The Voice – Caramel megint “jól” kitolt a nézőkkel Téma: Egyéb kategória

Múlt héten egymillió alatt volt a The Voice nézettsége Magyarországon, a Barátok Közt könnyedén elverte, a sok éves CSI: Helyszínelők sokadik ismétlése pedig alig párezer nézővel maradt alul a TV2 gigantikus költségeket felemésztő showjával szemben. Ez azért már a döbbenet kategória, éppen ezért vagyok kíváncsi arra, hogy miképp boldogult tegnap a show, mármint, nézettség szempontjából. De lapozzunk, ez nem is annyira lényeges, hiszen Mi nézzük, az pedig, hogy ki mit választ, számunkra nem oszt, nem szoroz, maximum annyiban, hogy jövőre már biztos nem lesz The Voice.

Ezen a héten sem volt ám sokkal jobb a műsor, mint a múlt héten. Tudjátok jól, nem voltam a Szécsi Ikrek feltétlen híve, és örültem is, hogy kirakták őket, csak most először láttam náluk igazi fejlődést és egy értékelhető produkciót. De legalább a saját csúcsukon fejezték be. Ami viszont rendkívül zavar, a TV2 idétlensége. Vagy a szerkesztőké. Állandóan egymásról kérdezgették őket, a mesterek is folyton keverték azt, hogy éppen kiről is szól az adott kritika, és mindig igyekeztek azt az érzetet kelteni, hogy ők külön-külön semmik, és abszolúte nem érdekesek, csak és kizárólag együtt. Ez a mentalitás pedig azért volt szomorú, mert a Szécsi Lányok küzdöttek azért, hogy önálló személyiségként kezeljék őket, csak ezt a harcot végül feladni voltak kénytelenek. Ki tudja, ha a műsor nem promotálja annyira a “jajj de cuki, nekünk is vannak ikreink” mentalitást, talán én is jobban megkedveltem volna őket. Így viszont csak azt mondhatom, adiós.

Henderson Dávid kiesésénél viszont felszisszentem egy hatalmasat. Na jó, mit szépítsek, kiszaladt egy-két csúnya szó a számon, amiket írásban nem látnék szívesen viszont. Aztán alaposan odafigyeltem arra, mit mondott Dávid a kiesésekor. Ezt most szó szerint be fogom másolni: “Én már repültem, rappeltem, gospel kórussal énekeltem. Király volt, köszönöm, hogy itt lehettem. Szeretném megköszönni Caramelnek, és bárkinek, aki otthon ül a tévé előtt, és azt mondja, ez nem így volt rendjén. A Feri tudja, hogy mit csinál, és én köszönöm Istennek, és azoknak, akik szavaztak rám, hogy idáig eljutottam. Hálás vagyok nagyon“. Ez volt az igazán érett, felnőtt és komoly viselkedés, ilyen méltósággal ritkán viselik el a vereséget az emberek.

Dávid szavai miatt belegondoltam abba is, hogy most jogosan vagyok-e ideges Caramelre. És végül is, az vagyok, a cimboráját választotta Dávid helyett, – akiről megvan a véleményem, lásd lejjebb, – mindazonáltal ez egy showműsor. És Caramelnek – és az összes mesternek, – kemény döntéseket kell meghozniuk, amikben sok tényező helyt kap, olyanok is, amikről mi nézők nem is tudhatunk. Ki tudja, mi folyik a kulisszák mögött. Caramel talán a jó döntést hozta, de legalább a szívére hallgatott. Ez persze nem teszi semmissé a tényt, hogy Caramel már a második idióta döntésével tol ki velünk, nézőkkel. Mohamed Fatima után kiejteni Henderson Dávidot talán a The Voice legnagyobb baklövésének is elkönyvelhető. Sajnálom, hogy így alakult, és valahol mélyen haragszom is Caramelre emiatt, de megpróbálok nem ítélkezni felette. Nem lehet ám olyan egyszerű abban a székben ülni, és döntéseket meghozni. Hiába látszik kívülről olyan könnyűnek. Plusz, Mező Misi tett utalásokat arra, hogy Dávid kifogásolható viselkedést produkált a próbákon. Ezt bosszulta volna meg Caramel? Mindegy is, az igazság úgysem fog kiderülni.

