Glee 4×11 – Sadie Hawkins Téma: Egyéb kategória
A Glee négy éves története alatt most fordult először elő az, hogy elfelejtettem a sorozatot. Nem volt eszemben, hogy új rész lesz péntek hajnalban, és csak valamikor szombaton eszméltem fel, hogy jé, van új Glee. Letöltöttem, de nem néztem meg, inkább A bárkával foglalkoztam, és kivártam a magyar feliratot. Most mondhatnám, hogy ez a Glee apokalipszisom kezdete, mert ha képes vagyok öt napot ülni egy friss részen, akkor menni fog az “örökké” is. Igaz, ez nem most lesz, lévén a sorozat szünet után visszatérő része egész pofás lett, sokkal jobb, mint amilyenre számítottam. De azért ez sem mentette meg a világot.
Az epizód csúcsa Kurt volt, és a – remélem!, – leendő új pasija, Adam. Még nem biztos, hogy Adam is meleg, bár, elég valószínű. Tökre tetszett, ahogy felbukkant a srác, még úgy is, hogy eléggé hiteltelen a NYADA Glee Klub ötlete, és amikor először meghallottam, nevettem is egy jót a gondolaton. A dal, amit előadtak maga volt a fertő, és nem csak azért, mert a seggről szólt. Oliver Kieran-Jones énekhangja nem elég karakteres, és eleve, egy NYADA Glee Klubtól nagyobb minőséget várnék el, hiszen mégiscsak olyan diákok kerültek be a suliba, valamilyen területen professzionálisak, de az Adam & Apples sem a tánc, sem az ének, sem semmi terén nem volt kiemelkedő. És most még aranyosan fogalmaztam. Amihez viszont Ryan Murphy nagyon ért, az a castingolás. Oliver annyira elbűvölt, hogy még az akcentusát is cukinak találtam, ami nálam nagy szó, mert sugárban hányok attól, ahogy az angolok beszélnek. Adam viszont nagyon cuki volt azzal a félretolt sapkával, meg ahogy Kurttel beszélt. Sajnos nem volt sok közös jelenetük, mert a hülye Ohio-ra ment el az idő, pedig örültem volna, ha többet látom őket együtt. Tényleg nem kell – egy ideig, – Klaine, mert szeretném látni Kurt – és persze Blaine, – interakcióját is akkor, ha bekerül egy másik pasi a képbe. Adammel pedig ki tudok békülni, de még mennyire, hogy ki 🙂
Még mindig New York az érdekesebb, és még mindig jobban örülnék, ha Ohiót elpusztítaná egy atom(Sue)bomba. A New Yorki jeleneteket viszont imádom. Tetszik Rachel személyiségének a megváltozása, jó látni ezt az önbizalomtól ragyogó lányt, aki igenis tudja, hogy mennyit ér, és úgy ugráltatja New York legszexibb hetero srácát, hogy azt öröm nézni. Még akkor is, ha Brody lement kutyába, és továbbra sincsen személyisége, nem több, mint egy jóképű-jótestű játékbaba, de üsse kavics, öröm ránézni. És itt nem Brody a lényeg, hanem azok a változások, amiket a srác idéz elő a lányban, ha pedig ehhez egy személyiség nélküli szépfiú kell, hát legyen.
Ohióban sok dolog nem történt, mégis, velük ment el a műsoridő nagy része. A fő attrakció az volt, hogy Tina végre megszólalt, sőt, énekelt is, ráadásul kapott egy önálló történetszálat. A háromból kettő telitalálat volt, Jenna Ushkowitz énekhangja továbbra is zseniális, az írók pedig egész jó poénokat adnak Tina szájába. Viszont ezek a szerelmi frázisok a gimiben elég dühítőek. Most tényleg, Tina beleszeret Blaine-be, aki meleg, Blaine pedig belezúg Sambe, aki heteró? Már csak az kéne, hogy Sam beleessen Tinába, és akkor kapkodnánk csak a fejünket jobbra balra – mint az Édeshármas című filmben, emlékeztek még rá? 🙂 Bár, meg tudom érteni Tinát, ki ne zúgna bele Blaine-be, ahogy az is érthető, ha valakinek felkelti Sam az érdeklődését, de ezt akkor sem így kellett volna megoldani.
Történt még Ohióban egy s más, de annyira nem érdekel. Már unom az ottani karaktereket, a régi diákokat, az újakat se szerettem meg eléggé. Hiába volt aranyos, ahogy Marley táncikálás közben lefektette a szabályokat, hiába hozták vissza Laurent, hiába volt egy újabb táncos bál, Ohio olyan szinten érdektelen már a számomra, hogy a nem lenne ott Blaine és Tina, szerintem el is tekerném azokat a jeleneteket, amikben nem New York szerepel. Amúgy, mi lesz itt jövőre? A fél Glee Club elballag. Már megint lesz tíz új (fő)szereplő? Nem érhetné Ohiót egy baleset? Mondjuk bomba, vulkánkitörés, esetleg olyan zombik, akik nem hagyják el az államhatárt?
Értékelés: 6/10
Imádom New Yorkot, beleszerettem Adambe, Rachel végre nő lett, Tina ismét énekelt, Blaine pedig olyan cuki volt, ahogy a földön ülve ecsetelte, hogy belezúgott egy heteró srácba. Ezek voltak az epizód jó pontjai. A többi meg? Hát, pont letojom. Ohio már nem érdekel, és kíváncsi leszek arra, hogy fel tudja-e valamivel kelteni majd a figyelmemet. Ó, és mielőtt elfelejtem. Gonosz dolog volt lemásolni az Emily Owens, M.D. sorozat nyitányát, ott is pontosan így ecsetelte Dr. Owens a kórház működését, ahogy Kurt tette a NYADA kapcsán. Azért mindenesetre jár a plusz pont, hogy öniróniában azért nem szűkölködik a show: