Kellan Lutz: „Felismerem, ha valaki meleg” | By: Ancsi Téma: Egyéb kategória
Az Alkonyat vámpírja és a Halhatatlanok istene arról mesél, hogyan tesz meg mindent azért, hogy ne annyira a külseje alapján ítéljék meg, mikor alakult ki az a képessége, hogy felismeri, ha egy férfi homoszexuális, és miért van az, hogy az bizonytalan lányok azt hiszik, hogy pasija van. Tinilányok ábrándoznak Kellan Lutzról, amikor az Alkonyatbéli Emmett Cullent alakítja – ám pikáns Calvin Klein reklámja, és gyakori félmeztelen fotósorozatai a homoszexuális férfiak vágyait is felkelti. A szívtipró, arról beszél, milyen érzés, hogy ekkora rajongás veszi körül.
– The Advocate: Nem igazán vagyok Alkonyat-rajongó, de már azóta bírlak, mióta láttalak az HBO Visszatérés című sorozatában 2005-ben.
Kellan: Imádom ezt! Brandon, király vagy. Köszi!
– Milyen élményeket szereztél akkor?
Nagyon szerettem a Visszatérésben dolgozni, de az nem volt igazi élmény. Én csak egy iszonyú szerencsés, gondtalan kölyök voltam, aki belecsöppent a színészet világába. Az Orange megyei Chapman Egyetemre készültem vegyészmérnöknek. Megismerkedtem ezzel a Maria nevű pénztáros hölggyel a Ralph’s-ban, és bár hosszú a történet, de az a lényeg, hogy ő mondta, hogy színészkednem kellene, és felnyitotta a szememet a színészet világával kapcsolatosan. Én pedig elkezdtem színiiskolákba, meghallgatásokra járni, túlóráztam, és beleszerettem a színészetbe. Fel sem ismertem Lisa Cudrow-t, aki ott volt a helyiségben, amikor a Visszatérés utolsó meghallgatására mentem, mert nem néztem TV-t, de tele voltam energiával. Egyszerűen csak hálás voltam nekik, amiért kaptam egy lehetőséget. És ezáltal rengeteg ajtó kinyílt a számomra.
– Michael Patrick King, a sorozat társzerkesztője volt az, aki megszavazta neked a bizalmat, azáltal, hogy felfedezett. Mi mindent tanultál tőle?
Nagyon gyorsan megtanultam, hogy [ebben a szakmában] rengeteg a bizonytalanság és rengeteg “cápa” van Hollywoodban, de láttam, hogy Michael Patrick King, aki egy zseni, megőrizte mindazt a lelkesedést és szenvedélyt, amely már első naptól fogva jellemezte. Ez az, amit én is szeretnék a karrieremmel kapcsolatban. Szeretem a színészetet, de mindig is inkább hobbiként akartam rá tekinteni, nem pedig munkaként.
– Poszeidónt alakítod a Halhatatlanokban. Nem szállt a dicsőség a fejedbe attól, hogy istent alakítottál?
Nem. Évek óta sápadt vámpírt alakítok, úgyhogy örülök, hogy végre olyat játszhatok egy mozifilmben, akinek egészséges napbarnított bőre van. Örülök, hogy a rendező Tarsem [Singh] fiatalnak képzelte el az isteneket. Ha isten lehetnél, nem lennél szívesebben 20-30 éves, ahelyett, hogy öreg legyél és ősz, bokáig érő szakállal?
– Homoszexuális rajongóid hálásak lesznek a szexisebb látásmódért.
Óó, ők a legjobbak! Imádom őket. Amikor megismerkedek bevallottan homoszexuális rajongókkal ismerkedek meg, klassz dolog beszélgetni velük – és én állandóan megölelgetem az embereket, hiszen Midwest környékéről származom. Ők olyan energikusak és szeretetre méltóak. Örülök, hogy ilyen rajongóim is vannak, támogatásuk sokat jelent számomra. Nem akarom, hogy csak lányok nézzék meg a filmjeimet, szeretném, ha srácok is látnák azokat!
– A Calvin Klein X alsónemű reklámodban, amikor belenézel a kamerába, és hihetetlen magabiztossággal valami olyasmit mondasz, hogy “Mindent a szemnek, semmit a kéznek!”, akkor olyan érzése támad az embernek, mintha egyértelműen és kifejezetten a homoszexuális férfiakhoz szólnál.
