Így lehetsz sikeres blogger #12 – A Kritika Téma: Egyéb kategória

Érintőlegesen ugyan már szó volt a cikksorozat korábbi részeiben is a kritikáról, de hosszabban még nem foglalkoztunk vele, pedig érdemes. Akárcsak az interjú, úgy a kritika is egy becsapós újságírói műfaj, hiszen egy hozzá nem értő azt hihetné, nincs is egyszerűbb, mint elmondani azt, hogy mi tetszett, és mi nem egy adott produktumban. Pedig ilyen formán véleményt nyilvánítani nagyon nem egyszerű. Vegyünk alapul egy filmet: megnézed, ad egy élményt, aztán vagy vigyorogsz, vagy nem, de valamit biztos közvetített feléd a film. Annyi befolyás ért általa, hogy nehéz átlátni a szitán, és ez sokszor nekem sem sikerül. Vegyük példának a Hamupipőke Történet: Volt egyszer egy dal c. filmet. Rögtön a megnézése után írtam a kritikát, 10/10-re értékeltem, mert full-vigyor volt az arcomon. Már akkor is láttam, hogy kliséhalmaz az egész, de mindezt elnyomta a jó érzés. Ma már biztos máshogy pontoznám és értékelném ugyanazt a filmet, mert volt időm átgondolni.

Szóval, kritizálni pont azért nehéz, mert mindig a pillanatnyi állapotodat tükrözik, és tegyük hozzá, sokszor azon a bizonyos szitán sem egyszerű átlátni. A jó látványvilág, a dögös pasik vagy egy-két poén könnyedén képes elfeledtetni azt, hogy mi is nem volt kerek abban a filmben. Ugyanennek megvan a fordítottja is, amikor egy idegesítő lezárás, vagy maga a rossz minőség elfeledtet egy-egy jó alakítást, vagy érdekes mellékszálat. Nehéz megtalálni az arany középutat a “jó” és a “rossz” között. Sok olyan embert ismerek, aki egyszerűen nem tudja megfogalmazni azt, hogy mi volt az, ami nem tetszett neki. Elintézik annyival, hogy “szar volt“, mire megkérdezem, “miért?” a válaszuk rá egyszerűen “csak“. Na ez az, amit egy kritika írója nem tehet meg. Mindezzel nem arra akarok utalni, hogy egy kritikusnak az a feladata, hogy megtalálja, és rosszat írjon arról, amit látott/olvasott. Korántsem! A cél a következő: pontosan leírni az érzéseid, megtalálni magadban azon faktorokat, ami alapján értékelhető kritikát adhatsz ki a kezeid közül.

HOGYAN KEZDJEM EL A KRITIKÁT?

Azoknak, akik nem elég biztosak az érzéseikben azt ajánlom, hogy írjanak vázlatot. Ez nagyon gyermekien hangzik, sokatoknak talán derogáló is lehet, de a vázlat az mindenkin segíthet. Néha még én is használom, pedig évek óta űzöm az ipart, és több száz abszolváltam már a blogra. A jegyzetek segíthetnek abban, hogy legyen mi köré fonnod a gondolataid. Az e-heti Glee résznél például jegyzeteket írtam, hogy mitől volt annyira össze-vissza az a szerencsétlen Puppet Master. Volt, ahol csak szavakat írtam, mint “Blaine megőrült” és “Jake jól táncolt“, aztán ebből akartam összehozni valami összefüggő szöveget. Végül a jegyzeteket egészítettem ki, mert mint írtam, az epizód nem érdemelt tőlem alaposabb munkát, a gondolataim pedig így is átadtam. Verdikt: jegyzetelni jó, kezdőknek, haladóknak és profiknak egyaránt.

Vannak olyan filmek, sorozatok és könyvek, amikről nem jó azonnal kritikát írni. Egyrészt azért, mert rögtön a befejezés után ezerrel tombolnak benned az érzések, és nehéz különválasztani a dolgokat, vagy átlátni az egészet. Egyszerűen meg kell emészteni a dolgokat, gondolkodni rajta, ami nem percek kérdése. Néha hagyni kell leülepedni, mert úgy lehet teljes értékű kritikát alkotni. Mindenesetre ha nagyon írhatnékod van, nyugodtan írd meg gondolatjelekkel a vázlatot, hogy mit akarsz majd kifejteni, miután jobban átgondoltad az egészet.

NEM AKAROM ELRONTANI A KRITIKÁM!

