Pitch Perfect – A tökéletes hang (2012) Téma: Egyéb kategória

Azt hiszem nyugodtan mondhatom azt, hogy nekünk, Glee rajongóknak a Pitch Perfect a kötelező néznivaló. Ugye? Nos, amikor először láttam, pár hónappal ezelőtt még nem varázsolt el annyira, de ismétlés a tudás anyja, ma pedig amikor újranéztem magyar szinkronnal, máris más volt a “leányzó fekvése”. Végre, szinkronnal minden egyes poén átjött, és a legtöbb szituáció kristálytisztán kivilágosodott előttem. Persze, így is akadtak bőven hiányosságai, a tökéletes filmtől távol áll, mégis nagyon tetszett. Nagyon fura, ugye? Sajnálom srácok, de nekem is furák az érzéseim a Pitch Perfect iránt, hiszen annak ellenére, hogy bő fél éven belül kétszer láttam, még így sem fogok tíz per tízet adni az értékelésnél. De nem is hiszem, hogy megérdemelné, és ezzel nincs is semmi baj.

No de miről is szól ez a film? Hát, a zenéről, mi másról! A hősnőnk Beca egy lázadozó lány, aki a véletlen folytán az egyetemen belép a “Bellas” női acapella csapatba, amit a notórius Aubrey vezet. Az egyetemen ugyanis divat a zene és az acapella, mint műfaj, és a kampusz másik kiválósága, a fiúkból álló “Treblemakers” csapat a fanfavorit, a lányoknak pedig bele kell húzniuk, ha meg akarják nyerni a bajnokságot. Beca érkezése a csapatba fenekestül felforgatja azt, és a lány életét is megváltoztatja, igaz, utóbbiban szerepet játszik a jóképű Jesse is, aki a rivális banda egyik vezető énekese. Igazából nem tudom, hogy fogalmazzam meg jobban a történetet, hiszen az nem is számít annyira, legfőképpen azért, mert több főszereplőt alkalmazott a film, és tulajdonképpen úgy éreztem, Aubrey vagy Fat Amy sem bír kisebb jelentőséggel, mint a hősnőnek kikiáltott Beca.

Mondanom sem kell, elsősorban a zene volt az, ami elvitte a hátán az egész filmet. Imádom az acapella műfaját, szívesen is hallgatom. Ebben a filmben pedig különösen jól éltek az Acapella erejével, ugyanis sikerült a műfaj erősségeit felhasználva az évszázad eddigi legjobb filmzenei soundtrackjét összehozniuk. És tudom, ez nagy szó, de tudjátok mit? A High School Musical dalai is elbújhatnak a Pitch Perfect nótái mögött. Oké, itt nem voltak eredeti dalok, de a meglévő slágereket olyan szerethetően vegyítették, amit egyszerűen nem tudok nem díjazni. A legjobban a Party In The USA tetszett, de a Bella’s záró száma is nagyon ütősre sikerült. De nem csak a lányok, hanem a srácok is arattak, a Rihanna-féle Don’t Stop The Music is teljesen új értelmezést nyert általuk. Egyszerűen dicsérnem kell még a király mash-upokat is, amiket megkreáltak. Ó, bár ennyire jól szólnának más zenés filmekben is a dalok, mint itt!

Egy szó, mint száz, a zene tökéletes volt, a problémáim inkább az átkötő szálakkal adódtak. Valaki mondja már meg nekem, hogy miért vicces a hányás? Tudjátok mit? Inkább pontosítok. Mitől vicces a hányás? Miért hiszik Hollywoodban azt, hogy egy csomó hányástól jobb lesz a film? Az elején, amikor Aubrey kidobta a taccsot még felröhögtem én is, de amikor már kezdtek túlzásba esni ezzel az undorítósággal, attól egyszerűen besokalltam. Nem tudom felfogni miért kell ilyen undorító dolgot belecsempészni egy amúgy tök jó filmbe. Amit viszont nagyon szerettem, azok az imádni való mellékszereplők. Még azoknak is adtak önálló személyiséget, akik csak kis szerepet kaptak, és nem sokáig láthattuk őket a képernyőn. No és ez a király szereplőgárda! Brittany Snow, Rebel Wilson, Anna Camp és Anna Kendrick? Álom-szereposztás. Ó, és had kérdezzem meg: ki lett még szerelmes Skylar Astin-ba? Ideje megjegyeznem a srác nevét, mert haláli-jópofa volt végig

Értékelés: 9/10
Nem csak a hányás miatt vontam le egy pontot, hanem mert valami hiányzott még nekem ahhoz, hogy tökéletesnek hívhassam ezt a filmet. Ha agyonüttök akkor se jövök rá mi lehetett az, de ezzel talán nincs is gond, hiszen maga a tény, hogy kétszer is végignéztem a Pitch Perfect-et már önmagában sok mindent elárul. Én tényleg mindenkinek ajánlom megtekintésre, és nem feltétlenül szombat délután. A Pitch Perfect többet érdemel, mint egy hétvégi matinét. Ugye?