Az Internátus – Kritika az első évadról Téma: Egyéb kategória
A rengeteg őszi újdonság mellett természetesen időt szakítottam Az Internátus megtekintésére is, ugyanis már az első részével teljes mértékben levett a lábamról ez a sorozat. Az első szezon nagyon rövidke volt, így viszonylag hamar is végeztem vele. Meg kell mondjam, egyáltalán nem lep meg az a hisztéria, ami a sorozatot körbe-öleli. Teljes mértékben megérdemelt eme “diadal”, hiszen tényleg egy szórakoztató és szerethető szériáról van szó. Persze, ez sem tökéletes, akadnak apróbb-nagyobb hibái, de legyünk őszinték, minek nincs? Spoileresen folytatom a kép alatt, ha pedig Az Internátus valamiért kimaradt volna az életedből, kezdd el pótolni. Nem fogod megbánni, ebben biztos vagyok.
Az évad több mindenre koncentrált, egyrészt adott a rejtély szál, amibe csempésztek némi nyomozást is. Amin meglepődtem, hogy a pilottal ellentétben még tetszett is az a béna kis nyomozás, sőt, néhol még izgultam is. A sötét helyszínek ábrázolása, a csavarok, amiket elrejtettek és a WTF momentumok segítettek, hogy ezt is igazán élvezzem. Természetesen pörögnek a szerelmi szálak, a fiatal, és a felnőtt szereplők életében egyaránt. Stílusában tényleg hasonlít A bárkára (avagy A bárka hasonlít Az Internátusra), és ezt csak pozitívumként tudom elkönyvelni. Egyébként egész évadban vártam Blanca Suárez felbukkanását, így szomorúan konstatáltam, hogy csak a második évadban érkezik, no de nem is baj, a lényeg, hogy itt lesz, és szeretettel várom őt.
Ami a karaktereket illeti, sokakat máris sikerült a szívembe zárnom. Nem tagadom, továbbra is Team Marcos, és még Paola sem idegesít. Sőt, nekem tök szimpi a kiscsaj, ahogy az is, amiképp a kis barátnőjével rohangálnak, meg majd’ meghalnak és hasonló. Szóval, nekem szimpik ők így együtt. Marcos amúgy tök érdekes karakternek tűnik, szerintem sokkal több van benne attól, mint amit egy évad alatt kiaknázhattak az írók. Sokak kedvence Iván, ami érthető, Yon González is tök jó pasi, de nekem egyelőre túl sok a karakter. Nagyon látom benne azt, hogy az alkotók miért hozták őt létre. Itt arra gondolok, hogy túlságosan erőltetik a sztereotíp megmozdulásokat, és túlságosan klisésen vezették fel Ivánt. Tudjátok, a “rossz fiú vagyok, apám egy szemétláda, van szívem és sírok a lányért ha kell“. Szóval, ez nekem túl hatásvadász. Kétségkívül Marcos is az, nem hinném, hogy sok tinifiú lenne ennyire jófej a kishúgához, de Marcosnál érthető a motiváció, nem kell magyarázni, ellenben Iván… Nála is megérteném amúgy, mert szeretek és tudok is a “sorok között olvasni”, de itt az írók inkább “leírták”, nehogy a hülye néző ne rakhassa össze a képet. Értitek mire gondolok, ugye?
Ami a felnőtteket illeti, María továbbra is nagyon szimpatikus, imádom azt a nőt. Persze azt nem értem miért kellett már a második részben kiderülnie, hogy ő Iván anyja. Azt mindenképp meg kell említenem, hogy mennyire kaotikusnak ítéltem meg a második epizódot. Azt nem mondhatom, hogy rossz volt, de a végén hangosan röhögtem: el akarták ugyanis hitetni, hogy rögtön az elején kirúgják a két főbb szereplőt a suliból, ami azért eléggé közröhej. No de a felnőttek. María nagyon szimpi, tetszenek a cselekedetei, és egész cuki az, ahogy összejött az igazgatóval. Elsa egy érdekes karakter, kíváncsi vagyok mit kezdenek majd vele, de nagyon az a kettősség, ami őt jellemzi. Ha Ivánhoz is hasonlóképp nyúlnak, mint Elsához, akkor a szépfiúval is sokkal elégedettebb lennék. Jacinta pedig igazi fénypont, nem csak azért, mert jót derülök a beszólásain, hanem mert ő van a leginkább tele titkokkal, amikre jómagam is egyre kíváncsibb vagyok.
Értékelés: 8/10
Tudom, rövid lett ez a kritika, de úgy érzem mindent sikerült leírnom, amit szerettem volna. Beleszerettem a sorozatba, ahogy tudom és időm engedi darálom is tovább, mert kíváncsi vagyok a folytatásra. A második évad pedig hosszabb is, mint az első, így arról biztosan többet tudok majd írni nektek. Plusz, érkezik Blanca Suárez, akit nagy örömmel várok ám.