Körkérdés: Ti nem unjátok a könyvsorozatokat? Téma: Egyéb kategória

Mostanában egyre többször kapom magamat azon, hogy miközben olvasnivalót keresek, arra törekszem, hogy még véletlenül se válasszak olyan regényt, ami folytatásos. Utóbbi alól természetesen kivételt képeznek azok a könyvek, amiknek nem tudok ellenállni – lásd Obszidián vagy A Párválasztó, – de ettől függetlenül már kezdtem elérni arra a pontra, amikor megálljt akarok parancsolni a könyv-sorozatoknak. Vagyis, ha megálljt nem is, de jobb lenne kivárni, és egyben elolvasni a teljes szériát, mintsem hosszú-hosszú hónapokat (éveket) várni a folytatásra.

Gondolom a legtöbben ismeritek az érzést, hogy befejezitek az első kötetet, és remegve várjátok a folytatást, ami csak nem akar jönni. Aztán meg, amikor már megjelent, és nem tudtok hozzájutni, na az a még idegölőbb kategória. A másik problémám a könyvsorozatokat az, hogy a legtöbbször drasztikusan tud süllyedni a minőség is. A Végzet Ereklyéi-széria például a harmadik részig guilty pleasure volt a számomra, a negyedik rész pedig már a lehető legmocskosabb guilty pleasure, bűnösebb élvezet, mint Honey Boo Boo a TLC-n. Más könyvsorozatoknál is észrevettem ezt, például Az éhezők viadala harmadik, vagy a Beautiful Creatures második kötetét nem találtam olyan kielégítőnek, mint az előzményeket, és akkor a Szent Johanna Gimi utolsó két részéről nem is beszélve. Szóval, ezek fényében mostanában igyekszem kerülni a könyvsorozatokat.

Természetesen vannak ám jó oldalai is annak, ha több részes egy könyv, például a Harry Potter mind a hét része maga volt a csoda, A Neveletlen Hercegnő Naplóját sem untam sehol, és a Gyűrűk ura trilógia sem lett volna ugyanaz, ha csak egy kötetben mesélik el Frodó és barátai kalandját. Mindazonáltal sok könyvnél érzem úgy, hogy az író csak azért ír, mert várják, nem pedig azért, mert lenne mit mondania. Éppen emiatt manapság már tényleg igyekszem olyan könyveket választani, aminek nemigazán lesz folytatása. Ha mégis megtetszene egy könyvsorozat, akkor mérlegelek. Mennyire tűnik megbízhatónak az író és a kiadó? Tényleg megéri nekem “idő előtt” belekezdenem? A Luxen-sorozat és A Párválasztónál például kivételt tettem, de a Delírium-szériánál kivártam, utóbbit pedig amint tudom elkezdem, hiszen mindhárom része megjelent már magyarul. Mert alapvetően megvan a könyvsorozatok szépsége, csak ne kellene annyit várni az új kötetekre. (És ne enne meg a fene, hogy megtudjam mi lesz Maxon és Ámerica Singer között? Ámerica hercegnő lesz? *-* Ó, Párválasztó kettőt akarok!)

Persze vannak olyan könyvsorozatok is, amikor a több kötet nem zavar, méghozzá akkor, ha egész jól le van zárva az adott rész, anélkül, hogy különösebb cliffhangert hagyna maga után. Napjainkból tökéletes példa erre a Szakítópróba, aminek ugye van folytatása, mégis, Bliss története az első rész végén tulajdonképpen lezáródott. Régebbről jó példa mondjuk A Neveletlen Hercegnő Naplója, mert ugye ott egyik rész végén sem volt cliffhanger (hm, talán csak a kilencesnél). Szóval, ha az összes könyvsorozat ilyen lenne, akkor kevésbé bánnám a több kötetet, bár, elég furán festett volna, ha A Párválasztót megpróbálta volna Kiera Cass lezárni az első kötet végén, egy icipici rést hagyva a folytatáshoz.

Mivel írok is – és nem csak olvasok, – így bennem másképp is felvetül a kérdés. Páran kérdeztétek, hogy akarnék-e írni trilógiát. A válaszom egyelőre az, hogy nem. Persze ez idővel változhat, hiszen tudom, hogy mennyien szeretik a trilógiákat – és ha jók, akkor ezzel én is így vagyok. Íróként azonban nagy kihívás megírni őket, és kell egy olyan ütős alapsztori, amit fel lehet húzni három kötetre. Húzós próbálkozás, egyszer talán kipróbálnám, de alapvetően a válaszom továbbra is ugyanaz: maradok a folytatás nélküli történeteknél – idővel aztán vagy váltok, vagy nem.

Most pedig Ti jöttök! Csak én igyekszem kerülni a könyvsorozatokat, vagy már ti is megálljt parancsolnátok a trendnek? Csak úgy kezdtek bele egy sorozatba, ha már az összes kötetet megjelent, vagy vannak olyanok, amiknek ti sem tudtok ellenállni?