Glee 5×02 – Tina in the Sky with Diamonds Téma: Egyéb kategória

Fuck Yeah. Nem illik így kezdeni egy kritikát, de végig, ahogy néztem ezt a részt, eme “kifejezés” ült az arcomon. Annyira tetszett az, amit láttam, hogy csak na. Mondanom sem kell, elégedett voltam ezzel a résszel, még úgy is, ha akadt benne egy-két túlkapás, leginkább a szerelmi szálak tekintetében. Ettől függetlenül viszont bejött: jól válogatták ki a Beatles dalokat, Tina végre rivaldafényt kapott, igaz, a dalának a sokadszori lekeverése már nem poén, hanem mínusz egy pont tőlem. A prom viszont tök jó volt, és megérkezett Demi Lovato is. Utóbbi természetesen nagyon jó volt, de mit vártok egy lovaticstól? Hülye leszek nem örülni neki 🙂 A kép alatt pedig spoileresen folytatom.

A legfontosabb esemény? Demi Lovato! Mi más lehetne? Annyira szeretem azt a lányt, és úgy örülök, hogy végre visszatért a színészethez is. Dani karaktere szimpatikus, a Here Comes The Sun egyszerűen csodaszépen lett énekelve, a Santana és Dani közötti kémia pedig félelmetesen jó. (Brittany Who?) Egy dolog viszont zavart: miért kellett ilyen hirtelen összehozni a két karaktert? Miért kell állandóan rögtön az első beszélgetéskor tisztázni azt, hogy az új vendégsztár meleg vagy sem (tavaly is ez volt Dean Geyerrel). Nekem ez olyan hiteltelen, hogy megismerek egy idegent és rögtön előállok azzal, ami amúgy hiába természetes dolog, nem olyan, amivel fel kellene vágni, vagy teszem azt hirdetni kéne az emberek között. Értitek mire gondolok, ugye? Nagyon látszott az erőltetés, hogy beinduljon kettejük között valami, pedig ha szépen-lassan mozgatják az írók a szálakat, úgy jobban meg lehetett volna oldani a bulit. Ettől függetlenül, hajrá Demi Lovato.

Ami Ohio-t illeti, ott is zajlottak ám az események rendesen, csak szokás szerint nem érdekelt annyira, mint New York. Nagyon soknak éreztem Sam hirtelen szerelembe esését Pennyvel kapcsolatban, de ezt legalább jobban kidolgozták, mint a Dantana kapcsolat kezdetét. Ami Tinát illeti, úgy örültem a győzelmének, mint sivatagi kóborló egy hidegvizű medencének. Úgy szeretem Tina karakterét, de sajna annyit hanyagolták őt tavaly is. Bíztam abban, hogy legalább ebben a részben szárnyalni fog, de a dal lekeverését nagyon bántónak éreztem. A Carrie c. film nagyjelenetét idéző prom queen dolog viszont nagyon jól lett kivitelezve, a dalos részével együtt. Tavaly abszolút nem hittem volna azt, hogy Kittyt meg fogom kedvelni, de az írók úgy alakították őt, hogy már képtelen vagyok ellenállni. Nagyon szimpatikus húzásai voltak mostanában, és ami a legfurább, nem érzem tőle a karakteridegenséget. Ami a cheerio-t illeti, az a fekete bőrű új bitch egyelőre elég szimpi, azokat a beszólásokat imádom. Sue viszont… No comment, én tényleg nem értem miből gondolja azt, ha terrorizálva lesz a Glee Club, akkor majd jobban fognak énekelni. Sue-n viszont jobb, ha meg se lepődik az ember.

Az epizód végén Rachel mégis megkapta Fanny szerepét, ami nagy WTF. Nem mondom, hogy nem örülök neki, hisz Rachel annyira megérdemelné, csak egy kicsit túlzásnak érzem itt is. Alig érkezett meg New Yorkba, máris egy Broadway főszerep? Az hiteles, ahogy Santana nyomul – az a reklám, behalás -, de kicsit gyorsnak érzem a tempót Rachel sztárrá válásának a kapcsán. Mindenesetre látom ám az ebből fakadó helyzeteket, amik viszont akár nagyon jók is lehetnek. Egy biztos, Rachel most a mennyekben van, de jön a harmadik rész…

Értékelés: 8/10
Akadtak benne sajnos hibák, de mindent összevetve ez egy nagyon feelgood, jó dalokkal teli epizd volt. No de mi lesz jövőhéten? Ha azt mondom “könnyzápor” nem fejeztem ki rendesen azt, amit sokunkból ki fog váltani a folytatás. Nehéz lesz, a promót látva pedig még nehezebb, mint ahogy valaha azt elképzeltem.