Könyvkritika: J. Sterling – A hibátlan játék Téma: Egyéb kategória

Attól a perctől kíváncsi voltam erre a könyvre, hogy először olvastam róla egy könyves blogon, ahol a bloggerina az élete legjobb olvasmányának nevezte a könyvet. Linkelném az adott blogot, de most hirtelen nem találom. Valahogy azt hittem, hogy a Hibátlan játék tényleg hibátlan. Ez a regény olyan, mint egy telenovella. Nemcsak a történetvezetési gyengeségei okán, hanem mert az összes konfliktusát ellőtték már egy-egy dél-amerikai teleregényben. Ha valaki szereti a romantikus irodalmat, akkor sem feltétlenül adhat számára sok újdonságot ez a könyv.  Persze az is lehet, hogy nekem voltak túlontúl magasak az elvárásaim.

Történetét tekintve egy tipikus New Adult könyvről van szó. Hőseink az egyetem padjait koptatják: Cassie – azaz Cicus -, egy fotósjelölt, aki szőke és gyönyörűszép, és ezt tudja is magáról, mert őt idézve “Teszek is érte, hogy az legyek“. Főhősünk Jack Carter, a baseball-nagymenő, akiért döglenek a csajok, de neki Cicus kell, azért, mert a lány – látszólag -, nem érdeklődik iránta. Miután összejönnek, kezdődnek a telenovellás bonyodalmak, minden, ami a csövön kifér. Ez egy trilógia első darabja,  ami számomra elég meghökkentő, mert az első részben megvan a tökéletes lezárás, de ez arra mindenképp elég, hogy akinek ennyi elég volt Cicus és Jack kapcsolatából, annak nem feltétlenül kell elolvasnia a folytatást.

Mielőtt kivesézném a történetet, szólnom kell magáról a szerkezetről is. Először is: rég láttam ennyire gyenge fordítást, mint a Hibátlan játék esetében. Nem fogom név szerint kikeresni azt, hogy kinek “köszönhető” mindez, de a könyv tele volt magyartalan mondatokkal, emiatt sokszor megakadtam az olvasás közben. Ilyen, és ehhez hasonló magyartalanságok voltak benne, ráadásul elég sok, ami levett a regény élvezeti értékéből. A szerző itt is kétszemélyes e/1-et használt, Jack hangja pedig az első fejezetekben kifejezetten üdítő volt, de a regény végére már ugyanolyan volt gondolkodásmódban, mint Cicus, és attól akart férfias lenni, hogy sok volt a bassza meg, a basszus meg a picsába. (No nem mintha utóbbiakat Cicus nem használta volna elég gyakran). Nem szeretem azt, amikor egy olyan szerző próbál a másik nem hangján megszólalni, aki nem tudja végig tartani a színvonalat. Úgy vélem a két hang egybeolvadása nem róható fel a fordítónak, utóbbi inkább a néhol magyartalan mondatokért felelős.

Ami a történetet illeti, tényleg olyan, mint egy telenovella. A fordulatok teljes mértékben kiszámíthatóak, vagy csak én éreztem így, mert tinikoromban sok telenovellát néztem, ahol a férfi főhőst kamu gyerekkel zsaroló csajszi lapkelléke volt a történeteknek. A fordulatokban még az nem tetszett, hogy egyértelműen lehetett látni mi mit követ majd, a legtöbb pedig időhúzásnak felelt meg. A regény 20 százalékánál ugyanolyan idill és happy end van, mint a végén, és az a maradék 80 százalék nem volt annyira izgalmas, hogy izguljak a főhősök szerelméért. Utóbbi amúgy azért bajos, mert tényleg arra épül a könyv, hogy az olvasó drukkoljon a főhősökért. Viszont amint összejöttek, eltelt egy hónap és már ment a szeretlek ezerrel, így nem adták meg a lehetőséget, hogy együtt szerethessek bele a szerelmükbe, ehelyett leírták, szerelmesek, és hirtelen nekem is annak kellett volna lennem.

Amivel még jobb lehetett volna, azok a mellékszereplők, de ebben a regényben nem beszélhetünk mellékszereplőkről. Mindegyik azért volt jelen, hogy Cicusnak vagy Jacknek legyen kinek panaszkodni arról, mennyire szerelmes és mennyire hiányzik neki a szerelme. Pedig ha Melissa és Dean is kap külön háttérszólat, jobban bejött volna ez a kötet, hiszen a gyenge főszálról tökéletes elterelés lehet egy szimpatikus mellékszereplőgárda. Visszatérve Jack és Cicus szerelmére, nekem végig olyan érzésem volt, mintha egymás testébe szerettek volna bele. Igen, ismerem a mondást, a külső megfog, a belső megtart, de egy ilyen történet esetében jobban át kellett volna adni a belső értékek fontosságát, hiszen így csak a külső máz maradt. Példának okáért akárhányszor találkoztak elmondták mennyire szeretik egymást, és mennyire gyönyörűek…

Az viszont egyáltalán nem lep meg, hogy ez a regény világsiker lett. Sokak számára ugyanis bejöhet a könyv, gondolok itt elsősorban a romantikus lelkületű fiatal lányokra, akik például szerették Szurovecz Kitti “Gyémántfiú” c. könyvsorozatát. Na nekik ez is nagyon fog tetszeni. Mert alapjáraton szimpatizálhatnak a főhősökkel, és a nagy szerelmi gesztusok akár pozitívan is lecsenghetnek a leendő olvasók előtt. Ami miatt pedig mindenképp jár a pacsi, az a főszereplők hátterének a prezentálása. Tetszett,a hogy a sebzett lelkű múltjuk többféle megvilágítást kapott. Ez volt a regény csúcspontja. A New Adult rajongóinak például kifejezetten ajánlom, még úgy is, hogy nem sok újdonságot hozott a műfajba.

Értékelés: 3/10
Kiszámítható volt és indirekt, az én ízlésvilágomat ez a könyv nem elégítette ki. Ettől függetlenül tényleg ajánlom a romantikus(abb) lelkületű olvasók részére. Ó, és ha eddig nem esett volna le: a hősnőt Cicusnak hívta végig a főhős, amitől kábé a falra másztam. Remélem nem csak én 🙂