak el tudtam képzelni a sorozathoz. Viszont, megosztó is volt egyben a lezárás, és ahogy látom, kettészakadt az internet népe, hiszen mindenki máshogy látja a történteket. Én tényleg nagyon örülök, hiszen olyan “Így jártam anyátokkal”-os lett a vége. A finálé a “megmutatjuk kivel mi történt 40 percben” elvét követte, így ebben az egy részben tényleg láthattuk azt, hogyan is “jár” Ted Mosby álmai nőjével, Tracyvel, akinek a neve is kiderült. Nagyon aranyosak voltak ők ketten, afféle álompár, akik kiegészítik egymást. Anyu karakterét pedig annyira profin megírták az írók, le a kalappal, leginkább azért, mert Teddel is nagyon jól kiegészítették egymást. Öröm volt ám látni Lilly és Marshall boldogulását is, no meg azt is, hogy évtizedekkel később is ugyanolyanok maradtak, mint korábban.
Az egyik legmegosztóbb része a finálénak kétségkívül az volt, hogy miután éveken át izzították a Robin & Barney szálat, és egy évad ment el az álomesküvőre, 3 év után el is váltak. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de Barney-hoz ez passzolt. Nem hiszem, hogy a házasság neki való lenne, hiszen ez annyira nem ő. Viszont az, hogy kapott egy kisbabát, ráadásul lányt, és emiatt megváltozott, no ez volt az a pont, amikor először megemeltem a kalapom az írók előtt. Nem csak azért, mert valahol vicces volt, hanem mert reálisnak éreztem az egészet. Szerettem azt is, ahogy bemutatták milyen nehezen tartják egymással a kapcsolatot, hiszen az évek telnek, a prioritások változnak, a családalapítás pedig komoly dolog. Míg korábban ezt elmismásolták (Marvint alig mutatták az előző évadokban), addig a fináléban komoly tétje volt az egész családnak, az ebből fakadó nehézségeknek, és pont emiatt lett annyira üdítő az egész. Habár keserédes volt, de reális, ráadásul néhol olyan poénos dialógusok születtek meg, aminek nem tudtam nem hangosan röhögni.
Ami pedig az utolsó perceket illeti… Fel voltam készülve valami tragikusra, hiszen korábban beharangozták az alkotók. Tracy Anyu halála tényleg szomorú volt, de boldog életet élt Teddel, amíg tehette, ez pedig nagyon jó dolog. Valahogy megérdemelték volna, ha végleg együtt maradnak, de ott volt Robin… Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra Robin és Ted már az első résztől kezdve igazán összetartoztak. Persze, Anyu is cuki volt, de Robin az Robin, és pont. Nem tudom ettől jobban megmagyarázni, hiszen számomra már a pilottól kezdve egyértelmű volt, hogy nekik össze kell jönni. Ráadásul az, ahogy a gyerekek összerakták a képet, hű, zseniális, de tényleg. Hiszen az egész sztorit úgy kezdte el mesélni, hogy így találkozott az anyjukkal, holott az egész sorozat a Robin iránti szerelméről szólt. Amikor pedig a gyerekek elterelték Aput, hogy hívja randira Robint, és elvitte neki a kék bigyuszt, na akkor tudtam igazán, biztosan, hogy ez volt az, amit látni akartam. Számomra ez volt az Így jártam anyátokkal tökéletes vége.
Értékelés: ??/10
Az utolsó évad gyenge volt, a rossz részeket néha követte egy-egy jó, a finálé viszont minden vitt. Ez volt a tökéletes lezárás, az én szememben legalábbis biztosan. Remek sorozat volt az Így jártam anyátokkal, örülök, hogy adtam neki egy második esélyt. Viszont, azt hiszem nem fog hiányozni. Ebben a történetben ennyi volt, a maximumot kisajtolták belőle. Így nem tehetek mást, mint megköszönni a számtalan pillanatot, amivel a sorozat megajándékozott.