Grace Klinika – Kritika a nyolcadik évadról Téma: Egyéb kategória

Nagyon intenzív időszakon vagyok túl, lévén nemrég volt a nagy Grace Klinika darám, ami pont a hetedik évadnál szakadt meg – akkor ugyanis képtelen voltam magyar felirattal tovább folytatni a sorozatot, ugyanis beleszerettem a szinkronba. Most ismét ugyanazon dilemmával állok szemben, mint akkor. A nyolcadik évad vége nagyon izgalmas lett, kíváncsian várom a folytatást, de a szinkront annyival jobbnak tartom, mint a szereplők eredeti hangját, hogy egyelőre inkább várok, aztán majd eldől, elég erős leszek-e. Mert azon morfondírozok, hogy bevállaljam-e a gyengébb eredeti verziót, vagy várjak a minőségi magyarra…

Az amúgy valami hihetetlen, amit Shonda Rhimes csinál. Egy nyolc évados sorozat általában kifullad, mire idáig elér, ezzel szemben a Grace klinika továbbra is nagyon jó és élvezhető részeket szállít, miközben a korát meg sem érzem rajta. Egyre jobban bánnak a főbb karakterekkel, ráadásul sikerült szinte mindegyiket izgalmassá tenniük erre az évadra is. Olyan szinten húzzák sokfelé a szálakat, amiket öröm nézni, ráadásul megmaradt az érdekes betegek heti vonulata is. Mondanom sem kell, hogy legjobban Vanessa Marano (Switched at Birth) vendégszereplése ragadt meg bennem. A karakter valami zseniális lett, és még belegondolnom is rossz, hogy mennyi szenvedést élhetett át, miközben az a pasi fogva tartotta. A karakterről simán megnéznék egy spin-off szériát is. Rajta kívül is voltak ám érdekes heti betegek, szóval még itt sem éreztem azt, hogy ez bizony ki akarna fulladni.A kedvenc részem az évadból egyértelműen a “mi lett volna ha” epizód volt, nagyon érdekes opciókat vázolt 🙂 Spoileresen folytatom a kép alatt.

A Grace klinika mindig is a szerelmes orvosairól volt híres (avagy hírhedt?), és az érzelmi részt nagyon jól kezelték az évadban. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik szál volt a kedvencem. Az Owen megcsalta Cristinát kicsit hosszadalmas lett, akárcsak az egész évadra elnyúló szerelmi drámájuk, szóval azt passzolom. Meredith és Derek egy családdá válása, és Zola megérkezése nagyon feldobott, plusz már Meredetithet is nagyon megszerettem, szóval, azt hiszem őket volt a legjobb látnom. A Lexie – Marc féle csiki-csuki picit furi volt, de az évad vége felé akadtak nagyon szép jelenetek. Kepner külön pacsit érdemel, pláne a végén, sikerült olyan helyzetbe hozni a karaktert, hogy őszintén várom, mi lesz vele. Az évadban a legnagyobb kedvencem mégis Teddy lett. Az a rész, amikor századszor mondta el Cristinával hogyan halt meg a férje, annyira drámai és megható lett, egyszerűen imádtam. Gondolhatjátok, hogy mennyire fog hiányozni Teddy és Kim Raver a kilencedik évadban, pláne, hogy még mindig abban reménykedem, hátha felbukkan valahol Izzie.

Az évadzáró. Nos, tényleg nagyon megható lett, és tök izgin ért véget az évad. Külön tetszett az, amikor Cristina megjegyezte, hogy velük mindig történik valami ilyesmi, és alig várja már, hogy elhagyja a Grace klinikát és valami nyugisabb helyre mehessen. Ez a kikacsintás jól esett, mert bármennyire is izgalmas volt az évad vége, azért valahol gáz, hogy mindig május környékén történnek velük ennyire gáz dolgok, ha értitek mire gondolok. A megvalósítás viszont nagyon pöpec volt. Lexie halála iszonyú drámai lett, ahogy maga az egész szituáció is, a színészek játékára pedig nem találok panaszt, nagyon jól hozták a formájukat. Kifejezetten kíváncsi vagyok arra, hogyan keverednek majd el arról a szörnyű helyről.

Úgy érzem most fordulópontjához érkezett a sorozat, lévén több főszereplő úgy tűnik más kórházba megy. Tudom, lesznek akik meghalnak, páran “csak” távoznak, szóval kíváncsi vagyok arra, milyenek lesznek az új szereplők, mennyire lesznek idegesítőek vagy szimpatikusak. Mindig necces az, ha egy régi sorozatba új főbb szereplőket importálnak, szóval emiatt is gondolkodom annyira, hogy elkezdjem-e lassan a kilencedik szezont. Sajnos az RTL Klubbon sorozatminimumot hozott a nyolcadik évad vetítése, szóval nem lennék meglepve, ha egy ideig parkolópályára tennék a sorozatot…

Értékelés: 7/10
Nem ez a kedvenc évadom, de mindettől függetlenül továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot, és jár a respekt a kreátoroknak, amiért nyolc év után is tartani tudták a minőséget, hiszen nem sok széria képes erre, sok már az első egy-két évad után elveszíti önmagát. Szóval, öröm volt ezt a nyolcadik évadot végignéznem 🙂