Könyvkritika: Leiner Laura – Szent Johanna Gimi Kalauz Téma: Egyéb kategória

Az Áprilisban írt kritikámban azt hittem, hogy már sikeresen elbúcsúztam a Szent Johanna Gimitől. Belátom, a búcsú csak akkor vált teljessé, amikor a Szent Johanna Gimi Kalauzt is elolvastam. Tényleg érdekes és exkluzív kiadvány volt ez, amit szívből ajánlok minden SZJGernek, azaz mindenkinek, aki szerette a valaha volt legsikeresebb magyar könyvsorozatot. A tartalmát tekintve sokszínű kiadványról van szó: Leiner Laura megható és informatív levelein túl érdekes információk, kimaradt jelenetek, best of jelenetek, zene és könyvlista, pocsékul megrajzolt képek és elmaradt borítótervek is tarkítják a kiadványt.

Az előszóban Leiner Laura leszögezte, ezt a könyvet afféle “DVD Extra”-ként érdemes kezelni, azaz a címén túl nem csak egy Kalauz volt a könyvsorozathoz, hanem valóban sok érdekességet tartalmazott. Nem szokásom kritizálni egy könyv árát sem, hiszen mindenki saját maga dönti el azt, mennyit óhajt költeni egy kiadványra. Viszont az, hogy ezért a könyvért elkértek 4.500 forintot, azt elég nagy túlzásnak éreztem. Persze, szép papírra volt nyomtatva, és látszott rajta az igényes kivitelezés, de az árát tekintve én tényleg túlzásnak éreztem a dolgot, de persze ez csak saját vélemény. Egy biztos, én biztos nem adtam volna ki ennyit erre a könyvre, így szerencse, hogy a könyvtárból ki tudtam kölcsönözni. Amúgy, azok a rajzok… Elhiszem, hogy tehetséges az, aki rajzolta, de számomra illúzióromboló volt az összes karakter ábrázolása. Talán jobban jártunk volna, ha be sem kerül a kiadványba, mert nem sokon múlt, hogy leromboljam magamban a karakterekről alkotott képem eme rajzok alapján.

Viszont, megérte ám elolvasni ezt a Kalauzt, igaz, voltak olyan oldalak, amiket átpörgettem. Még élénken élnek bennem a könyvsorozat jelenetei, így értelemszerűen a best of rész számomra érdektelen volt, hiszen az első egy-két mondat után már sejtettem, mire megy ki a játék, így inkább úgy voltam vele, hogy “lapozzunk”. Az elvetett borítótervek nagyon bejöttek, különösen azok a kommentárok, amiket Laura fűzött hozzá. Ahogy egy korábbi cikkemben elemeztem, az SZJG borítói szerintem zseniálisak voltak, és abban száz százalékig biztos vagyok, hogy eme zsenialitás is nagy segítségére vált a könyvnek a népszerűsége megszerzésének a kapcsán. Nagyon szívhezszólónak tartottam Laura leveleit is, öröm volt elolvasni őket. Tényleg közelebb hozták az olvasóhoz “SzeretemazolvasóimatLaurát“, akinek a tehetsége vitathatatlan. Bármennyire is gyengécske volt az SZJG utolsó két része, az, amit ez a könyv elért, és ahogyan megszólította az olvasóit, szinte példa nélküli a ’2000-es évek magyar irodalmában. Bátran kijelenthetjük azt is, hogy a Szent Johanna Gimi sikere szélesebbre tárta a kaput a magyar írók előtt, és már a magyar helyszíneken játszódó történetek sem számítanak cikinek. Utóbbiakért nagy köszönet illeti Laurát.

Visszatérve a Kalauzra, rám a legnagyobb hatással mindenképpen a kimaradt jelenetek voltak. Több olyan is volt benne, amit sajnáltam, hogy nem kerülhetett bele a végleges verzióba. Kinga szülinapi bulijának a leírását például imádtam, és emlékszem mennyire sajnáltam annak idején azt, hogy nem tudtunk meg róla többet. Persze ebben az is közrejátszott, hogy a könyvekből egyértelműen Kinga volt a kedvenc karakterem. Nagyon bejött még annak a jelenetnek a bővítése is, amikor Reni elvette Cortez fülhallgatóját, mire Cortez a lány könyvét, és ebből adódtak mindenféle écelődések. Úgy érzem a kimaradt jelenetek nem csak random lettek egymásra dobálva, hanem tényleg jelentőségük is volt. Miután elolvastam őket, valahogy komplexebb, egészebb lett a fejemben az a kép, amit az adott könyvről, vagy a karakterekről gondoltam. Persze, nem azt mondom, hogy az összes kimaradt jelenet kapcsán ez a folyamat játszódott le bennem, de voltak olyanok, amiknél igen. Úgy vélem ez is egy pozitív fejlemény.

Mindent összevetve nekem tetszett ez a Kalauz, és ezáltal sikerült lezárnom magam a Szent Johanna Gimit is. Mint legutóbb is írtam, nagyon szerettem ezt a könyvsorozatot, és minden hibái, továbbá az utolsó két kötet gyengesége ellenére is mélyen a szívemben őrzöm a történetet, a karaktereket és azt az élményt, amit Leiner Laura prezentált felém, mint olvasó felé. Ha van rá lehetőségetek, szerintem szerezzétek be a Kalauzt, akár a boltból, akár a könyvtárból, ismerőstől is teszitek. Most mondjam azt, hogy SZJGereknek kötelező? 🙂