Pilotkritika: Sleepy Hollow Téma: Egyéb kategória
Minden évadban vannak olyan újoncok, amiket már abban a pillanatban őrületes rajongás vesz körbe, amit hírbe veszik az elkészítésüket. Azt hiszem kijelenthetjük azt, hogy idén a Sleepy Hollow volt sokak számára a legjobban várt dráma, ráadásul a FOX csinálta, ami amúgy is gyakran készít fanfavorit egyórás sorozatokat. Tekintve a történetet, és azt, hogy azt hittem nyomozós sorozat lesz belőle, meg kell mondjam nagyon kellemesen csalódtam. Tulajdonképpen meg sem akartam nézni az első részt, úgy voltam vele biztos nem az én világom. Erre tessék, beszippantott rendesen, és ez egy olyan hatás, amit végképp nem vártam volna el tőle. Szeretem az efféle meglepetéseket.
A sorozat amúgy Washington Irving – Az álmos-völgy legendája c. könyve alapján készült, vagyis, az alaphelyzetet vették át, és helyezték napjainkba. A történet ott veszi kezdetét, hogy Ichabod Crane visszatér a halálból. A tegnap számára a tizennyolcadik századi Amerika, most azonban napjainkban van. A történet misztikus hátterét az adja meg, hogy a halál négy lovasa – ezáltal pedig a Jelenések könyvében megjósolt Apokalipszis ellen kell harcba szállnia. Ichabod azonban nem tud sok mindent, ahogy újdonsült segítője, Abbie sem, de a pilot során előttük is bizonyossá válik a küldetésük fontossága. Persze vanak olyan emberek körülöttük, akik sejtik ám mi folyik itt, a jó mellett a gonosz is jelen van, de egy biztos: a föld sorsa a tét, az ilyen felütéseket pedig mindig is örömmel fogadtam, ha megjelentek a televízió képernyőjén.
A jó alaptörténet mellett szerettem a pilot humorát is, amik legfőképpen abból fakadtak, hogy Ichabod régiesen beszél, és rácsodálkozik a dolgokra. A sturbucks poén tetszett, ahogy a reakciója is arra, hogy Abbie egy női rendőr, ráadásul még fekete is, akit ugye “felszabadítottak”. Tetszett ám, hogy erről sem feledkeztek meg, és ez valahogy hitelesebbé tette a sztorit. Persze, vannak ellenpontok, miért ne lennének. Úgy tudom annyit változott az angol nyelv az elmúlt évszázadok alatt, hogy képtelenség lenne megérteni egy több, mint százötven évvel ezelőtt élt ember beszédstílusát. Persze lehet, hogy ez csak legenda, de nekem reálisnak tűnik, ennek ellenére mégis kiválóan megértette magát a főhős. Volt ugyan rácsodálkozás a mai kor vívmányaira, de ezt valahogy kevésnek éreztem. Olyan volt, mintha öt perc alatt lerendezte volna magában a dolgokat: meghaltam, feltámadtam, időt utaztam, most már a feketék szabadok, autóban ülök, az emberek be vannak zárva egy kis dobozba amit tévének hívnak, ráadásul mindenféle eszközökből törnek elő nők és férfiak hangjai… Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én utaznék az időben előre (hátrafelé semmiképp, pfujj), akkor meg lennék ám lepődve – és úgy érzem egy pöppet jobban, mint Ichabod Crane. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen eleme, ami nem igazán tetszett.
Ami magát a sorozatot illeti, én látok benne rációt és lehetőséget annak a tekintetében, hogy valami ütős és szerethető sorozat születhet meg benne akár hosszabb távon is. Szeretem a világmegmentős cuccokat, itt a humort is jól adagolták. Ha idővel a karakterek is komplexebbé válnak, akkor tudom majd igazán dicsőíteni és szeretni, egyelőre azonban “csak” a potenciált látom, de abból jó sokat. A színészek viszont szimpatikusak, Nicole Beharie különösen az, és az is tetszik, hogy úgy tűnik a rendőrség be lesz avatva a misztikus szálba, így végre elkerülhető lesz az unalomig látott “titkoljuk a céljaink a kormány és a hatalom elől” klisé, ami amúgy egyre irritálóbb a számomra. Summa summárom: azt hittem rossz lesz, ehelyett egész tetszett, szóval pozitívan csalódtam.
Értékelés: 8/10
A hibái miatt azonban jár a pont levonás, de ez ne tévesszen meg senkit: a pilot nem csak szerethető, hanem élvezhető is volt, így maximálisan kiérdemelte azt az esélyt, hogy ne kaszáljam el. Fogalmam sincs mikor nézem majd meg a további epizódokat, de hogy egyszer meg fogom tenni, az száz százalék. Ajánlom ám nektek is megtekintésre a Sleepy Hollowt.