X-Faktor – Adiós, Stone Téma: Egyéb kategória
Ma jópárszor gondoltam arra, írjak-e a tegnapi X-Faktorról. Úgy voltam vele, hogy minek? Túl sok értelme nem lett volna, de ma már voltam olyan ügyes, hogy munka közben néztem ezt a förtelmet, és bár még így is hallottam és láttam mindent – igen, kétfelé tökéletesen tudok figyelni egyszerre, – így legalább nem volt bennem a szokásos érzés, miszerint két és fél órát kidobtam az életemből. Így azért vidámabb az ember, ugye?
Ami a tegnapi adást illeti, szerintem nem érdemel tőlem hosszú bejegyzést, sem mondatokat, sem semmit. Ugyanolyan volt, mint a korábbiak, továbbra is csak Antal Timi és Oláh Gergő a képernyőre valók. Igazából egy dolgot megértettem, mégpedig azt, hogy miért utálják olyan sokan Csobot Adélt, mert most nagyon sok volt belőle. Ami a mentorokat illeti, továbbra is szidnak rendesen, ez tetszik, de valahol szomorú is, mert bőven van mit kritizálni. Az este legszörnyűbb része az volt, hogy Szabó Dávid háromszor énekelt, pedig az ő szörnyű, hamis, és kínzásra alkalmas hangocskájából még egy dal is bőven sok.
Ricky Martin slágerét megerőszakolta, a többi kettőt csak orális aktusra kényszerítette, de nem volt rest a végterméket az arcunkba dörgölni. Röviden szörnyű volt, fájdalmas, kínkeserves amit ez a gyerek művel, szörnyűség, horribilis kínzás, mert bődületesen hamis, erőtlen és semmilyen az, amit ez a hangocskájával leművel. A fanoknak üzenem, próbálják meg egyszer lecsukott szemmel végighallgatni azt a rettenetet amit produkál, mert a szemnek Dávid látványa több, mint kellemes, de ez nem a Topmodell Leszek hazai kiadása. Na, ennyi elég is, az X-Faktortól, így is többet írtam róla, mint amennyit érdemelt.