Könyvkritika: Becca Fitzpatrick – Vihar előtt Téma: Egyéb kategória

avaly akadt először a kezembe a Csitt Csitt sorozat, akkor pedig egymás után el is olvastam a két részt. Nem voltam tőle különösebben elragadtatva, de nem is utáltam. Tulajdonképpen egy Young Adult X-ként kezeltem, azaz nem utáltam, nem szerettem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Be kell valljam ez az elmúlt egy év az én agyamat is kitörölte a történteket illetően, így azt kell mondjam, ezt a kötetet direkt “nekem” írta az írónő. Mivel akárcsak Nora, én is mindent elfelejtettem – még a karakterek neveit is -, ezért pont jól jött az emlékezetfrissítés. Persze írói szempontból nagyon gáz ez a harmadik kötet, hiszen sok újdonság nem derült ki belőle, és egyértelműen látszik az, hogy a történetet trilógiának szánta Fitzpatrick, csak a nagy siker miatt úgy döntött, miért ne kereshetne egy kicsit több pénzt, és írt egy plusz kötetet. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezt másképp kommunikálta az olvasói felé.

Ami a könyvsorozatot illeti, azt hiszem ez volt az első angyalos-természetfelettis, amihez szerencsém volt. A hősnőnk Nora, aki belezúg Foltba, aki egy bukott angyal, a többit pedig innentől kezdve ki lehet találni. Feleslegesnek tartom a további ragozást, hiszen a könyv magáért beszél. Ami a legjobb az egészben, az a komplexen kidolgozott háttérvilág. Oké, nem vagyok tisztában a Bibliával, meg az angyalok mitológiájával, így nem tudom pontosan mi volt Fitzpatrick saját képzelete, és mit lopott a Bibliából, de igazából nem is érdekel. Nagyon komplex háttérvilágot épített fel, és különösen tetszik az, hogy az angyalok és a nephilimek oldala is érthető. Tulajdonképpen egyiküket sem lehet bűnösnek nevezni, és mindkettejük indítéka tökéletesen megérthető, ez pedig még érdekesebbé teszi a kitörni készülő háborút. Nagyon szeretem azt, amikor a gonosznak beállított oldal indítékai is teljesen világosnak, és meg kell kérdőjeleznem azt, hogy most kik a jók, és kik a rosszak.

A könyvek borítói pedig csodálatosan szépek. A Vörös Pöttyösök közül talán a Csitt Csitt sorozatnak vannak a legszebb borítói. Hm, talán 🙂

A karakterek nekem szimpatikusak voltak, de Norát nagyon sokszor fejbe tudtam volna csapni. Ebben a kötetben is annyiszor indult neki éjszaka az temetőnek, meg minden másnak, hogy csak lestem. A csúcs az volt, amikor tudta, kirabolják a boltot, de ott maradt, hogy megállítson egyedül egy rablóbandát. És akkor is maradt, amikor kiderült, azok nem csak sima banditák. Hülye az a csaj, de tényleg 😀 Már rég meg kellett volna halnia ennek a lánynak, mert szó szerint szórakozik a halállal, hiszen szerencsétlen nem gondolkozik, csak megy bele a vakvilágba. Viszont pont emiatt – mivel Nora totál süsü -, sosem tudom mi lesz a következő lépése, a kiszámíthatatlanság jó dolog. No, így kell jól elsütni azt, ha agyilag nulla a női főszereplőnk, mert azokkal ellentétben, akik ésszel élnek, a buta hősnők tettei kiszámíthatatlanok. Folt – avagy Jev -, nekem is szimpatikus, de ha engem kérdeztek Team Scott. Nem értem mit akar egy több száz (vagy ezer, ki emlékszik már rá) éves ex-angyal egy tizenhat éves lánytól. Egyáltalán mi érdekeset találhat egy lelki aggastyán egy csitriben? Ezt már az Alkonyatban sem értettem… Szóval, Folt bármennyire is szexi badboy, én azt mondom Team Scott, mert a srác jobban passzol Norához, ráadásul a beszólásai is jobbak. Vee-t pedig imádom, ő az egyik kedvenc női sidekick-em.

Ahogy írtam, ez a kötet tulajdonképpen egy gyorstalpaló volt, de még így is vannak bennem fehér foltok a történteket illetően. Ez is azt jelzi, hogy mennyire sokrétű háttérvilággal dolgozik az írónő, ezért pedig jár ám a virtuális pacsik tömkelege. Tulajdonképpen zseniális az, hogy Fitzpatrick a legtöbb hibáját a saját előnyére tudta fordítani. A harmadik rész nekem jobban tetszett, mint az első kettő, a vége miatt pedig kifejezetten kíváncsi lettem a történet lezárására, azaz a negyedik kötetre is. Kíváncsian várom mit lép majd Nora, mert egy biztos: ha kigondolok valamit, úgyis az ellenkezőjét csinálja majd.

Értékelés: 8/10
Ha valaki nem ismeri a sorozatot, szerintem nyugodtan kezdheti a harmadik résszel is, feltéve ha időhiánnyal küszködik. Viszont azok számára, akik tökéletesen emlékeznek az első kettő cselekményére, hát, a harmadik kötet egy kicsit biztos unalmas lehetett. Nekem viszont bejött, így azt se bánom, ha a negyedik rész fele a múltidézéssel telik majd el.