Warm Bodies (2013) avagy “R”(ómeó) & Júlia Téma: Egyéb kategória

Most értem a Warm Bodies c. film végére, de még mindig nem tudom, hogy mi akart ez a film lenni. Mondhatjuk azt, hogy egy paródia/szatíra volt, de ahhoz meg túl komolyan vette magát. Ha pedig ezt tényleg, komolyan és pont így gondolták, az pedig már régen rossz. Ennek ellenére maga a film szórakoztató volt és szerethető, néhol túlságosan szájbarágós és hiteltelen, de alapjáraton tetszett, és ha lesz hozzá magyar szinkron, akkor jövőre majd megnézem még egyszer. Annak ellenére, hogy nem tudom, minek nevezzem a Warm Bodiest.

Amúgy, még ha nem is erőszakosan, de azért a Rómeó és Júlia motívum kapta a főszerepet, azaz egy lehetetlen szerelem köré épült a Warm Bodies. Női főhősünk, Julie egy ember, aki a város egyik végében lakik, az apja az emberek ezredese, és éppen olyan gyógyszerekért küldi a holtak városrészébe az embereit – közöttük a lányát is, – aminek a szavatossága már nyolc éve lejárt. A haldoklónak persze jó az is. Ott ismeri meg a szőke lány “R(ómeót”, aki egy zombi. Na jó, rosszul nyitom a történetet, hiszen elve “R” szemszögéből kezdődik az egész film, akinek a gondolatai roppant jól meg voltak írva. Tulajdonképpen ő egy zombi, aki utálja az életet és a zombi-létet, a legszebb pillanatai pedig azok, amikor emberi agyat ehet, és így átélheti az ebédjének a gondolatait – minta álmodna. Éppen Julie pasiját, Perryt falja fel épp, amikor az emlékekben megismeri Juliet, akibe beleszeret, mázlija, hogy a lány is ott van, és éppen fosik, nehogy ő legyen a desszert.

És mi adja a fő motívumot? Egy klasszikust, Szirmai Gergőt idézve: “A zombi beleszeret a vacsorájába”. Kész, ez van, el kell fogadni. Ahogy haladunk előre, látjuk, ahogy “R” elkezd ismét emberként viselkedni, beszél, és változik, de nem csak ő, hanem a többi zombi is, beindul egy öngyógyító folyamat, mindezt “R”(ómeó) és Julie szerelmének köszönhetően. Ez pedig pont jól jön akkor, amikor a csontik, a gonosz zombik meg akarnak ölni mindenkit. Történet vége persze happy end, mert miért ne.

A történet leírás során legtöbben egy zagyva és gagyi filmet képzelhettetek magatok elé, pedig a Warm Bodies a maga nemében egy szórakoztató alkotás volt, amiben a forgatókönyvíró a dialógusokat írtó profin megírta. Legalábbis, azokat a részleteket, amikor a zombik beszéltek. Mert például ahogy “R” magyarázza magának, hogy “Don’t be creepy, Don’t be creepy” vagy “Say something human“, hát az már a sírós kategória volt. Ami kevésbé tetszett, az Julie béna magyarázkodása, hogy ő egy olyan világban nőtt fel, ahol meghalnak az emberek, és elfogadta, hogy ez a sors. És bármennyire is sajnálja Perryt, már nem szomorkodik miatta, mert itt van “R”, aki talán még dögösebb is, mint az ex, és amúgy is, mennyire izgi már egy zombival járni. “Az apám beájulna” – gondolhatta magában. Erőltetett részlet volt még a sok bevágás a múltból, amiben Julie arról papolt, hogy exhumálni akarja a holtakat és gyógyírt találni, mert ezzel már túlmagyarázott mindent, nehogy a leghülyébb néző se értse meg, miért zúgott bele egy zombiba.

A színészek hozták a tőlük elvártat, pacsit érdemel Nicholas Hoult, mert jól játszott, de tőle a Skins után ez nem is meglepő. Theresa Palmer is szimpatikus volt, Dave Franco pedig már most sokkal szebb, mint amilyen a tesója valaha volt, de ez csak magánvélemény. A csontik vizuális effektje nem tetszett túlságosan, és hiába ábrázoltak egy gonosz világot, a rengeteg sötét jelenet nem tett jót a filmnek, egy kicsit bátrabban bánhattak volna a fényekkel…

Értékelés: 7/10
Még mindig nem tudom, hogy mi akart ez lenni, ennek ellenére remekül szórakoztam rajta, pedig még történetbéli hiányosságai, és számos erőltetett dolga is volt. Ez van, ha egy alap szituáció betalál, akkor képtelen vagyok nem szeretni azt, amit talán nem kellene. Magyarországon Április 11-én lesz a mozi premier, Warm Bodies – Eleven testek címmel. Szerintem ha mozizni akartok majd, mindenképp válasszátok ezt a filmet.