Negyedik kiesőként búcsúzott a (mű)rocker Schrott Péter, aki egysíkú és unalmas előadásokat produkált hétről-hétre, de legalább csak ritkán volt hamis, és (meg)próbált egy olyan stílust képviselni, amire Talán Attila óta csak egy rossz viccként tekinthetünk a tehetségkutatókban. Bár Schrott Péter sem váltotta meg a (rock) világot, de a The Voice sokszínűségét jelzi az, hogy egyre több műfaj, és egyre több stílusú dal kapott helyet a műsorban. Ha pedig más nem, ez akkor is becsülendő. Ahogy az is jó dolog volt, hogy tegnap alig szólalt meg Somló Tamás, mert akárhányszor kinyitotta a száját, csak a hülyeség dőlt belőle. Így legalább nem égette le még jobban saját magát, és az én idegeimen sem táncolt feleslegesen. Apropó, idegek: elég szánalmas az, ahogy Szabó Kimmel Tamás üvöltözik a szavazatokért, durvábban nyomja, mint Ördög Nóra a (Vicc)X-Faktorban, ez pedig teljesítmény… Eddig még nem értékeltem azokat a produkciókat, amik már biztos bent lesznek az elődöntőben, így akit az is érdekel,  tovább mögött megtalálja. UHQ képek kíséretében.

Már a kezdetektől fogva egyértelmű, hogy Veres Mónika lehet a The Voice győztese. És ki tudja, talán az is lesz, bár – a gyönyörű – Pál Dénes is tör előre. Múlt héten Veres nyert a nézői voksoknál, most Dénes, aztán majd jövőhéten kiderül, hogy melyik tábor az erősebb. Én azt hiszem nem tudnám eldönteni, hogy kettejük közül ki a jobb, így inkább sajnálom, hogy egy mesterhez kerültek. Mónikának valóban kivételes hangi adottságai vannak, és több stílusban is megmutatta már magát a műsor során. Ő talán többet tett azért, hogy a döntőbe juthasson. Pál Dénes pedig a műsor kezdete óta szinte ugyanazt hozza, mélabúsan dalol, mély, szexi hangon, miközben közelről mutatják a gyönyörű szemeit, és a helyes arcát, és a fenébe is, rám is hatással van Pál Dénes látványa, ami talán az ítélő képességemet is megingatja. A kritikusi énem Mónikát juttatná a döntőbe, a hülye néző meg Dénest, még jó, hogy nem nekem kell eldönteni. De ha el kellene, akkor a kritikusra hallgatnék. Mert a néző általában hülye.

Malek Andreát egyáltalán nem érdemli, hogy a “zsűri” társai mit mondanak Schwartz Dávid teljesítményéről, és valószínűleg az se hatja meg, hogy milyen elkeserítő kritikákat kap a srác. Persze, teszem hozzá, teljesen jogosan. Iszonyú maníros a srác, pedig olyan jó is lehetne. Mint már korábban írtam, amikor “férfi” hangon énekel, az nagyon király, de amint átvált a vinnyogó üzemmódba, a fejemet fogom és tekernék tovább. Kevés embernek áll jól a vinnyogás, de Schwartz egyszerűen nincs közöttük. Sajnálom, hogy erőltetik nála, hiszen ha nem tenné ezt, olyan jó előadó lehetne belőle. Mert tényleg sokat fejlődött, látni, hogy egyre magabiztosabb a színpadon. És mikor nem vinnyog, még tetszik is. Az viszont egyértelmű, hogy Andi csapatából Nádor Dávid jut majd be a döntőbe, teljesen megérdemelten, teszem hozzá. A Somebody To Love c. dalt nagyon jól eltolta, és a háttérben lévő (gospell?) kórus sem nyomta el a hangját, hanem sikeresen eggyé vált velük. Viszont igazán ellenkezhetne végre Lakatos Márkkal a srác, mert ez a mostani hacuka is rém undorító volt rajta. Azt a kockás nadrágot száműzni kellene Szibériába, lehetőleg úgy, hogy Lakatoson legyen.