Úgy örülök, hogy ezt megemlíted. Amikor kitalálták a koncepciót teljes mellszélességgel kiálltam mellette. Az az egész reklám mindenkihez szólt és minden közönséget meg akartunk ragadni, akit tudtunk, úgyhogy örülök, hogy sikerült is.
– Egyszer az Ellen showban meséltél egy férfiról, aki egy fürdőben környékezett meg, amikor meztelenül fürdőztél a forróvizes medencében. És bár nem fogalmaztad meg, de feltételezem, meleg volt. [nem csak a víz ;)]
Valószínűleg, igen. Ezért éreztem úgy magam, mint akinek udvarolnak. Beszélgettünk vagy 15 percig, amikor beugrott, hogy a fickó valószínűleg rám kattant. Semmi esetre sem szerettem volna, ha félreérti, de nagyon vicces volt, amikor rájöttem, hogy bejövök neki – vagyis jó munkát végeztem.
– Tudtad-e, hogy vannak homoszexuális rajongóid is, amikor 18 évesen az A&F Quarterly címlapjára kerültél?
Nem, de akkoriban még nagyon tudatlan voltam. Fiatalabb koromban nem tudtam megmondani, ki meleg. Még középiskolában is volt pár olyan barátom, akikről csak évekkel később tudtam meg, hogy homoszexuálisak. Megtaláltam a Facebook adatlapjukat vagy valami ilyesmi, és akkor jöttem rá, hogy “Ó, ez megmagyaráz pár dolgot” vagy “Jééé, nem csoda, hogy olyan vagányak voltak”. Emlékszem, egyszer elmentem egy haveromhoz, közvetlenül azután, hogy Los Angelesbe érkeztem. Megmutatta a szobáját, és megkérdeztem, hogy ‘Hol alszol?’, mire ő: ‘Itt, az ágyban.’ Volt egy szobatársa is, úgyhogy megkérdeztem, hogy és akkor ő hol alszik. Mire ő azt válaszolta, hogy ‘A srác is itt alszik az ágyban.’ Én meg mondtam, hogy ‘Ó, rendben’. Korábban bátyáimmal egy ágyban aludtunk, és volt már rá példa, hogy egy haverom ágyában aludjak, úgyhogy még csak fel sem merült bennem, hogy melegek lennének. Aztán, mikor eljöttem tőlük, felhívott, hogy ‘Kellan, olyan klasszul kezelted ezt az egészet. Nem sok embernek szoktam beszélni erről, úgyhogy köszi, hogy ilyen klassz ember vagy.’ Abban a pillanatban összeállt a kép, és minden értelmet nyert: vannak olyan srácok, akiket nem egyszerű barátság köt össze. Azóta felismerem, ha valaki meleg. A mai napi jó barátságban vagyunk. Sőt, mostanra van pár másik homoszexuális közeli barátom is.
– Egy félmeztelen fotózáskor szólnak előre, ha azok a képek homoszexuális weboldal számára készülnek?
Nem, csak olyanokat mondanak, hogy ‘Ó, Kellan, milyen jól néznek ki a karjaid.’, ‘Milyen szélesek a mellizmaid’ vagy ‘Istenem, ezek a szemek’. De mindannyiszor nagyon barátságosan közelítenek. Egyébként pedig nagyon szeretek póló nélkül futni a tengerparton, és nagyon gyűlölöm, amikor ott hemzsegnek a paparazzik. Úgy vagyok vele, hogy ‘A fenébe, magamon hagyhattam volna a felsőt, mert kell az nekem, hogy már megint tele legyenek a magazinok a félmeztelen képeimmel?’ Nem akarom, hogy úgy éljek a köztudatban, mint a srác, aki állandóan leveszi a felsőjét.
– Attól félsz, hogy a külsőd elvonja a figyelmet a tehetségedről és nem fognak komolyan venni?
Nos, hát persze. Szerintem ennek minden színésznek tudatában kell lennie. De hát végülis, ez üzlet. Klassz dolog, ha van arra lehetőségem, hogy egy független filmben vagy egy vígjátékban úgy szerepeljek, hogy rajtam marad a felsőm, de néha a külsőmből élek meg. Ha azzal tudom becsalogatni a nézőket a moziba, hogy leveszem a felsőmet, hát legyen. De ez nehéz, mert nem szeretném, ha izompacsirtának könyvelnének el.
