The First Time (2011) – Az elbaltázott forgatókönyv Téma: Egyéb kategória
Mondhatni már a trailer megnézése után beleszerettem a filmbe és a történetbe, éppen ezért már nagyon régóta vártam azt, hogy megnézhessem. Az igazság az, hogy most sem tudom, mit gondoljak arról, amit láttam. Mert alapvetően tetszett, aranyos volt, jók voltak a színészek is, és a főszereplők között is működött a kémia. Másik oldalról viszont rengeteg mindenben gyenge volt az egész, ezek elsősorban a dialógusok, amik hiteltelenné tették a szememben a sztorit. Rosszul bántak az amúgy érdekesnek tűnő karakterekkel is, és alapvetően sikerült a rossz rendezéssel és a gyenge forgatókönyvvel kinyírni azt, ami egy kicsit több odafigyeléssel sokkal jobb lehetett volna. Pár űber-romantikus jelenettel nem lehet jóvá varázsolni egy filmet, ahhoz sokkal többet kell adniuk.
A történet amúgy pofon egyszerű, adott két tinédzser, akik találkoznak egy bulin. Mindketten furcsák a maguk módján. Első ízben más iránt érdeklődnek, aztán ahogy egyre jobban megismerik egymást rájönnek arra, hogy őket egymásnak teremtette az ég. Milyen költői és érdekes fordulat, ugye? Pedig a mozgóképen hatott, mert az, amiképp összejöttek, az aranyos volt, kezdve attól, ahogy Dave miatt Aubrey mennyit változott, és fordítva. Szóval tényleg volt benne pár olyan jelenet, ami a romantikus komédiák nagykönyvébe aranyozott betűkkel van beleírva, de mint mondtam, ez még összességében nem elég. Telis-tele volt olyan hibákkal a The First Time, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Ami engem a legjobban zavart, hát azok a dialógusok. Két tinédzser nem beszél, és nem gondolkodik úgy, mint Aubrey és Dave. Persze, színezhetjük azzal a történetet, hogy mindketten művészlelkek, jól iskolázottak, sokat olvasnak, és különben is, hagyjál már, nem mindenki hülye, aki tizenhét éves. Utóbbinak amúgy tök igazat adott, mert tényleg vannak nagyon érett tizenévesek, de … ahogy ebben a filmben Aubrey és Dave beszélgettek egymással és másokkal is, az számomra teljesen hiteltelen volt. Ez annyira kizökkentett engem a történetből, hogy nem nagyon tudtam koncentrálni a sztorira. Azon agyaltam, honnan szalajtották ezeket, és miért beszélget két ötvenéves ember egy tizenéves testébe ágyazva.
Sajnos nem csak a dialógusok voltak benne gyengék, hanem a mellékszereplők is. Oké, pontosítsunk: itt nem voltak mellékszereplők, mert nem egyszerűen nem lehet őket annak nevezni. Minden egyes karakter azért volt itt, hogy szó szerint kiszolgálja a főszálat. Adtak egy alapvető személyiséget a mellék-alakoknak, némelyikről kiderült egy s más, de mindennek volt egy önző célja a főszereplőkre nézve. Például amikor Jane mesélt magáról, és arról, mennyire jó fej is Dave. Itt nem az volt a lényeg, hogy megismerjük Janet, hanem az, hogy felhívjuk Aubrey figyelmét a srácra. Alapvetően nehéz egy másfél órás filmben minden karakterre kitérni, de könyörgöm, legalább az egyikük kaphatott volna egy önálló szálat. Nem szeretem azt, amikor minden egyes karakter csak a főszereplőket szolgálja, ezt hatalmas írói ballépésnek tartom. Sokszor egy jól sikerült mellékszereplő sokkal poénosabbá teheti az egész filmet, és sokkal szerethetőbbé válik, mint maguk a főszereplők. Gondoljunk csak a Koszorúslányokra, hát ki az, akinek nem Melissa McCarthy ugrik be róla először? Úgy érzem a The First Time ezzel egy hatalmas ziccert hagyott ki, jobban kellett volna dolgozni a két főhőst körülvevő emberekkel.
Ami a körítést illeti, a történeti hiányosságokon kívül mást nem nagyon tudnék megnevezni, de azért ki kell térnem arra, mennyire gyenge volt a rendezés. Sokszor olyan elképesztően hülye szögből mutatták az eseményeket, amik nem tettek jót a milliőnek. Sok volt a kültéri forgatás is – vagy csak ügyes volt a CGI?, – de nem mutattak eleget a tájakból. Sokszor csak a tárgyakra koncentráltak, a zenékre, és olyan stílusban próbálták bemutatni az amúgy is gyenge történetet, ami egy tini környezetben hiteltelen volt. Ha ugyanezt a sztorit, ugyanezekkel a szereplőkkel úgy lövik el, hogy nem gimisek, hanem egyetemisták, akkor jobban átjött volna az egész feelingje. A színészeket amúgy nem ostorozom, mindenki hozta azt, amit kellett. Britt Robertson aranyos volt, Dylan O’Brian pedig olyan édes, hogy majd elolvadtam, a kettejük közötti kémia pedig fenomenális volt. Aki még nagyon bejött, az Victoria Justice, hiszen szerethető volt Jane, és megérdemelt volna egy kicsivel több rivaldafényt. Nem a színészek hibája az, hogy a The First Time közel sem aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket.
Értékelés: 4/10
Ha szereted a két főszereplő valamelyikét, akkor ez a film is tetszeni fog. Akkor is be fog jönni, ha nem vagy olyan szőrös-szívű, mint jómagam. De az igazat megvallva, semmi olyan újdonságot nem tartalmaz a The First Time, amit ne mutattak volna már meg a romantikus tini-komédiák évekkel ezelőtt. Hétvégi matinénak szerintem tökéletes, és alapvetően volt egy aranyos milliője az egésznek, csak tényleg olyan sok lehetőség lett volna az egészben, és fáj az, hogy nem tudták kihasználni. Ismétlem, kár érte. Nagyon kár.