Pretty Little Liars: Amikor a bicska kinyílt a zsebben Téma: Egyéb kategória

Ó, ne értsétek félre, még véletlenül sem rontanék Marlene King felé, azt üvöltve, hogy “mi a francot csináltál már megint?“, mert ad1: messzire kellene menni, ad2: totál felesleges lenne, ad3: nem preferálom az erőszakot. Márpedig Marlene King és az írótársai igazán megérdemelnének egy elegáns fenékbillentést. Miután sikerült ismét visszahozni az első évados hangulatot, és “A “személyére egy igazán profi, elegáns és király megoldást találni, beijedtek a rajongói reakcióktól, azóta meg sorra hozzák a dühítő kimentéseket. Egyszerűen vérlázító az, ami a rejtély körül forgott az utóbbi részek folyamán, de legalább a karakterek magánéleti szálai rendesen pörögnek. A kép alatt spoileresen folytatom az utóbbi részekről alkotott véleményem listázását.

– Jó párszor közöltem már, de most újra megteszem. Nagyon örültem annak, hogy Ezra lett “A”. Vagyis, arra utaltak erőteljesen, hogy ő az. Tökéletesen érthetőnek éreztem az indítékait, és eleve, mekkora már, hogy “A” egy pasi, ráadásul olyan, aki Ariával kavar, és látszólag tök ártalmatlannak tűnik. Bravisszimó! Amikor előhozták ezt a “csak írtam rólatok egy könyvet, csajok” szálat már az nagyon dühítő volt. De most, hogy úgy tesznek, mintha nem ő lenne “A”, hát az már bicskanyitogató.

No de kicsoda most éppen “A”? Felsorolni sem tudom hány emberre lőtték már el, de most perpillanat Allison anyja lenne “A”, aki azért félti a lányát, mert azt hiszi, hogy majd Spencer jól megöli.

– Viszont perpillanat nem is akarok foglalkozni Ali anyjával, mert ideges vagyok az írókra. Tobynál már egyszer visszakoztak, de hogy most ezt eljátsszák megint, hát ez tényleg mindennek a legalja! Oké, azt elismerem, hogy ez a könyves dolog, meg a nyomozósdi sem piskóta, amit Ezra leművelt, de akkor is, miért ne lehetne ő “A”. Annyira adja magát az egész. Sajnálom, hogy behódoltak az Ezria fanok tweet-áradatainak és a világra szóló felháborodásnak. Mert a tetteikből annyira kitűnik, hogy erről van szó.

– A fekete-fehér részt nagyon utáltam. Leginkább azért, mert nem történt benne semmi, mert minden, ami volt, az Spencer képzelgése…

– Öröm az ürömben, hogy a magánéleti szálak a karaktereknél perpillanat viszonylag jól működnek, ezért pedig jár a virtuális pacsi még Ezra kasztrálása ellenére is.

– Mona & Mike: Kész csoda, hogy velük is történik valami. Örülök, hogy Mona végre magyarázatokat adott, erre várunk már azóta, hogy kiderült, ő is felvette az “A” maskarát. Persze azért nagyobb szálat várnék tőlük, pláne figyelembe véve azt, hogy Mike mennyire elhanyagolt karaktere a sorozatnak már a kezdetektől fogva.

– Emily: Ő múlt héten pörgött igazán, de ez a mostani jelenete Ezrával telitalálat volt. Kíváncsi vagyok mit tesz majd Paigedzsel, hiszen a lány elég durván elárulta őt, mindezt a szerelem nevében. Van egy olyan érzésem, hogy Emily is bepörög majd.

– Hannah: Szépen, lassan ő lett a kedvencem, és nála még ezt a lány szerelmi háromszöget is elviselem. Ó, és Caleb Who? Abszolút nem hiányzik a srác, sokkal helyesebbek, meg érdekesebbek a mostani hódolók. Szóval, Caleb maradjon csak Ravenswoodban szellemekre vadászni annak ellenére is, hogy elkaszálták a sorozatát. No de visszatérve Hannahra, tetszik a karakterfejlődése, és persze egyértelműen azért drukkolok, hogy Gabe viszonozza a lány érzéseit.

– Spencer: No ez egy kicsit idegesítőbb már. Miért csak most derült ki ez az egész drogos ügy? Ha korábban is az volt, és persze pont amikor Ali “eltűnt”, akkor miért csak most veszik mindezt elő? Annyira gáz írói megoldás. Az egyetlen előnye az, hogy Troian Bellisario így minden részben újra és újra bizonyíthatja azt, amit már régóta tudtunk: hogy mennyire zseniális színésznő. Plusz azért érdekes az egész milliő, amibe a lány került, ráadásul Nathaniel Buzolic (Kol – The Vampire Diaries) szerepeltetéséért nem lehetek elég hálás, csak már korábban is említhették volna ezt a drogos részt. (Lassan amúgy azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy “A” nem más, mint Spencer).

– Aria: Imádtam azt, amit az utóbbi részekben leművelt. Plusz tegyük hozzá, a Pretty Little Liars-ben Lucy Hale először bizonyította azt, hogy mennyire tehetséges. Korábban a Privileged-ben erre már számos példa volt, de a mostani játéka tök erős volt, a kiborulásait pedig nagyon szerettem, sőt, mondhatni életszerű is volt a szituáció. Egyedül azt fájlalom, hogy miatta nem maradhatott meg Ezra “A”-nek. Nick Roux (Jane by Design) szerepeltetése telitalálat, ha pedig a srác kap egy borotvát, akkor vissza is várom őt főszereplőként. Mert Ariának pasi kell, Ezra pedig a könyves dolog után húzzon a fenébe. (Plusz tegyük már hozzá, hogy képzeli magát valaki írónak, ha nem képes kitalálni és megalkotni egy történetet, hanem helyette tinilányokat figyel meg, aztán leírja a legféltettebb titkaikat. Szánalom).

Értékelés: 6/10
Így utólag visszaolvasva a kritikám rá kell, hogy jöjjek, a Pretty Little Liars friss részei nem is olyan rosszak, mint amilyennek megélem őket. Túlságosan szerettem Ezrát “A”-nek, és el kell fogadnom azt, hogy Marlene King behódolt a tömegnek. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, és el kell ismernem, még mindig a Pretty Little Liars az egyik legjobb guilty pleasure a tévében. Még akkor is, ha egyre hajmeresztőbb, és egyre bicskanyitogatóbb dolgokat találnak ki az Ali-rejtélyben. Ideje lenne már lezárni végleg…