The Perks of Being a Wallflower (2012) Téma: Egyéb kategória

Érthetetlen módon a hazai filmforgalmazók nem tudnak lelkesedni azokért az elsősorban fiataloknak készült filmekért, amik Amerikában sikeresek tudnak lenni, itthon pedig az esélyt sem kapják meg. Így szorulhatott ki a hazai mozikból 2012 egyik legjobb termése, a The Perks of Being a Wallflower. A film az “Egy különc srác feljegyzései“  c. könyv alapján készült, utóbbit szerencsére Magyarországon is meg lehet vásárolni, méghozzá a filmes borítóval – és már fel is írtam az elolvasandó könyveim hosszú listájára.

De miről szól a film? Nos, egy tizenöt éves srác, Charlie (Logan Lerman) a főszereplő, akinek nehéz az élete. Zárkózott, magányos, a legjobb barátja öngyilkos lett, a nagynénjével is galibák voltak, ő pedig a sokkhatás miatt kezelésekre szorult. A gimnázium elkezdésében is a legnehezebb a beilleszkedés és a barát találás volt. Végül összehaverkodik a végzős Patrickkal (Ezra Miller) és annak bájos testvérével, Sammel (Emma Watson). Charlie belecsöppen a két testvér különc világába, ahol a legfőbb szabály az “érezd jól magad” elvét követi. Charlie végül beleszeret a csinos Sam-be, eközben pedig végignézi, amint a meleg Patrick különböző megaláztatásokon megy keresztül még a saját párkapcsolatában is, amit titokban folytat az iskola egyik legmenőbb sportolójával. Charlie azonban hiába talál barátokat, az események folyamata egy újabb idegrohamhoz vezethet, amiből talán nem lesz kiút…

Próbáltam úgy leírni a történetet, hogy ne csak érdekesnek, hanem még jól megfogalmazottnak is tűnjön. Nos, azt hiszem ez nem jött össze, kétlem, hogy a fenti sorok alapján bárki rákattanna a filmre. Pedig szerettem volna olyan jól átadni, hogy tényleg meghozzam a kedvetek, mert ez olyan film, amit mindenkinek látnia kell, legalább egyszer az élete során. Ami külön tetszett benne, az a specifikus atmoszféra. Nem tudjuk melyik évet írjuk, de vélhetően a ’80as években járhatunk, a “válogatás kazettát készítek neked” például haláli retró volt, ahogy az is, hogy mennyit kellett vadászni Charlie-nak azért, hogy megtalálja azt a dalt, ami Samnek annyira tetszett. Szerencsére nem csak a főszereplő szála pörgött, külön tetszett még Candace karaktere, akit Nina Dobrev (The Vampire Diaries) alakított – a lányt verte a párja, és ez a mellékszál nagyon szépen vonult végig a filmen, a várva-várt végkifejletig. A meleg szál is nagyon jó volt, különösen a film tetőpontja, a spoiler: Charlie és Patrick közötti csók. Olyan spontán volt, és leginkább Patrick csalódottsága a világban, volt a lényege, és nem több. Patricknál pedig különösen tetszett az ebédlőben zajló jelenet, de Brad apja által kavart kalamajka is ott volt a szeren. De mindamellett, hogy viszonylag szomorú témákat dolgozott fel a film, végig volt benne egy vidám feeling, és számos aranyos, megmosolyogtató jelenet. Például amikor Charlie először elmegy Patrick bulijára, és kicsit pityókás lesz, hát azok az aranyos beszólások, és ahogy Charlie nézett ki a nagyvilágba, az rém cuki volt 🙂

A szereplőgárdáról is illik ejteni néhány szót. Logan Lerman már régóta nem néz ki tizenöt évesnek, de erre a szerepre tökéletes választás volt, úgy éreztem nagyon jól jelenítette meg Charliet. Akit még nagyon szerettem az Emma Watson és Ezra Miller volt, mindkettejük játéka élettel teli volt, és ez különösen azért jött be, mert legutóbb Ezrát a “Beszélnünk kell Kevinről“, Emmát pedig a “Harry Potter” filmekben láttam, teljesen eltérő karakterekként. Ahogy mindketten megmutatták a színészi eszköztáruk másik oldalát is, az különösen jó volt.

Azt is csak dicsérni tudom, hogy a “nagy öregek” nem lejtászani jöttek a fiatalokat, hanem velük együttműködve létrehozni A karaktert. Paul Rudd, mint bohókás tanár, Kate Walsh, mint aggódó anya, mindketten szerethetőek voltak. És hozzá kell tennem azt is, hogy milyen jó gárdát szedtek itt össze a készítők, hogy öröm volt nézni őket.

Amerikában egyébiránt nagyon jól fogadták a filmet, a Rotten Tomatoes-en 87%-os értékelést ért el, azaz a 145 kritikust számláló szervezet többsége elismerősen nyilatkozott a filmről. Attól nem is beszélve, hogy számos díjat begyűjtöttek tavaly, Ezra Miller például hármat is, de magát a filmet is díjazták nemegyszer. A legnagyobb elismerés talán a San Diegói Film kritikusok díja, ahol a film és Emma is győzött, akárcsak a nézők által megszavazatott People’s Choice Awardson. Kevés az olyan többszörösen díjnyertes film, ami tényleg olyan jó értékeket közvetít, és ténylegesen annyira megérdemli azokat a díjakat és elismeréseket, mint a The Perks of Being a Wallflover.

Értékelés: 10/10
Már dícsértem eleget, újat úgysem tudnék mondani, így csak azt ajánlom mindenkinek, hogy adjatok neki egy esélyt. Az eleje talán egy picit lassú lesz, de ahogy belép a képbe Sam és Patrick, úgy válik minden egyre jobbá. Ha pedig szeretitek az olyan filmeket, ahol a kemény dráma mellett a humoros részletek is főszerepet kapnak, akkor ez a film a ti terepetek. Szombat délutáni matinénak IS tökéletes.