Cyberbully – Egy film az internetes támadásokról Téma: Egyéb kategória
Érdekes témához nyúlt két évvel ezelőtt az ABC Family, akkor készítették ugyanis el a Cyberbully című filmet, ami tulajdonképpen az internetes támadásokra hívja fel a figyelmet, azokra, amiket az emberek online követnek el egymás ellen. Kétségkívül a tinik a leginkább befolyásolhatóak e-téren, egy tizenéves komolyabban veszi az online piszkálódást, így a filmet is erre hegyezték ki. Alapvetően jó volt az elképzelés, mert ez egy olyan téma, amiről nem csak beszélni kell, hanem megpróbálni tenni valamit ellene. A filmben kitérnek erre is, hogy milyen lépéseket tehet az, akit bántalmaznak, és próbálja meg elkerülni azt, hogy ő is bántalmazóvá váljon.
A sztori főszerepében Taylor (Emily Osment) egy átlagos lány akinek nemrég váltak el a szülei, az anyja pedig óvja őt az internet veszélyeitől, a születésnapjára mégis egy laptoppal ajándékozza őt meg. Taylor rögtön regisztrál egy Facebook-szerű oldalra, ahol kezdetben jól elvan, aztán a testvére belép a profiljára, kiír egy hülye üzenetet, ami után elindul a lavina, Taylor ugyanis az online támadások célpontjává válik. A film pedig bemutat minden lehető aspektust, azt, mit érez és gondol a legjobb barátnő, az anya, a leendő pasi, az elkövető okaira is adnak egy béna indítékot (meghalt a főgonosz anyja), és ezen is továbbmennek, szóba kerül a politika is, és azok a jogi lehetőségek is, amiket meg lehet lépni. Külön pozitívnak tartottam azt, amint bemutattak minden aspektust, és alapvetően hihetőek voltak a szereplők reakció, különösen az a motívm, hogy Taylor nem törölte magát az oldalról, hanem sírva nézte minden nap azt, mit írnak róla a társai. Alapjáraton informatív volt az egész, és volt egy üzenete, amit mindig becsülök, csak sajnos nem lépett túl az egész a középszerűség határán.
A legnagyobb hibát pedig akkor követték el, amikor a főszerepeket kiosztották. Nagyon gáz tud lenni az, ha egy drámai filmre tehetségtelen főszereplőt választanak ki. Oké, pontosítok. Emily Osment a Hannah Montanában nagyon jól és szerethetően hozta a bohókás figurát, de Taylor szerepe kőkemény dráma volt, és olyan széles spektrumú színészi eszköztárat kellett volna, hogy bemutasson, ami egyszerűen nem állt a rendelkezésére. Hasonló problémán esett át Kay Panabaker is, de utóbbi legalább némileg hihető volt az áruló barátnő karakterében. Hiába jó maga a sztori, és hiába értékes az üzenet, ha olyan színészek próbálják közvetíteni azt, akik nem tűnnek hitelesnek a szerepeikben. A dráma egyszerűen nem ment egyiküknek sem. A mundér becsületét egyedül Kelly Rowan mentette meg, aki remekül hozta az egyedülálló anya karakterét, de a Narancsvidék óta nincsenek kifogásaim Kelly tehetségét illetően. A többiekre viszont ráfért volna egy színészkurzus, elsősorban a sírós drámai jeleneteknél. Mert elég szánalmas az, amikor valaki a fejére szorítja a párnát, sírós hangot ad ki, és elvárja, elhiggyem, hogy ő aztán mennyire szenved.
Értékelés: 5/10
Egy szó, mint száz, tényleg értékelem azt, amiről a film szólt. Szörnyű dolog az, ami a neten folyik, olyan szintű a sárdobálás a Facebookon és a többi közösségi portálon, amivel felnőttként is nehéz szembe nézni, nemhogy tinédzserkorban. Erről igenis beszélni kell, meg kell próbálni átadni egy pozitív üzenetet, de nem mindegy az, milyen formában tesszük azt meg. A Cyberbully a feladatát részlegesen teljesítette, ez is több, mint a semmi. Azért többet vártam volna. Sokkal többet. Azt pedig végképp nem értem, hogy kaphatott a Prism Awardson Emily Osment díjat, mint a legjobb tévéfilmes színésznő 2011-ben. Ennyire gyenge lehetett a mezőny?