– Mi a helyzet a félmeztelen fotósorozatokkal? Olyan, mintha most jobban kézben tartanád a dolgokat ezzel kapcsolatban.
Igen, és ennek tudatában is kell lennem. Nagyon megválogatjuk most már, hogy kinek mit adunk, és nem minden magazin kedvéért vetkőzök le. Igazából egyre inkább arra törekszek, hogy minél többször rajtam maradjon a ruha.
– Akkor nem is lenne probléma, ha magadra szednél egy kis zsírt egy szerep kedvéért.
Imádnám. Annyira szórakoztató lenne fogyni vagy hízni egy olyan szerep kedvéért, ami annyira különböző tőlem.
– Nem aggódsz amiatt, hogy az terjed rólad, hogy homoszexuális vagy?
Nem szoktam magamra ráguglizni, de hallottam már, hogy az emberek azt hiszek, meleg vagyok. Nézd, én nem az a típus vagyok, aki a nők után rohangál. Általában a barátnőim szedtek fel engem. Úgyhogy nagyon vicces, amikor a lányok megsértődnek, amiért nem kattanok rájuk. Úgy fordítják le le a bizonytalanságaikat, hogy ‘Ó, most már értem, mert hallottam, hogy a srácokhoz vonzódsz és van barátod.’ Mire én: ‘Komolyan? Így akarsz rávenni, hogy megkedveljelek?’ Pletykák mindig lesznek, de én tudom, ki vagyok.
– Készítettél egy videót ‘A szeretet hangosabb’ kampány keretein belül, amelyet a fiatalkorú öngyilkosság megelőzése érdekében hoztak létre, ennek pedig egyik oka a melegek megfélemlítése is. Miután bevallottad, hogy úgy nőttél fel, hogy egyedül érezted magad, azt mondod, hogy “Jézus mindig ott volt. Jézus a szeretet, és a szeretet hangosabb.” A vallási meggyőződésed hogyan befolyásolja melegekkel kapcsolatos véleményedet?
Keresztény családban nőttem fel és keresztény vagyok, de az egyetlen parancsolat, amely szerint élek az, hogy “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Engem nem érdekel, hogy valaki milyen és miért olyan, amilyen, csak szeretetet sugárzok feléjük. Ha valaki boldog, én örülök neki. Légy hívő, higgy valamiben, de senki nem rossz vagy jó. Ha mi mindannyian, egy nagy szerető világot alkotnánk, a dolgok sokkal egyszerűbbek lennének.
– Hillary Duff videoklipjében, mint férfi vonzalom tárgya jelentél meg. Miért utasítottad vissza a lehetőséget, hogy szerepelj az ellenklipben, Britney Spears ‘I wanna go’ című videójában?
Ez nehéz dolog volt. Szeretem Britney-t és klassz lehetőség lett volna, de volt pár furcsa dolog, aminek nem volt értelme – például az a tej öntögetős jelenet? Remélem, lesz még lehetőségem Britneyvel együtt dolgozni valami más munka során. Visszatérve a Hillary Duff klipre, az olyasmi volt, amivel, hogy ‘Ez nem én vagyok. Én nem vagyok az a jóképű srác, aki ezt elvállalja’. És vicces, mert amikor azt gondolom valamiről, hogy nem vagyok jó benne, akkor aztán mégis elvállalom. Érthetetlen számomra, hogy még hivatkoznak is erre.
– Több interjúban beszéltél már a lakótársaidról és az egyik Jimmy Kimmel showban meséltél egy történetet egy Craiglist-ben feladott hibás szövegezésű hirdetésről, amely ezáltal rengetek homoszexuális fickót vonzott. Egy ház tele homoszexuális fickóval rossz dolog lenne?
Őszintén szólva szívesebben élek meleg férfiakkal. Ők a legrendesebbek és rendet tartanak a cuccaik között. Mivel én sokat vagyok távol, sokat jelent, ha tiszta lakásba érhetek haza. Higgy nekem, rengeteg szobatársam volt már, de a hetero srácok csak kölykök, akik nem takarítanak fel maguk után.