Filmkritika: Az éhezők viadala: Futótűz Téma: Egyéb kategória

Az év egyik, hanem A legjobban várt filmje volt nálam Az éhezők viadala: Futótűz. Mivel már az elsőt is imádtam, a teljes trilógiát pedig úgy olvastam el három nap alatt, hogy közben lenyomtam a nyolc órás műszakom, azt hiszem nyugodtan kijelenthetem: imádom a Suzanne Collins által megalkotott világot. Egy film azonban más, mint egy könyv, sok esetben nehezebb a vászonra adaptálni. Nem véletlen az sem, hogy az egyetlen olyan film, ami jobb, mint a könyv, az éppen a Gyűrűk ura, de az is inkább azért, mert a könyv nyelvezete túlságosan szépirodalmi, túlságosan túlírt és nehéz olvasni (mielőtt megennétek, ez természetesen saját vélemény). Ami viszont a Futótüzet illeti, úgy érzem a jellegét, az atmoszféráját sikerült adaptálni, de azok, akik nem olvasták a könyvet, talán egy cseppet értetlenkedhettek, miközben a filmet nézték.

A két nagy problémám egyike az volt, hogy az első filmből teljesen kimaradt az a szál, ahogy Katniss végig csak színjátékból van Peeta oldalán, és csak azért nem akarja megölni őt, nehogy megutálják őt a körzetében. (Persze ezt Collins sokkal árnyaltabban közli az olvasóval, időközben pedig módosulnak Katniss érzelmei). Mivel azonban ez az első filmből teljesen kimaradt, így a második filmet nyitó, “Csak tettettem az egészet” vallomás Gale felé elég hülyén vette ki magát, különösen azért, mert nekem, mint nézőnek az jött le a dologból, hogy itt ez a csaj, akinek a világ terhe nyomja a vállát, és szórakozik két félistennel, mintha maga se tudná, hogy a dögös magas szőkét, vagy a dögös alacsony szőkét válassza. Miközben Katniss vívódása a srácok között a könyvben teljesen jól le van vezetve, a szerelmi háromszög remekül volt ábrázolva, sőt, izgalmasabbá tette a köteteket. Mindez a filmből kimaradt, a szerelmi háromszög pedig nemhogy feldobta, hanem ellaposította a mozis élményt. Persze ez a rendezőnek is feltűnt, ezért mintha csak az elején tulajdonítottak volna jelentőséget Gale-nek, meg Katniss szerelmi kétségeinek.

Szerencsére azért előnyei is adódtak a filmnek, méghozzá olyan plusz momentumok hozzáadása, amiket a regény – lévén az ő jelen idejű narrálása által ismerjük meg a cselekményeket -, nem tett lehetővé. Különösen tetszettek Snow jelenetei, leginkább azok, amikor az unokája által felmérte, mekkora jelentőséggel, mondhatni popkultúrális hatással bírt Katniss Panem népére. A legjobban azonban az vágott mellbe, amikor az a kislány odalépett Katnisshez, és elmondta, egy nap majd ő is önként jelentkezni fog a viadalra. Mintha ez jó dolog lenne, az egész annyira groteszk volt, és ha emlékeim nem csalnak, akkor ez benne sem volt a könyvben. Tulajdonképpen sikerült egy kicsit jobban megmutatni Panem világát, magát a Kapitóliumot, az okot, amiért az emberek fellázadtak, és azt a folyamatot, amint Katniss szép lassan kezd rájönni, itt már nem csak a családja túlélése a cél, hanem valami több.

