Epizódkritika: Glee 5×09 – Frenemies Téma: Egyéb kategória

Szerencsére észnél voltam, és nem írtam rögtön kritikát az epizód megtekintése után. Ugyanis annyira jó feelingje volt a résznek, a dalok is tetszettek, szóval, simán rászórtam volna a 10/10-et, hogy aztán mára alaposan meg is bánjam az egészet. Ahogy végigpörgettem a fejemben a látottakat, rá kellett döbbenjek, a Frenemies egy az egyben megmutatta a Glee legjobb, és egyben legrosszabb dolgait. Ráadásul, mindezt egy részbe sűrítve. Persze azt nem mondom, hogy rossz lett volna a visszatérő epizód. Sokkal inkább egy elpazarolt lehetőségként tekintek rá. Mert lehetett volna ez nagyon minőségi – csak nem lett.

Egy biztos: a sorozat bajban van. Nagyon gyenge a nézettsége, és bár a hatodik – és egyben utolsó évad -, biztosnak tűnik, de nem sokon múlt kedden, hogy a The Originals vagy a Pretty Little Liars több nézőt vonzzon, mint a Glee. Az a Glee, ami pár éve a FOX legnézettebb sorozata volt. Az a Glee, amit egykoron több fiatal néző követett, mint az American Idolt. Most pedig 1.2-es demót produkált, amivel a legkevésbé nézett egy órás FOX-műsor lett. Mindezt látva legalább zenei téren összeszedte magát a show, ugyanis olyan dalfeldolgozásokat produkáltak, mint az első évadban. Ez nem karaoke volt, hanem konkrét feldolgozás. Nagyot ütöttek, minőségben verhetetlenek voltak. Csak sajnos túl sok volt belőlük, és elvették a helyet a drámától. Plusz tegyük hozzá, bármennyire is élvezetesek voltak, ez már a túl sok kategória. És pont ez volt a baj ezzel a résszel. Túl sok volt! Innentől akad némi spoiler is.

A visszatérő rész tematikája a “frenemies” volt, azaz a karakterek barátokból ellenségekké váltak, legalábbis egy időre. De mindezt elsütötték háromszor, így a kezdetben érdekes alapszituáció demagóggá vált. Ami pedig szomorú, hogy ezekből a vitákból egyik sem volt igazán megalapozott. Az Artie & Tina összezördülés lezárása gyötrelmes volt, meg is értettem Sue horkantásait. Elliot és Kurt már más kategória, ott még ki is hoztak némi jóságot a selfie-vel, de az éneklés a gitárboltban nagyon gáz volt, ilyen még New Yorkban sem történik. És ott sem a dallal volt a baj, hanem sokkal inkább a szituációval. Azt pedig nem tudom ki találta ki, hogy Kurt-ből sztriptíztáncos legyen, de a rúdon pörgést hagyjuk meg Samnek. Köszönöm. A többi karakter amúgy nem is kapott nagy szerepet, és ez is olyan dolog, ami hiányzik a Glee-ből. Régen ha nem volt idő Brittanyra, bedobtak neki valami egysorost – most pedig nincs olyan karakter, aki egysorosokat kapna. Pedig van ám lehetőség bőven, Kittyt is totál “kiherélték”.

Okkal nem tértem ki a Santana & Rachel párosra. Maga a konfliktus egész jól fel volt építve, és már vártam, hogy mikor robban a bomba. Ez a kettejük közti helyzet teljesen hiteles, és amiket Santana mondott Rachelnek, szerintem mindannyiunk “ki nem mondott gondolatait” jelentették. Mert lássuk be, teljesen igaza volt. A frenemies dolgot bőven elég lett volna, ha rájuk vetítik mert, hiszen igazából náluk volt tétje ennek az egésznek, míg a többieknél csak egy hülye kellék volt, amire fel kellett húzni a showt. Szóval, a Rachel & Santana-részlet teljesen jó volt elméletben. Gyakorlatban kifulladt. Nem értem miért próbálják a Funny Girlt Ohióban. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy ugyanaz az auditórium, mint a McKinleyben? És kérem szépen, New Yorkban nincsenek tehetséges arcok? Egyedül Santana az, aki “jön, lát, győz”, mert mindenki béna? És még ki is kell mondani, hogy az McKinley valami “csodaközépiskola”? Nem lehetett volna nagyobb verseny? És egyáltalán, ha ez egy ekkora színház, és ennyire nagy a presztizs, miért tűnik ugyanolyannak minden, mint a harmadik évados West Side Story megrendezése az McKinleyben? Ez már New York, illene is annak feltüntetni. (A Smash miatt már több eredetiséget várok el a Glee-től is, pláne ha a Broadway kapcsán akar mutatni valamit).

Értékelés: 6/10
Kitűnő minőségű dalokat kaptunk, olyanokat, amiket heteken át fogok vígan hallgatni – csak túl sok volt belőle a részbe benyúvasztva. Érdekes alapkonfliktusokat kaptunk – csak gyenge volt a lezárása és a körítés. Jó lehetett volna ez – ha kicsit jobban odafigyelnek a részletekre és a hihetőségre. Persze nem mondom azt, hogy ne élveztem volna ezt a rész. Csak sajnos látom a hibáit.