Logikusan erre azt felelné az ember, hogy a kritika a saját gondolataidat tükrözi, ergó elrontani úgysem tudod, de ez sajnos nincs így. Van, amikor az olvasónak feltűnik a dolog, van, amikor nem. A legnehezebb azonban az, hogy önmagunknak megfeleljünk, és az egy-két, vagy akár a több évvel ezelőtt írt kritikánkra is ugyanolyan büszkék lehessünk, mintha most írtuk volna meg őket. Ez a legnehezebb feladat, mert én is sok régi kritikámra úgy nézek, hogy “a csudába, ez de gáz“. Legszívesebben törölném, de nem teszem. A kritikaírás művészete folyamatos fejlődésen megy át egy folyamatosan blogoló életében, és nem árt tudni, honnan indultunk, hol vagyunk most, és hová tartunk. Egy blog pedig tökéletesen lefedi az írójának az írástechnikai fejlődését – még a legjobbakét is.

De az alaptézisre reagálva, érdemes publikálás előtt többször elolvasni a kritikát, ha pedig nem vagy vele teljesen megelégedve, akkor tedd a vázlatok közé, és nézz rá egy-két nap múlva. Ilyenkor lép életbe az átgondolás, az, hogy idővel másként láthatod a dolgokat. Ettől jobb tanácsot nem lehet adni ezügyben.

EZEK AZ ÉN GONDOLATAIM, NE POFÁZZ KISKOMÁM

Egy kritika mindig és minden esetben a saját gondolataidat trükközi, de nem árt óvatosnak lenni. Szerénytelenségem például nem olvassa el más kritikáját azelőtt, hogy írtam volna róla. Értsd: ha írok mondjuk Az Internátus ötödik évadáról kritikát, nem fogom megnézni, hogy más mit írt/gondolt róla, mert azok befolyásolják a saját gondolataimat, így a kritikám vége az lesz, hogy ötvözöm a más gondolatát az enyémmel. Ettől undorítóbb az, amikor vannak olyan bloggerek, akik szó szerint átírják a “nagyok” kritikáit, magukénak beállítva azt. Ergó, ha hajlamos vagy arra, hogy befolyásoljanak mások gondolatai, akkor jobb, ha a kritika írás előtt nem nézed meg azt, mit írt más.

A gondolatoknak még ott is szerepe van, hogy miképpen kezeled a hozzászólásokat. Értelemszerűen a “hülye vagy, minek írtad ezt” kommentekre nem érdemes reagálni, de nem árt az, ha tudod kezelni azokat is, akik nem értenek veled egyet. Utóbbi mondat megfogalmazása nagyon csúnyán lett abszolválva, de ettől jobban a lényegét nem mondhattam el. Nem fog minden látogatód egyetérteni veled, lesz, aki hozzászólásban fejti ki a nézeteid, de neked, mint a kritika írójának uralnod kell a gondolataid, de egyúttal légy nyitott arra, amit más mond. Itt a blogon sokszor előfordul az, hogy valaki megírja a saját véleményét hozzászólásban, és akkor jól el lehet beszélgetni az adott dologról. Hiszen a kritika erre is jó, mondhatni “vitaindító”, amiből tényleg remek beszélgetések alakulhatnak ki.

KRITIKA VS. RECENZIÓ -> AVAGY, MOST JÓL BENYALOK

Ha már egy viszonylag sikeres blogot vezetsz, akkor jöhet szóba a recenzió. Már írtam róla korábban, de ismétlés a tudás anyja. A recenzió annyit tesz, hogy egy Kiadó elküld neked ingyen egy könyvet, vagy ha Beauty Blogod van, akkor kapsz ingyen rúzst és így tovább, te pedig megírod a véleményed az adott dologról. A probléma ott kezdődik el, ha nem vagy őszinte, és a kritika és a recenzió közé nem teszel egyenlőségjelet. Csak azért, mert ajándékba kaptad a munkádért, még nem kell eladnod magad, hiszen nem a kiadó vagy a cég felé tartozol felelősséggel, hanem az olvasóidnak. Ha csak jót írsz egy olyan könyvről, ami neked sem nagyon tetszett, de nem akarsz összezördülni a kiadóval, akkor azzal az olvasódnak okozol rosszat, mert ha megveszi az adott regényt, és nem fog neki tetszeni, akkor rád haragszik majd meg. Te voltál az, aki csupa jót írt róla, máskor meg kritizálsz, szóval akkor a recis könyv biztos szuperjó, aztán meg, ha kiderül, hogy nem, akkor téged vesznek ám elő. Épp ezért olyan fontos az, hogy a recenzió és a kritika közé egyenlőségjel kerüljön.

A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL

Igen, jól látod, ez most egy rövidebb kiadás volt, legközelebb ugyanis érkezik a Kritika 2.0., aminek keretén belül előveszem pár korábbi kritikámat a blogról, és elemzem őket mai szemmel. Helyesírási hibák észrevétele, gondolatok be nem fejezése, érthetetlenségek kiemelése avagy a saját hibáinkból is lehet tanulni. Jövőhéten vasárnap egy igencsak színes post vár rátok 🙂