Ami a történetet illeti, továbbra is zseniálisnak tartom. Egyrészt a társadalmi mondanivalóját, vagy azt a nemes egyszerűséget, ahogy Katniss mindenféle szupererő nélkül lesz egy igazi és szerethető példaképe az embereknek. Sőt, nekünk, nézőknek is. Sőt, el kell mondjam, miközben a könyv első fele kicsit mintha unalmasnak tűnt volna, addig a fim lenyűgözött. Varázslatos volt a CGI, a jelmezek pedig különösen tetszettek. Leginkább a Kapitólium volt az, ami ismét ledöbbentett, olyan gyönyörűen ábrázolták a várost a számítógépes grafikusok. Kifejezetten tetszettek az elejtett apró momentumok, amikor pedig a kamera Rue kistestvéreit mutatta, az mélységesen meghatott. A film második fele pedig még izgalmasabb volt, viszont a viadal ábrázolásánál utáltam a sötétséget. Sőt, az utáltam nem elég kifejező. Gyűlöltem, hogy sötét van, gyűlöltem, hogy csak a hangok és a felirat alapján kellett kitalálnom azt, hogy éppen mi is történik. Letojom a kimaradt részleteket – mint az őrjöngő gyilkos majmok -, de a sok sötét jelenet miatt úgy éreztem, mintha a semmi közepén tapogatóznék, és nekem kéne kitalálni azt, milyen érzelmet próbál átadni nekem a film.

Amikor Finnick szerepére Sam Clafflint castingolták, nem voltam túlságosan elragadtatva, azonban be kell lássam, a srác remekül hozta a figurát, ami pedig a külsejét illeti, ugyanolyan dögösen volt, mint ahogy a könyv leírása alapján elképzeltem. Örültem annak is, hogy nem hagyták ki a “férfiprosti” voltam dolgot, a harmadik könyvben ez nagyobb jelentőséget kapott. Johannát nagyon imádtam, különösen amikor bazdmegelt a színpadon, no de a csúcs akkor is Katniss volt, ahogy pörgött és az esküvői ruhából átváltozott… A színészi játékokkal egyébként én totál elégedett voltam, Jennifer Lawrence sem véletlenül oscar díjas színésznő. Páran kritizálták Josh Hutcherson játékát, de szerintem kihozta a maximumot a karakteréből, sőt, talán még attól is többet. Ó, és egyetértek: Elizabeth Banks egy zseni. Imádom azt a nőt, Donald Sutherland viszont legyen bármekkora színész-óriás is, engem néha untat, mindig ugyanazzal a gonosznak szánt kifejezéssel operál.

Ami a folytatást illeti, a Kiválasztottból afféle “Twilight-módira” sajnos két film fog készülni, aminek nem örülök túlzottan, mert pont a Kiválasztott volt a leggyengébb a trilógiában. Bevallom őszintén azt nem is várom annyira, egyedül az lelkesít, hogy kíváncsi vagyok a Kapitólium minél részletesebb ábrázolására, amire ugye a következő rész(ek)ben lesz lehetőség. Kíváncsi vagyok, de nem annyira, mint a Futótűzre voltam korábban. Talán majd egy jó trailer meggyőz, igaz, az még odébb van.

Értékelés: 7/10
Ha lehet egy javaslatom, és belefér a költségvetésbe, akkor a moziban nézzétek meg a filmet. Csodálatos a látványvilága, amit a kamerás verzió nem tud úgy átadni. A film adaptálása pedig jól sikerült, de ettől függetlenül érdemes elolvasni a könyvet is, mert úgy sokkal teljesebb képet kaphatunk. Példának okáért a viadal résztvevőiről elég részletes infók voltak a regényben, ami ugye idő hiányában kimaradt a filmből. Szóval, megéri elolvasni a Futótüzet könyv-alakban is.

Off: Azért pedig elnézést kérek, ha utólag ez a kritika mintha átcsapott volna “a könyv vs. a film” posztba 🙂

Update: Most jutott eszembe, vártam még ám azt, hogy Katniss mű-terhessége nagyobb teret kapjon, de totál elfelejtették, viszont imádtam a könyvben azt, ahogy ezzel viccelődtek. Mint amikor Katniss a hasát simogatja, hogy így csikarjon ki segítséget az ivóvízhez. Azért ez kellett volna a filmbe is 🙂