A Bárka – Az első évadról Téma: Egyéb kategória

Hosszas gondolkodás után végül 2013 első darájának A bárkát választottam, és mit mondjak, abszolút nem csalódtam ebben a spanyol sorozatban. Félreértés ne essék, A bárka minden, csak nem tökéletes, a sorozat pedig több sebből vérzik. Ennek ellenére az epizódok élvezetesek, sőt, mondhatni még izgalmasak is, még úgy is, hogy tudjuk, főbb szereplőt nem ölnek meg, és a hajó sem pusztul el – az első évadban legalábbis egyik sem következett be.

A sorozatot azt hiszem leginkább a Lost rajongóinak javaslom, és bennem is felébresztette a Lost első évadának kellemes emlékeit, azokat az időket, amikor még szerettem a Lostot. A bárka magán hordozza amerikai “testvérének” a jegyeit, de emellett rendelkezik egy önálló, és teljes mértékben szerethető történetszállal is. Az apokalipszis után vagyunk a történet szerint, mindent víz borít, alig egy százalék föld maradt már a világon, és azt keresik hőseink. Eközben a hajón az emberek között érdekellentétek szövődnek, a szerelmi bonyodalmakról már nem is beszélve. A készítők igyekeztek száz százalékosan kielégíteni a rajongók igényeit, amit hellyel-közzel sikerült is megoldaniuk. Persze, lehetett volna jobb is a megvalósítás, de mégis, faltam a részeket, egyik után nézem a másikat, leginkább hétvégén – bevallom, ezért is volt kevés frissítés a blogon 🙂 Még amit ki kell emelni, azok a flashback jelenetek. Sokszor random módon pakolták bele a részekbe, de az összesnek értelme volt, afféle összeesküvés-elméleteket generált, ami kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy egyes személyek nem véletlenül kerültek a hajóra. Az ilyen rejtélyek is hajtottak előre, hogy megtudjam, mi lesz a megoldás. Spoileresen folytatom, de előtte unszolnék minden kétkedőt, A bárkába igenis érdemes belenézni.

Őszintén bevallom, én szeretem a posztapokaliptikus sorozatokat és könyveket. Tetszik a gondolat, az hogy mások miképpen képzelik el a jövőt. Az emberiség jövőjét. Vélhetően nem egy forgatókönyvíró vagy regényíró fogja száz százalékosan megjósolni azt, hogy mit tartogat számunkra a jövő, ennek ellenére mégis szeretem ezeket a projekteket. Jó belegondolni abba, hogy ilyen meg olyan is lehet, még úgy is, ha némelyik jövőkép egész borzasztó. Bár, inkább az óceán lepje el Magyarországot, mint a zombik 🙂

A történet nagyon szépen foglalkozik a világvégével, tetszik az, ahogy harcol a kapitány és a legénysége a túlélésért. Azonban rendkívül irritál a hajón lévő “ellenállás”, leginkább Ramiro, akit sikerült teljesen meggyűlölnöm az első évad végére. Alapvetően szeretem a negatív karaktereket, ha jól vannak megírva. Gamboa sem a szívem csücske, de az ő karaktere legalább érdekes, nála látni némi indokot arra, hogy miért teszi azt, amit. Például amikor megölte a diákot, akinek a gyógyulására ráment volna a gyógyszerkészlet három negyede, akkor elgondolkodtam azon, hogy jogosan cselekedett-e. Ellenben Ramiro, nála nem látok semmit azért, hogy beálljon árulónak. Folyamatosan pampog, meg az igazságért üvöltözik, holott ha tudná is, nem igazán tehetne semmit. Mintha el tudná vezetni a hajót, úgy emberkedik ott szerencsétlen. Pedig az elején még érdekes volt a karakter, de idővel annyira elferdítették az írók, hogy már csak azt várom, mikor tűnik el a színről.

Ha egy hajón össze van préselve egy csomó ember, várható, hogy a szerelem is felüti a fejét. Az Ainhoa, Ulises, Gamboa és Julia szerelmi négyes viszont elég dühítő, mert annyira ész nélkül vándorolnak a karakterek egyik karjaiból a másikba, amit még nézni is kellemetlen. Különösen gáz volt az, hogy Ainhoa szakított Ulisessel. Mert Gamboa megfenyegette, hogy majd kiírtja az egész családját. Erre az idióta lány pityergett egy sort, ahelyett, hogy szólt volna az apjának, akinek így lett volna elég indítéka arra, hogy csónakba tegye a pasit és elzavarja őt a hajóról. De nem, Ainhoa sírt egyet és szakított Ulisessel. Az ilyen hülye és indokolatlan döntéseket nagyon nem szeretem, mert ezeknek se füle, se farka nincs. Ha szét akarják robbantani Uliseséket tegyék, de ne így.

Ami miatt még haragszom a sorozatra, azok a hülyén felépített részek. Egy epizód sokszor hatvan-hetven perces, ennyi időbe pedig nem mindig tudnak értékes tartalmat belesűríteni, így sok az üresjárat. Nincs bajom a meztelen férfi fenék mutogatásával sem, de itt öncélúan vetkőztetik a pasikat – meg a lányokat, – csak azért, hogy egy-két percig lássunk egy meztelen testet, akkor inkább ne tegyék. Persze ha van indoka a vetkőzésnek azt örömmel látom, de ha csak úgy vetkőznek, mert miért ne, akkor azzal a sorozat önmagát járatja le.

Ami még idegesítő az, amikor a hajót közvetlen fenyegetés éri. Mint amikor jöttek a madarak, ment a fosás több, mint egy órán keresztül, aztán a megoldás megvolt két perc alatt. Az ilyenek egy idő után unalmassá váltak a szememben, ahogy az is, mennyire nem foglalkoznak bizonyos dolgokkal az írók. Például amikor megtalálták a harmincegyes kabint, nem derült ki, hogy végül végső nyugalomra helyezték-e a testeket, kikerült-e valamilyen baktérium vagy fertőzés a szobából, és eleve mi lett a kabin sorsa. Mert az addig oké, hogy a doboz tartalma volt a lényeg, és az információ, hogy már 1941-ben minden meg volt szervezve a Föld pusztulása, és már akkor tudták, milyen lesz a világvége, meg az is érdekes, ahogy Julia eltette a papírokat. De azért a sztori B-szálával is illett volna foglalkozni.

Értékelés: 7/10
Minden hibája ellenére azonban A bárka egy igenis jó, és ami fontosabb, egy szerethető sorozat, amit tényleg ajánlok mindenkinek a figyelmébe. Tele van szerethető szereplőkkel, és érdekes történetszálakkal. Például a Piti, Andrés tini-atya és a Vilma közötti “én akarok a gyereked apja lenni” szerelmi háromszög nagyon aranyos, ahogy a Julián és Salomé közötti évődés is. És külön sajnálom Julian betegségét, pont mostanra sikerült megkedvelnem őt. Külön megmosolyogtam, amikor Estela rá volt szállva a Kapitányra. Szerencsére vannak humoros, drámai és különösen izgalmas részletei is a sorozatnak, tehát tényleg ajánlom mindenkinek a megtekintését. Szerintem megéri rááldozni az időt, olyannyira, hogy bele is vetem magam a második évadba 🙂