Az Internátus – Kritika a negyedik évadról Téma: Egyéb kategória
Miközben néztem Az Internátus negyedik évadát, most először éreztem át komolyan azt, amire a hozzászólások közt, illetve privát üzenetek formájában már többen is figyelmeztettek engem. Itt a minőség romlására gondolok. Félreértés ne essék, élveztem én ezt az évadot, és tetszett a főszál is, de egyre több volt a zavaró tényező, ami miatt az évad elején nem kapott el az a száz százalékos minőség feeling, ami eddig. Legjobban Martin zavart, a szokásos új tanár, aki naná, hogy titkokkal telve érkezik Az Internátusba. Vele jött a kisfia, Lucas is, aki amúgy aranyos kölyök, meg kellően értelmes is, csak sajnos vele is erőltették a misztikus vonalat. Julia ugye szellemeket lát, Lucas megálmodja a jövőt, a kérdés már csak az, hogy mi lesz a következő.
Nem tartom jó döntésnek ötvözni a sorozatot a misztikummal, mert így valamelyest hiteltelenné válik a szememben az egész. Az más helyzet, ha eleve így kezdődik, de ezek újonnan meghozott döntések, a misztikum miatt pedig veszített a sorozat a realitásból, amire pedig nagy szüksége lenne, hiszen komoly témákat feszeget, mint a gyerekeken való kísérletezés, és így tovább. De persze az is lehet, hogy sokan pont a misztikum miatt szerették meg a sorozatot, hisz’ az egyértelmű, hogy nem sok sorozatban van ilyen. Spoileresebben folytatom a kép alatt.
Ami a sorozat fő rejtélyét illeti, kérem szépen, azt a szálat egyre jobban pörgetik az írók. A titkos szervezetről már egy csomó dolgot megtudtunk, no de az, hogy Amelia az egyikük, hű, telitalálat! Egyrészt imádom azt a nőt, másfelől a múltja, az indítékai vegyítésével, no meg a Marcoshoz fűződő kapcsolatával sokkal érdekesebbé tették a karaktert. A felnőttek közül kétségkívül Amelia a kedvencem, igaz, talán eddig is így volt. Különösen tetszett az a rész, amikor Marcos nem hitt Carolinának. Igen, nagyon bunkó volt vele egy csomó alkalommal, még azt se hallgatta végig, ahogy szegény Carót majd’ megették a kutyák, de végső soron pont ezek miatt lesz egyre izgalmasabb azt végignézni, ahogyan szép-lassan Marcos is előtt is lelepleződik majd Amelia. Epekedve várom, különösen az évadzárós szex miatt.
Amikor az évad elején megérkezett Tony – azaz Iván apja -, akkor nem örültem neki. Túlontúl szappanoperásnak tartottam az egészet, azt, ahogy egy világ végén lévő Internátusban megtörténnek a nagy találkozások, de voilá, működött! Annyira tetszett az, ahogy Tony szépen, lassan kapcsolatot épít a fiával, és María is sokkal élettel-telibbé vált ezáltal. Logikusan belegondolva Tony pont jókor jött, mert María mintha már kezdett volna kifulladni. Továbbra is a Team Marcos csapat tagja vagyok, de már Ivánt is nagyon megszerettem. Imádom az anyjával lévő közös jeleneteit, amikor megpuszilta a nőt a szülinapján az olyan megható volt, meg az is, amikor Iván betegeskedett, María pedig ápolta őt. Jó volt őket így látni. Ami fura, hogy egy ideig még én is bedőltem Noiretnek, pedig nem kellett volna. A csavar, a pasi lelepleződése telitalálat volt, de legjobban a Julia & Iván kapcsolat kibontakozását élveztem. Annyira tüzesek és szenvedélyesek azok ketten, és merem állítani, még egy szerelmi kapcsolat sem volt ennyire izgi Az Internátusban, mint Juliáé és Iváné. Az évadzáró pedig zseniális volt ebből a szempontból.
Aminek viszont már tényleg örülnék az, ha mozgásba lendülne Vicky és Roque is. Nagyon beragadtak mindketten abba a specifikusan gáz szerepkörbe, ahonnét ki lehetne törni, csak nem egyszerű. Roque-nél voltak próbálkozások, a “szeretem Juliát, ne vedd el tőlem“-hülyeségnél, no de Vickynél még ez sem volt meg. Utóbbi csak a tipikus kocka, aki megfejt mindent a számítógépen, pedig ettől annyival több lehetőség rejlik benne. Vicky az egyetlen szegény származású diák a brancsban, ő az, aki sose kapja meg a pasit, akit akar, emellett veszélyben az ösztöndíja és így tovább. Remélem az ötödik évadban az írók már tényleg mozgásba lendítik ezt a két mellékkaraktert is, mert fájóan leredukálják a szerepkörüket, pedig elvileg ők is ugyanolyan fontos szereplőknek kellene, hogy legyenek, mint Ivánék. Plusz, hozzáteszem, Carolina is csak addig kellett, míg bele voltak zúgva a srácok? Nemár!
A felnőttek közül Noiret amúgy haláli egy pasas. Annyira gonosz, nagyképű, utálatos egy fráter, és pont ez teszi őt olyan “jó” karakterré. Nem hittem, hogy jobban lehet utálni valakit, mint a latin-tanárt, de Noiret magasan túltesz rajta 🙂 Kicsit fura amúgy, hogy a múltban mindig van valami összekötő szál, és tényleg úgy fest, mintha minden kapcsolatban lenne valami más dologgal. Persze, aláírom, ez a srácok nyomozásához szükséges, de akkor is. Fermint amúgy eddig nagyon csíptem, de a “ki ölte meg az apámat” dolog őt is egyre unalmasabbá teszi. Remélem most már felpörög. A Maríával való kapcsolatának a folytatására viszont kíváncsi leszek. Láttam egy spoileres képet, szóval, tudni akarom hogyan jutnak el odáig :
Az évadzáró amúgy isteni volt, kimerem jelenteni, hogy eddig ez tetszett a legjobban az évadzárók közül. Ahogy Evelyn és Paola a fegyverrel játszottak, meg hadonásztak az oltári volt, többször a szívemhez is kaptam, mert annyira féltettem őket. Nagyon tetszett a Marcos – Amelia szál alakítása is, ahogy az erdős üldözés is oltári volt Julia mostohaapja által. Iván most már végre tudja az igazat Maríáról, ó, mióta várok már erre, épp itt volt az ideje megtudnia szerencsétlennek a dolgot. No de vajon mihez kezd az információval? Kíváncsian várom. Ami pedig a náci zászlót illeti abban a titkos teremben: juhú! Egyre meredekebb a rejtély, és mindig, amikor azt hiszem rájöttem, jön valami újabb jelkép, valami újabb emberke, ami mindent még titokzatosabbá és izgalmasabbá tesz. Ergó, holnap kezdem is az ötödik évadot 🙂
Értékelés: 7/10
Az epizódok nézése közben sokszor éreztem azt, hogy Martin meg Lucas miatt csak húzzák az időt, és miattuk nem haladunk az érdekesebb dolgok felé. Ez körülbelül az évad felében jelen volt, a misztikumnak meg amúgy se nagyon örülök. Mindettől függetlenül még mindig nagyon szeretem a sorozatot 🙂