Filmkritika: A végzet ereklyéi – Csontváros Téma: Egyéb kategória

Amint hivatalosan is megerősítették, hogy Cassandra Clare “Végzet-ereklyéi” könyvsorozatának első darabjából film készül, rögtön tudtam, hogy nekem ezt a moziban kell látnom. Meg is tettem, végig is néztem, és abszolút nem bántam meg. Sőt! Ritkán mondok ilyet, éppen ezért ez is jelzi, hogy mennyire komolyan gondolom: menjetek el a moziba, és ott nézzétek meg ezt a filmet. Nem (feltétlenül) azért, hogy több legyen a film bevétele vagy mert a film-illegalitás csúnya dolog. Egyszerűen magatok miatt: mert annyira látványos volt ez a film, amit a mozi képernyője tud igazán visszaadni. Nem szoktam különösebben lelkesedni a speciális effektekért, de a Csontvárosban olyan gyönyörűen oldották meg, hogy az valami hihetetlen. Ebből a szempontból már rég láttam ennyire látványos filmet – és ezt most szó szerint értsétek. Azt, ahogy az Intézet kinézett, vagy a portál villódzó fényeit, netán magát a Csontvárost csak a mozivászon tudja teljes valójában visszaadni, a film kamerás verziója pedig még véletlenül sem. Éppen ezért ajánlom annyira a film moziban való megtekintését.

Ami a sztorit illeti. Hm. Tudjátok jól hogyan vélekedek Cassandra Clare könyvsorozatáról. Egy mocskos nagy guilty pleasure az én szememben, egy olyan jól sikerült Harry Potter klón, amit valami különös oknál fogva megszerettem. Sőt, olyannyira megszerettem, hogy szerintem nemsokára újra elkezdem olvasni az első kötettől, pedig annyi hibával rendelkezik, hogy az hihetetlen. Valamiért mégis csípem – és pont ettől guilty pleasure. Pedig a történet nem nagy kunszt: adott egy átlagos (röhögök) lány, aki egy nap megtudja, hogy mégsem az (meglepődtél?). A szülei árnyvadászok, és ő is az. Van egy gonosz árnyvadász, Valentine, aki csúnya dolgokat csinál a jó nevében, és ezt Clarynek, illetve a “jóképű” Jace-nek kell megállítania. A háttérben persze vannak démonok, vámpírok, vérfarkasok, idővel még gonosz kis tündérek is lesznek, mert így kerek a YA világ.

Nem véletlen az, hogy a Végzet Ereklyéi-könyvsorozat ennyi rajongót állított már maga mellé. Kétségkívül a történetszövés terén vannak nehézségei az írónőnek, amiket a film sem tudott megmásítani. A film egyébként egész hűen követte végig a regény eseményeit, néhány apróbb eltérés volt csupán, Simon például nem változott patkánnyá, de üsse kavics, a cselekmény így is érthető volt. Ha valaki arra vágyik, hogy a könyvélmény visszatérjen a film megnézése közepette, akkor szerintem nyert ügye van, mert egész hűnek tartom a filmet a könyvhöz mérten. Viszont azok, akik nem olvasták a regényt, de szeretnék megérteni a filmet, kicsit nehéz dolguk lesz. Kevés volt a magyarázat és túl direkt, olyan hirtelen mondtak el dolgokat. A teremben feltűnt, hogy többen nem igazán értették, hogy mi van, mögöttem még sustorogtak is, mert a harmincadik perc környékén elveszették a fonalat. Ebből a szempontból mellényúltak, talán nem ártott volna kicsit jobban bemutatni a mitológiát. Annak ellenére amúgy, hogy Harry Potter másolat az egész, viszonylag sikerült egy egész komplex mitológiai háttérvilágot felépíteni benne.

A szereplők kiválasztásánál is úgy érzem bakot lőttek. Talán Cassandra Clare hibája az egész, mert olyan dögösre írta meg Jace karakterét, hogy Alex Pettyferen kívül igazából senki másban nem látom igazán a karaktert. Szerencsétlen Jaime Campbell Bower próbálkozott, de a film 95%-ában hangosan ordított a fejemben a tény, “Ez a srác bizony nem Jace“. Nem csak azért, mert Jaime nem jóképű, hanem mert színészileg sem hozta azt, amit kellett volna. Mintha csak azért castingolták volna szerencsétlent, hogy meglegyen a párhuzam az Alkonyat-rajongói táborral. Persze van egy-két szanaszét photoshoppolt fotó Jaime-ről, ahol Jace-nek fest, de a filmben hát, semmiképp. Persze ezt még elnéztem volna, de az a rémes angol akcentus, hát fogtam a fejemet. Sokszor nem értettem mit akar mondani, máskor meg az “ájj keeeeent”-en röhögtem fel. Ez a srác nem volt Jace, és ami fájóbb, hogy nekem úgy tűnt az egész film folyamán, mintha azt sem tudná, hogy mit keres itt. Pedig akadtak jó beszólásai, csak… Ami a többieket illeti, Lilly Collins elvarázsolt, Kevin Zegers szintúgy, a Misfits-ből ide igazolt Robert Sheenan pedig “scene stealer” volt, ugyanis képtelen voltam igazán másra is figyelni, amikor ő is feltűnt. Az ilyet szeretem ám 🙂

Értékelés: 7/10
A film sajnos feliratos, de legalább a könyv fordítójának az érdeme, szóval mellényúlások, félrefordítások nincsenek – ez is valami, igaz? Mindent összevetve látványos volt az egész, és megérte a kiadott pénzt. Persze voltak apróbb bökkenők, a film-végi cliffhangeren még mindig röhögök, mert a leggázabb telenovellák is ritkán vetnek be ilyet, de hát ez van akkor, ha egy író nem tud mindent lelopni a Harry Potterből. Ó, majd’ elfelejtettem: a könyvben olyan szépen le volt vezetve, hogy Clary hogyan jött rá Alec titkára, a filmben meg se szó, se beszéd csak úgy tudta. Ez azért elég gázos volt. Plusz Jaime is. De mindezektől függetlenül szerintem érdemes befizetni a Csontvárosra, mert minden hibájával együtt guilty pleasure-nek tökéletes. És azt komolyan mondom, hogy nem hiába van már most akkora rajongótábora a történetnek. Mert kétségkívül van benne kakaó, és könnyedén addiktív lehet a cucc az arra fogékonyaknak. Sajna én is az vagyok. A box-office adatokban amúgy elég rosszul teljesített, de már készül a második rész, a Hamuvársoba pedig fontos szerepre már a zseniális Sigourney Weaver is megérkezett.