Megvolt az Amerikai X-Faktor első élő döntője Téma: Egyéb kategória

Múlt héten végre-valahára visszatért az amerikai X-Faktor, nekem pedig már nagyon elvonási tüneteim voltak, hiszen látni akartam egy profi tehetségkutatót, profi díszlettel, profi mentorokkal és a lehető legprofibb énekesekkel. És igen, azért ismételtem annyira a profi szót, mert számomra eddig az amerikai X-Faktor a profizmussal volt egyenlő, épp ezért huppantam akkorát, mert az első adás iszonyú középszerű lett. Szörnyű volt látni azt, ahogy a mentorok eszetlen döntései alapján idióta frizurákkal, hülyéknek való hacukákban és hozzájuk nem illő dalokkal alázkodtak meg a fellépők a színpadon, miközben a legtöbbjük csak a hányadát mutatta meg annak a tehetségnek, amit a válogatókon produkáltak.

Persze, értem én: élő adás van, ma már egy tehetségkutató-reality műsorban nem nagyon elég az, ha valaki szépen elénekel egy dalt. A nézőnek show kell, ugrabugráló táncosok, idétlen ruhák, az énekkel meg majd csak lesz valami. A szomorú része azonban az, hogy engem az éneklés érdekel a legjobban, én a dalok, és nem a show miatt szerettem meg az amerikai X-Faktort. Mert olyan jó volt mérhetetlenül tehetséges embereket látni egy műsorban, a Megasztár 6 “csak Radics Gigi és Szakos Andrea volt jó“, és a mostani X-Faktor 3 “Oláh Gergő és Antal Timi menti a becsületünket” műsorok után. Mert az amerikai X-Faktorban tényleg nagyon tehetséges énekeseket gyűjtöttek össze, kábé bármelyikük tehetségkutatót nyerhetne itthon, és éppen ezért volt számomra fájó az elhasalásuk. Azonban, egy reménysugár megcsillant, mert a csütörtöki adásban, amikor nem kellett táncikálni meg koreográfiát lenyomni, bebizonyították azt, hogy ők igenis tudnak énekelni, és ők abban jók, az éneklésben. Miért kell erőltetni a többit? És arról se tudok hallgatni, milyen katasztrofálisan teljesítettek a háttérben dolgozók is. A hangszeresek teljesen elnyomták az énekeseket, a hátul őrjöngő a tömegtől a mentorokat sokszor nem lehetett hallani, a Makeover-ek pedig bénán sikerültek: Cece Frey olyan szép volt, most meg, már nem igazán az.

Amúgy, legjobban Demi Lovato fiatal felnőttjei tetszettek, Cece Frey volt a műsor legjobbja, kiénekelt a szerdai adásban egy gyönyörű magas hangot. Jannel se volt rossz, Paige még mindig irritál, Willie Jones kieséséért pedig egy könnycseppet sem hullajtottam. Igaza volt L.A. Reid-nek, sokkal több van a huszonöt év felettiekben, mint amit kinéztem korábban, Jason Brock például nagyon meggyőzött, az a “megsimizem a férfi táncost” aspektuson jól kacagtam. Igen, ő Mr. Entertainment. Amúgy, tőlük David Correy esett ki, aki rendkívül irritált, de nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy egyike volt azon keveseknek, akik NEM énekeltek hamisan. Ami a csapatokat illeti, az Emblem3 még mindig győzelem-esélyes, és nem is olyan rossz, amit csinálnak, csak az arcuk hatalmas. A Lyric 145 produkcióját nem tudom értékelni, a RAP nagyon nem az én műfajom, az 1432 lánykák – korábbi nevükön Lylas, – nem nagyon tetszik, bűn volt miattuk kirakni a Sister C-t. A kis tinik produkcióiból Beatrice Miller nagyon tetszett, Carly Rose kicsit semmilyennek tűnt, ahogy Arin Ray is, pedig pont ő közöttük a leginkább sztáralkat: jóképű, jótestű, jól táncol és még hangja is van, még ha egy hangyafasznyi is. Viszont az, hogy Diamond White-ot Britney hazaküldte, egy hatalmas WTF faktor nálam, és nem is nagyon tudom mire vélni. No mindegy.

Szóval, én eléggé csalódott voltam az amerikai X-Faktor első élő showját illetően, de bízom benne, hogy ez csak a kezdeti sokk volt, és majd másodjára mindenki kihozza magából a maximumot. Mert tényleg, olyan tehetséges banda ez, kár lenne értük, ha a sok koreográfiai nehézség miatt elfelejtenék azt, amiért bekerültek, azt, hogy énekeljenek. Amúgy, a kedvenceim Cece Frey, Jason Brock és Jannel Garcia, egyelőre akit nem tudok elviselni az Vino Alan és természetesen Paige Tomas, a (majdnem) kopasz Rihanna elég idegesítő, és most még hangja se nagyon volt. Na meg, az a szokásos mozdulata, hogy beroggyantja a térdét és pucsít egyet, elég antipatikus, akárcsak az, hogy folyton a lányával pedálozik. Már várom mi lesz a következő lépés, talán a következő adásban leül egy bárszékre, és az ölében a gyerekkel énekel valamit? Akárhogy is, kíváncsian várom a következő adást, hajrá Miss Frey!