Beauty and the Beast – Kilenc rész után Téma: Egyéb kategória

A Beauty and the Beast tipikusan azon sorozatok egyike, aminek idő kellett ahhoz, hogy nagyon sikerüljön megszeretnem. És mit mondjak, nehéz szülés volt, de alleluja a készítők is ráeszméltek arra, hogy az unalmas nyomozást hagyjuk a csudába, és koncentráljunk arra a hatalmas kémiára, ami Kristin Kreuk és Jay Ryan karaktere között megvan. Az első három részt szó szerint kínszenvedés volt végignézni, de kitartottam, mert megsúgtátok, hogy érdemes. A negyedik epizóddal pedig végre, elkezdődött valami, a minőség pedig folyamatosan is sziklaszilárdan nőtt egészen a téli midseason-fináléig. Azóta újabb részekkel folytatódott a sorozat, de mielőtt azokat magamévá tenném, írnom kell a kilenc rész utáni benyomásaimról, mert a tizedik epizód után ismét gyökeresen megváltozik a show szerkezete.

Mint mondtam, a negyedik résztől megvolt a nagy áttörés, amit már nagyon vártam. Az elején tényleg a nyomozás dominált, a szokásos random ügyek, és ezek közé ékelték be a fő tematikát, ami miatt eleve belenéztem a sorozatba. Szerencsére hamar kiderült, hogy mi is itt a lényeg, és azóta csak szeretni tudom a sorozatot. És persze a karaktereket is, mert bármennyire is hülyén viselkedjenek néha, mégis szerethetőek, amihez szintén csak tapsikolni tudok. Példának okáért itt van Cathrine, akiről elsőre azt hittem egy tipikus naiva lesz, de megvan benne a badass faktor, sőt, olyan sokszor meglepett a részek alatt, hogy csak na. Vincent egy kicsit már más tészta, ő néhol elég kiszámíthatónak tűnt a számomra, de azét nála is akadtak meglepetés pillanatok, ami igazán kellett. Ami a többi szereplőt illeti, csak azt sajnálom nagyon, hogy a hugica karaktere nem kapott nagyobb teret, hiszen Nicole G. Anderson alakítja, akit a Make It Or Break It és a J.O.N.A.S. óta nagyon szeretek.

A sorozat sava-borsát azonban a remek kémia adja, Cat és Vincent között izzik a levegő, és ez tök jól megszínesíti a közös jeleneteiket. Tök aranyosak azok a szerelmi évődések, amiket előadtak, különösen azért, mert Vincent titkai és a plusz infók, amik kiderültek Cat anyjáról, azok száz százalékosan megnehezítik a dolgaikat. De mégis, olyan jól keverték a kilenc rész alatt a szerelmi kártyát az írók, amiért jár a pacsi. Már nagyon rég drukkoltam sorozat-béli párnak annyira, hogy találjanak már egymásra, mint ahogy nekik. Nem csak mert egyszerűen aranyosan együtt, hanem mert a kémia az mindent visz. És bármennyire is evidensen hangozzék is, a kémia az nagyon fontos, mert így válik hihetővé az, ami alapjáraton hihetetlen: beleszeret egymásba a szépség, és a jóképű szörnyeteg…

A kilencedik rész amúgy vízválasztó volt, mert nemsokára úgy tűnik Vincent visszatér a régi életéhez, és már nem kell a szörnysége miatt bujkálnia – legalábbis, ezt szűrtem le az előzetesből, és éppen azért akartam azelőtt kritikát írni, hogy elkezdtem volna nézni a folytatást. A kilencedik részt pedig imádtam, különösen a végét, hiszen a szokásos nyomozást általában unom, de itt ezzel az esküvői cécóval aranyosan volt megcsinálva, különösen az epizód-végi WTF momentum. Szóval, kíváncsian várom, merre halad tovább a történet, hiszen magamat is megleptem vele, de beleszerettem a sorozatba.

Értékelés: 6/10
Bármennyire is dúl a love köztem, és a BATB között, azért látom a hibáit. Például a nyomozás legtöbbször még mindig untat, és ez a szörny tematika is hülyén fest egy ennyire jó képű pasival, mint Vincent. Viszont, azt elismerem, hogy jól megoldották magát a Szörnyet, hogy csak akkor jön elő, ha Vincent ideges. Tehát, ez a sorozat minden, csak nem tökéletes, de jó úton halad afelé, hogy azzá válhasson. A pilot után abszolút nem hittem volna, hogy nekem tetszhet a folytatás, de szerencsére az írók is rájöttek arra, mi az, amit erősíteniük kell, és mi az, amit nem. Mást nem is mondhatok, nemsokára rávetem magam a folytatásra. Végre 🙂