Filmkritika: Most jó (Now Is Good) Téma: Egyéb kategória

Kétszer láttam ezt a filmet fél éven belül. Először februárban néztem meg, és már akkor írni akartam róla, de annyira fájdalmas volt az emlék, hogy képtelen voltam rá. Ez a film annyira szíven ütött, amennyire még a Keith, vagy az időközben magamévá tett Séta a múltba sem tette. Nemrég megjelent szinkronosan is a Most jó, tehát úgy gondoltam, érdemes megnézni még egyszer, no nem feltétlenül azért, hogy megint végigbömböljek két órát. Másodjára amúgy is edzettebb voltam, csak Tessa haláltusájánál sírtam el magam. Azért akartam újra látni ezt a filmet, mert tudtam, hogy a másodszori nézéskor akadnak majd benne olyan új gondolatok, amiket először nem vettem észre. És volt ilyen, például először fel sem tűnt az Adam anyja, és Tessa közötti beszélgetés. “Senki nem akar a legidősebb lenni az év folyamon, ugye” – mormolta az asszony, Tessa arcán pedig ezernyi érzelem futott át. “Ki akarna” – válaszolta. És ez csak egy olyan gondolat volt, amit újra felfedeztem.

Gondolom nem árulok el titkot azzal, hogy ez egy kőkemény dráma. Tessa egy leukémiás lány, aki halálos beteg. Visszautasítja a sokadik kezelést, már készül a halálra, de van egy listája, amit meg akar még tenni, amíg él. Végül beleszeret a szomszédjába, az érzés kölcsönös, a haláltusa pedig megkezdődik. Semmi új nincs a nap alatt, nem ez az első olyan film, ahol a főhős a halála előtt találja meg a szerelmet. Tulajdonképpen lényegtelen, itt az érzelmek átvitele és az ábrázolása volt a kiemelten fontos. Az, ahogy Tessa nemtörődöm anyja, a túlságosan törődő apja, a nem sokat értő öccse, a terhes barátnője és persze Tessa szerelme szembenéz az elkerülhetetlennel. A halállal. Azt hihetnénk nekik volt a legnehezebb, hogy Tessa már felkészült, de kiderült mennyire nincs ez így, végül pedig mindenki támogatására szüksége volt ahhoz, hogy békében elmehessen. Csodálatos volt a történet, még úgy is, ha nem tartalmazott sok történetelmesélési újdonságot.

A film egy regényből készült, Jenna Downham: Amíg élek című könyve pedig máris a listámon találta magát, bár, van egy olyan érzésem, hogy nehéz lesz végigolvasnom. Idén biztos nem fogok rá sort keríteni, hagyni akarom, hadd ülepedjen még le bennem a történet. Visszatérve a filmre, mint írtam, nekem nagyon tetszett, de elsősorban a jó karakterek, a megható dialógusok és a tehetséges színészek miatt. Már régóta tudom, hogy érdemes felkapni a fejem Dakota Fanning nevének a hallatán, de valahogy nem képzeltem volna el róla azt, hogy ilyen mélységű drámai alakításra is képes. Márpedig megoldotta, és nem is akárhogyan. Csodálatos volt a szerepben, és olyanná tette Tessát, amilyenné szerintem kellett. Jeremy Irvine-t most ismertem meg, a plakát alapján azt hittem, csak egy szépfiú és semmi több, de úgy érzem ő is – akárcsak a többi színész, – kihozták magukból a maximumot, ettől többet pedig nem is vártam el.

Értékelés: 10/10
A Most jó tipikusan egy olyan produktum, amit talán sokan támadnak, de véleményem szerint még többen szeretnek. Ha adhatok egy tippet (na jó, adok), akkor ti is próbáljátok be a filmet. Szerintem ti is nagyon fogjátok szerezni, mert olyan érzelmi hullámvasút ez, ami nem ér véget az utolsó képkocka után. Sokat gondolkodtam azon, amit láttam, azokon a gondolatokon, amik a filmnek köszönhetően szöget ütöttek a fejemben. Éppen erre volt jó a Most jó. Adjatok neki egy esélyt Ti is.