Bates Motel – Kritika az első évadról Téma: Egyéb kategória

Nem is vártam sokat, egy hét alatt végigdaráltam a Bates Motel első évadát, mert a pilot óta nagyon kíváncsi voltam, hogy hová fejlődött a sorozat, plusz az a tíz rész nem is tűnt olyan soknak. Eléggé vegyes érzelmeim vannak ezzel a szériával kapcsolatban, mert úgy érzem, mintha ilyen röpke időben kaptam volna két évadot. Egy pörgőset, és egy gyengébbet. Az eleje nagyon jól indított, teljesen a rabjává váltam, aztán meg, ahogy telt az idő, mintha úgy ábrándultam volna ki az egészből. Nem mondom, hogy nem élveztem az évad második felét, de tényleg zongorázni lehet a különbséget aközött, ami az évad elején, és a végén volt a képernyőn. Mindettől függetlenül nem tagadom, hogy a Bates Motel egy király sorozat, aminek a második évadát természetesen meg fogom tekinteni.

A történet ugyan néhol gyengélkedett, de egy dolgot nem vehetnek el a szériától: a nagyon tehetséges színészeit és a sok helyen felbukkanó jó dialógusokat. Utóbbiból akadt pár, ráadásul olyan jól lőtték el, avagy oldották fel az adott helyzetet, amit nem győztem csodálni. Például amikor Romero seriff megszólalt, hogy “Most már hazamehet, Norma” majd’ elröhögtem magam. Sőt, meg is tettem. Ami a színészeket illeti, hát, le a kalappal. Freddie Highmore abszolút hozta a kötelezőt, azok a nézések, ahogy a hangjával bánt, zseniális volt. Utóbbit ki kell komolyabban emelnem, hiszen sok olyan jelenete volt, amikor először halkan beszélt, aztán bedurvult, üvöltött, majd ismét nyugodtabb hangtónusra váltott. Ezek a váltások tökéletesen lettek prezentálva, ez pedig kellett Norman Bates karakterének a megalapozásához. A sokak által istenített Vera Farmiga számomra sem okozott csalódást, sőt, nagyon megszerettem Normát, ő lett a kedvenc karakterem. Az Emmy pedig menjen a …-ba, amiért nem értékelték a Bates Motel zsenialitását. Ha más nem is, de Vera megérdemelte volna a győzelmet. Spoileresen folytatom a kép alatt.

Viszont hiába voltak jók a színészek plusz a dialógusok sok ponton, amikor a sztori mintha az ötödik résznél kifulladt volna. Annyira izgi volt az eleje, ahogy Norman és Emma felderítette a prosti-kereskedelmet és a drogbizniszt is. Zack Shely seriff helyettes belefolyása az ügybe zseniális megoldás volt, az a rész pedig, amikor megtalálták a kínai lányt, és Zack lebukott, majd meghalt, az egyik legizgalmasabb, legjobb sorozat-epizód volt, amit valaha láttam az életem során. Tudom, nagy szó, de tökéletesen megérdemli az az epizód. Annyira izgi és érdekfeszítő volt, és tökre aggódtam a Bates család életéért. Vagy az a nagyjelenet, ahol Norma megnyugtatja, majd átöleli Emmát, annyira szépségesen volt ábrázolva. Az is, amikor Norma képtelen volt lefeküdni Shelbyvel, ott nem csak Mike Vogel, hanem Verma is nagyot alakított (persze utóbbi nála nem meglepetés). A lényeg, hogy egy másodperc alatt sem unatkoztam. Utána viszont jött a folytatás, ami, hát, nem adta vissza ugyanazt a színvonalat.

Olyan volt az évad második fele, mintha egy új szezont nyitott volna meg a Bates Motel. Minden belassult, jobban rámentek a karakterizálásra… Utóbbi alapvetően nem probléma, de az izgalmas, pörgős stílushoz szoktatott hozzá a széria, és az éles váltás valahogy elvette az élét az egésznek. Persze, ott is történtek jó dolog, mint Emma és Norman közös jelenetei, vagy a Norman-Bradley-Dylan között felvázolt szerelmi háromszög. Tetszett a Jake Abernathy-féle prosti-főnök dolog is, csak olyan belassult volt az egész. Azért a lezárás bejött, megint visszatért az évadzáróra az izgalom-faktor. Miss Watson halála nagyon durva volt, a jelenet pedig, ahogy Norman fut az esőben, zseniálisan lett kivitelezve. Az viszont döbbenet mennyien halnak meg abban a városban – na oda sem szívesen költöznék 🙂

Értékelés: 7/10
Az évad második felében látott lassulás miatt nem szórom ki a maximális pontszámot, azt viszont szívből ajánlom nektek, hogy ha van rá lehetőségetek, nézzétek meg a sorozatot. Oké, van benne némi vér, de ez inkább kőkemény dráma, szóval tényleg ajánlom mindenkinek, mondjuk 16 éves kor felett.