Gájer Bálint tegnap lépett egy keményet: úgy döntött, hogy elhagyja a swing műfajt, és megpróbálkozik egy másik dallal … ami szinte ugyanolyan stílusú, mint az eddigiek. Amikor pedig Caramel kinyögte, hogy ez “világszínvonal“, és “jobb, mint az eredeti“, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Ha Adele meghallgatná egy véletlen folytán Bálint előadását, szerintem ő is így lenne vele. Engem nagyon untat a pasi, és abszolúte nem érzem rajta azt, hogy jól érezné magát a színpadon. Persze, nem kell a Csobot Adél féle exhibicionizmus, de nem ártana, ha élvezné a színpadot, és úgy viselkedne, mint aki örömmel van itt. A döntőbe Bálint vélhetőleg nem fog eljutni, pedig Caramel ha tehetné, oda is belökné őt. Berkes Olivér sem olyan nagy tehetség, mint amilyennek a válogatókon tűnt, de annyira él a színpadon, amit öröm nézni. Még akkor is, ha némelyik táncmozdulata úgy néz ki, mintha részegen botorkálna az árok szélén. Ami a hangját illeti, nem túl erős, voltak benne hamis részletek, de alapjában véve – szerintem, – jól elnyomta ezt a dalt, és tetszett az is, hogy nem az átlagos vonulatát hozta a nótának. Így már csak abban reménykedem, hogy jövőhéten is Olivérnek szavaznak bizalmat a nézők. Gájer Bálint így is tovább jutott, mint ahogy megérdemelte volna. Hiszen Henderson Dávid isteni volt tegnap is. Az, ahogyan együtt szólt a Gospell kórussal, és amilyen szépen énekelt, az egyszerűen meseszép volt. Persze, néhol biztos becsúszott egy-egy hamis hang, és az eleje inkább motyogásnak tűnt, de Dávid annyira hordozza AZ üzenetet, és annyira Ő A HANG. Bocsi, még mindig nem tértem észhez, hogy kiesett.

Szegény Somló Tamás. Nem csak ő maga egy nevetségesen rossz mester, de a pártfogoltjai sem olyan kiemelkedőek. Viszont Regina nálam a műsor legnagyobb meglepetése, hiszen hétről-hétre megdöbbent engem a profizmusával és a szerethetőségével. Ráadásul a Let it Be c. dalba is életet lehelt. Ha van a nézőknek füle – általában nincs, – akkor Regina jut a döntőbe. De valószínűleg Weisz Viktor fog örülni. Persze, a srác sem olyan vészesen rossz, csak kicsit olyan “Falusi Ki Mit Tud?” érzést kelt bennem, mert nem tudom eldönteni, hogy ő “csak” a falu legjobb énekese, vagy egy olyan valaki, aki megérdemli, hogy a The Voice végső döntőjébe juthasson. Nem vált ki belőlem érzelmeket, csak hallgatom, és ennyi. Ez pedig egy ilyen showműsor esetében minden, csak nem jó…

Tehát, ha engem kérdeztek, akkor jövőhéten valószínűleg Veres Mónika, Gájer Bálint, Husnullina Regina és Schwartz Dávid fog távozni, a műsort pedig minden bizonnyal Pál Dénes nyeri majd meg. És akkor sem leszek ám szomorú, de olyan korai még a döntőről beszélni, amikor még előttünk az elődöntő. Összegezve inkább azt mondom, hogy már korántsem élvezem annyira a Voicet, mint a párbaj adások idején, DE még mindig ezt tartom a legigényesebb TEHETSÉGkutató műsornak a Megasztár harmadik szériája óta. És abban bízom, hogy majd páran fent maradnak a zenei életben, mint Mohamed Fatima, Pál Dénes, Henderson Dávid, Berkes Olivér és természetesen Veres Mónika. A többiekre csak akkor leszek kíváncsi, ha egy meglepően jó dallal rukkolnak elő.