THE VAMPIRE DIARIES: A SZÁZADIK RÉSZRŐL Téma: Egyéb kategória

Kevés sorozat ér el a századik részig, ha pedig valamely széria megérkezik eddig a mérföldkőig, akkor mindenképpen megérdemli a fejhajtást. A The Vampire Diaries útja igencsak rögös volt, kapásból ugyanis kettő csodálatos szezonnal nyitottunk – köztük minden idők egyik legjobb sorozatepizódjával, a 2×21-el. A harmadik évad már vegyes volt, a negyediktől pedig jött a lejtmenet, ami sajnos az ötödik évadnál sem apadt el. Egyszerűen ez már nem ugyanaz a sorozat, valami oknál fogva pedig képtelen vagyok elkaszálni, pedig a guilty pleasure jelzőből is kiesőben van.

Az eddigi részekről okkal nem írtam kritikát: egyszerűen nem akartam továbbra is ugyanazt leírni: hogy rossz, rettenetes, és amikor kitalálnak valami újat (a bebörtönzés), rögtön tönkre vágják azt is. Szóval, inkább hallgattam, a századik részről azonban beszélni kell. No nem feltétlenül azért, mert olyan jó lett volna. Egyszerűen csak ismét látni a fényt az alagút végén, a kreátorok pedig olyan lépést tettek, amivel akár az egész sorozatot “megmenthetik”. Persze ehhez dolgozni is kell tudni az alapanyaggal, ami mostanság nem Julie Plec asszonyság erőssége, de ki tudja, hátha most majd nem rontja el. Tegyük hozzá, a rajongók sem hülyék, egyre kevésbé élvezik ezeket a részeket, a Vámpírnaplók pedig jelenleg már “csak” a The CW harmadik-negyedik legnézettebb sorozata, a The Originals, Supernatural és az Arrow mögött, holott régen bőven az első volt. Szóval, javítani kell a minőségen, ezzel a csavarral pedig akár meg is tehetik. Csak el ne szúrják! Spoileresen folytatom a kép alatt.

Ez a századik rész minden hibájával együtt olyan jópofa, szerethető volt, és némiképpen visszaidézte a korábbi szezonok hangulatát. Jók voltak a poénok, végre, értelmes flashback jeleneteket láthattam, és valahogy sikerült még némelyik karaktert is elmélyíteni. Aranyos momentum volt a régi szereplők visszahozása, jó volt pár másodpercre viszont látni Jennát, Alaricot, Vickyt vagy a három originált, Klaust, Elijaht és Rebekaht. Bár, azért az valahol creepy, hogy Vickynek semmi dolga nincs, csak a bátyját lesni egész nap, izé, neki nem békében kéne nyugodnia? Akárhogy is, a régi szereplők felbukkanása – még az örökké fiatal Bianca Lawson is a tiszteletét tette -, üdévé, és némileg nosztalgikussá varázsolta ezt a különleges részt. Mégiscsak ez volt a századik! Ó, és ami Klaus meg Caroline dolgát illeti, annyira bepromózták, de mégis, hidegen hagyott, pláne mert Klausnak már van saját sorozata.

Mindig is mondtam, hogy a sorozat legjobb karaktere Katherine, így eléggé frászban voltam, amikor úgy nézett ki, hogy tényleg meg fog halni szerencsétlen. Az egész részt erre építették, és tetszett is, mert mindent imádok, aminek Katherine áll a középpontjában. A rész végi csavar nagyon tetszett, és respekt, amiért végre meg merték ölni Elenát. Nagyon régóta vágyom már erre, éppen ezért remélem, hogy a rafinált terv hosszútávon is siker lesz, Elena pedig nem nyeri egyhamar vissza a testét. Kész, kifújt, Katherine Pierce a legjobb, a világ pedig legyen szíves neki behódolni! (Ó, de dühös leszek, ha ezt a szálat is olyan hamar lezavarják, mint a börtönöst).

Értékelés: 7/10
Csak a századik rész megérdemel hét pontot, viszont ha az évad eddigi teljesítményét kéne értékelnem, akkor a 2/10 ideális pontszám lenne. Még mindig irigylem ám azokat, akiknek volt erejük elkaszálniuk a sorozatot.