AZ INTERNÁTUS – KRITIKA A HATODIK ÉVADRÓL Téma: Egyéb kategória
Miután a múltkori posztban kidühöngtem magam az áruló kiléte kapcsán, és megvolt az általam igényelt egy-két napos szünet a darában, máris nekiestem Az Internátus folytatásának. Viharos sebességgel az évad végére értem, ami jelentősen lecsökkentette az alvásidőmet is, de ki a csuda akarna aludni, amikor egy ennyire izgalmas sorozattal van dolga, mint Az Internátus? Hát én aztán biztosan nem 🙂 Ez a széria továbbra is zseniális. Több, mint zseniális, az, amit az írók megalkottak ebben az évadban IS, tananyagnak kellene, hogy legyen. Imádom, amikor az írói kreativitás nem ismer határokat, és olyan fordulatokkal színesítik a történetet, ami láttán csak ámulok, és bámulok. Spoileresen folytatom a kép alatt.
Erre talán már kitértem korábban, de úgy érzem meg kell erősítenem újra a saját szavaim. Nagyon szeretem azt, amikor egy produktumban nagyon jól alkotják meg a gonosz karaktereket. Nem csípem, ha nincs célja az öldöklésnek, ha nem látom az embert a gyilkológép mögött. Itt szerencsére ilyen nincs, és még a főnáci is kimutatta az érzelmeit, és világossá vált mennyire fontos Eva szerepe, és miért hasonlít rá annyira Paula. Anno nem örültem, hogy a szellemes szálat összemosták a realitással, de idővel annyira jól kezelték a szellemjárást, Blanca Suárez pedig olyan erős alakításokat hoz e-téren, hogy mese nincs, ezt piszkosul jól összerakták. Apropó, gonoszok: amikor Hugo megölte a saját testvérét, na azt nehezemre esett befogadni. Nagyon jól megírták őt is.
Ami Rokit illeti, továbbra is rémségesen idegesített. Az évad vége felé már próbálták higítani a karaktert, olyan érzésem volt, mintha az írók kifogásokat keresnének az árulására. Egy cseppet mintha sikerült volna némi értelmet adni az érthetetlennek, de ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy elfelejtettem, vagy megbocsátottam volna a srác árulását és szerencsétlen Carol halálát. Még mindig abban reménykedem, hogy Roki valamilyen nagyon kemény és szörnyű büntetést kap, mert számára a börtön nem elég, különösen azok után milyen horribilis módon gyilkolta meg Carolt. Szóval, kíváncsian várom mit terveznek az írók Roki számára a folytatásban. Remélem, hogy nem sok jót, azt pedig őszintén kétlem, hogy meg tudnám neki bocsájtani a legjobb barátja megölését. Mert ismétlem, az ablakból kiesés esetleg lehet véletlen. De amikor direkt másfelé vezette a srácokat az erdőben, na az ott váltott szándékos emberölésbe. Méghozzá előre megfontolt, hidegvérrel elkövetett szándékos emberölésbe.
Carol halála egyébként sokkolt, a srácok alakítása pedig hihetetlenül jó volt azokban a drámai pillanatokban. Idő kellett, mire igazán megszerettem a lányt, és pont akkor halt meg, amikor a legérdekesebb lett. Kár érte. Az viszont nem tetszett, hogy úgy tűnt, hamar túlléptek a dolgon, és ott folytatták a nyomozást, ahol az abbamaradt. Persze, átjött a feeling, hogy “Carolért tesszük, bosszút állunk a haláláért“, csak az utóbbit nem ártott volna erősíteni, különösen azért, hiszen a srácok gyógyszeradagja ugye a viselkedésüktől függött. Szóval, emiatt kicsit fura volt nekem a vége, de kétségkívül akadtak izgalmas aspektusai a végjátéknak. Az pedig ahogy a komoly drámába belevonták Iván szerelmi féltékenységét, és azt a rengeteg fájdalmat, amit a srác átélt gyerekként, hű, még jobbá tette a karaktert. (Persze továbbra is Team Marcos :)).
Fermin, és a “zsidó-mentőalakulat” nagyon pöpec volt, imádtam, amiként akcióhős-üzemmódban mentek Rebeccával megmenteni a világot. Az egész ötlet a járvánnyal, az emberiség megfertőzésével csillagos ötös, a kivitelezés talán már hagy maga után némi kivetnivalót. (Tényleg olyan kevés emberrel őriztették ezeket a hipertitkos/fontos dolgokat? Ugyanmár! Hugo miután rájött María árulására nem változtatta meg a jelszókapó izét? Ugyanmár!) Nagy meglepetésemre még Martin is belehúzott a szimpátia faktorba, a rendőrnőt is megkedveltem. Sőt, végre már, hogy bekapcsolódott a hatóság, eddig nagyon el voltak tűnve, pedig annyi minden történt már abban a nyavalyás iskolában, sokkal régebb óta fel kellett volna figyelniük rá.
Ami az évadzárót illeti, sokáig kerestem ám az államat utána. Rendkívül izgi volt minden perce. Julia élet-halál küzdelme, Marcos akciója, hogy megmentse Paulát, a mód amiképp Iréne Espi végre kijutott a börtönéből… Hű. A legjobban mégis az tetszett, amikor Vicky az egész osztály előtt kiakadt, és kipakolt a gyilkosságokról, a halálról. Régóta vártam már hasonló jelenetet, pláne mert Elsa is egyre jobb és szerethetőbb karakter. Ó, és Amaya: már az elején szimpi volt a csaj, de az intenzitás, ahogy bevonták őt a cselekménybe, csak még érdekesebbé tette őt.
Értékelés: 9/10
Habár rendkívüli élmény volt ez a szezon, a maximumra nem tudom értékelni. Mi mást is mondhatnék még? Ideje rávetnem magam a hetedik, és egyben utolsó évadra. Mondtam már mennyire fog hiányozni ez a sorozat?