Könyvkritika: Sophie Hannah – Idegen arcocska Téma: Egyéb kategória

ahogy az Idegen arcsocskát. Magamat is megleptem vele, de igazából működött. A leírás alapján tök érdekes regénynek tűnt, szóval úgy voltam vele, hogy megér egy próbát. Amikor kézbe vettem, meglepetten konstatáltam a regény szerkezetét. Az egyikben fejezetben jelen idejű e/1-ben narrál az anya, akinek kicserélték a gyerekét, a másikban pedig Simon-közeli e/3-ban bepillantást nyerünk abba a rendőrségi nyomozásba, amiben a hősnő, Alice férjének, Davidnek a korábbi felesége, Laura halálának az ügyében nyomoznak. A két szál természetesen a végére szépen összeért, de elképzelhetitek, hogy mennyi kedvem volt – pont nekem, – nyomozásról olvasni minden második fejezetben.

Szóval, gondoltam egy merészet. Csak a regény minden második fejezetet olvastam el, azokat, amiben Alife Fancourt volt a középpontban, hiszen eleve miatta akartam elolvasni a könyvet. Mint mondtam, az alaptörténet zseniális! Alice – akinek a szülei meghaltak, – szomorúan és magányosan él, amíg meg nem ismeri Davidet, a gazdag vállalkozót, aki még mindig a zsarnoki anyjával, Vivienne-nel él egy angol kúrián. Alice hozzámegy a férfihez, teherbe esik, és kislányt szül. Egy nap hazamegy az Egészséges Életmód Klubból, és döbbenten tapasztalja, hogy a bölcsőben fekvő gyermek nem a kislánya, Florence, hanem egy másik baba. Senki sem hiszi el neki, hogy a lányát elrabolták, még a rendőrség sem… Ez annyira izgi volt!

Az, ahogy Alice narrálta e/1-ben, hogy az nem az ő lánya, és az a mérhetetlen fájdalom, ami a sorok között megszületett, nos, az félelmetesen jó volt. Kifejezetten tetszettek azok a részek a könyv közepén, amikor Davidből kitört a vadállat, és meglehetősen bunkón viselkedett Alice-szal szemben. Annyira sajnáltam a nőt, de emellett csodáltam a lelki erejét, a bátorságát és a kitartását is. Szóval, maga a regény azon részlete, amiben Alice volt a középpontban, nagyon megfogott. A másik szál, a nyomozás Laura halála után természetesen teljesen hidegen hagyott, így azokba csak bele-bele olvasgattam, pár sort a dialógusokból, de nekem annyi is bőven elég volt, hiszen engem a könyv az anya miatt érdekelt, akinek senki nem hiszi el, hogy elcserélték a gyermekét. Az a szál kifejezetten tetszett. Spoilersen folytatom!

Nem szoktam könyvkritikában spoilereket lelőni, de most meg kell tegyem, mert a regény vége nagyon kiborított. Kiderült ugyanis, hogy Alice végig tudta, hogy Picur az Florence és nem történt semmilyen gyerek-rablás. Egyszerűen azért találta ki mindezt, hogy a rendőrség teljes erővel elkezdjen nyomozni, és rájöjjenek arra, amire ő már régen: hogy Vivienne ölte meg Laurát. Ez valahol szép és jó, de mivel végig olyan hihetően narrálta Alice azt, hogy eltűnt a baba, az egész könyvet hülyévé varázsolták ezzel. Szóval, a könyv vége engem nagyon felháborított, ezek után alaposan meggondolom, hogy a kezembe vegyek-e még Sophie Hannah regényt. Nem is értem, hogy miért kellett így lezárni ezt a könyvet, hiszen még a végén is annyira izgi volt, ahogy Vivienne üldözte Alice-t, de ez, hogy Alice végig hazudott, kiverte nálam a biztosítékot. Oké, nem véletlenül pszciho-thriller a műfaj elnevezése, de könyörgöm, nekem ez már túl pszcihó volt, mármint, az utolsó két fejezet. A többi viszont tetszett – mármint az, ahol Alice állt a középpontban.

Értékelés: ??/10
Nem tudnék releváns értékelési számot nyújtani erről a könyvről, hiszen kvázi csak a történet egyik szeletét/részletét olvastam el. Itt is azt tudom mondani, mint Lakatos Levente Bomlásának az esetében: ha valaki szereti azokat a thrillereket, ahol a rendőrségi nyomozásról pontos leírást kap, ha érdekli, hogy ki és miért ölt, illetve, hogy milyen drámákat élhet meg egy nő, akkor az Idegen arcocska mindenképp tetszeni fog neki. Mindent összevetve azok a részek, amikor Alice harcolt azért, hogy “megkeressék” a lányát, a sok megaláztatás, fájdalom és így tovább olyan szépen le volt írva, így mondhatom azt, hogy nem bántam meg az elolvasását. Még az összecsapott vég miatt sem.