The Voice – A harmadik válogatóról Téma: Egyéb kategória
Hát, most mit mondjak, a Voice már nem fog megváltozni, el kell fogadni azt a kétes minőséget, amit ezek a válogatók produkálnak. Én még mindig unatkozom, ugyanazok a hibák vannak benne, amik eddig. Középszerű hangok tömkelege, a mesterek pedig rendkívül mély nyelvcsapásokkal izgatják az énekesek egóját, miközben erre semmi szükség nem lenne, hiszen most még egy Veres Mónika sem volt. Egy énekes-palánta se volt igazán tehetséges, maximum az a vokálos nő, aki most előlépett az árnyékból. A Voice elvileg a hangra épít, de hogyan találnak olyan tizenkettőt a döntőkre, akiknek van olyan, hát ahhoz sok sikert. Mindazonáltal azt elismerem, az itteni felhozatal jobb, mint az X-Faktorban, kivéve természetesen Oláh Gergőt.
Ha megnézzük a mesterek eddigi csapatait, nemigazán találunk benne “hű de jó” énekeseket, – kivéve természetesen Veres Mónikát és Fatimát, – és azt hiszem ez már nem is fog változni, mert egyszerűen kifulladtunk. Már Erdély, a Felvidék és a többi határon túl élő magyar sem elég ahhoz, hogy igazán erős mezőnye legyen bármely “tehetségkutató” műsornak, ami elég szomorú, de ezért csak a kereskedelmi tévék okolhatók, amiért nem adtak elég időt az utánpótlásra, az énekesek fejlődésére, ehelyett évi legalább három-négy “tehetségkutató” műsorban lövik el a patront, és már alig maradtak olyanok, akikre az ember igazán felkaphatná a fejét. A Voice ezen adásában nálam tényleg nem volt egy sem. Na jó, egyetlen volt, méghozzá a majdnem vak kislány, ő egész szépen énekelt, de lehet, hogy csak azért mondom most ezt, mert úgy sajnálom szegénykét. Igen, az én szőrös szívem is fel lehet olvasztani.
Ami pedig az unalmasság faktorát illeti, ezek a válogatók tényleg azok. A borítékok röhejes átadásán túllépek, az uncsi énekesek uncsi bemutatása se para, de mivel énekben nem teljesítenek kábé sehogy, és a mesterek értékelése sem túl normális, a “harc” meg a középszerű senkikért egyszerűen nevetséges, szóval ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy unalmasnak tituláljam ezt a gagyi showt. Legalább lenne izgalom, de majdnem mindenkit továbbjuttatnak, akiket meg nem, azoknak én se adtam volna esélyt. A mesterekkel kapcsolatban meg, a műsort lassan át kéne nevezni “The Voice – A lélek hangja” címre, mert állandóan a lelkekkel jönnek, amit már rohadtul unok.
Néha mondjuk felmerül bennem az, hogy “ó, te csúnya, rossz Tibi, hát te olyan nagyon szigorú vagy“, és ki tudja, talán az is vagyok. De könyörgöm, miért ne lehetnék? A Megasztár 1-2-3-on nőttem fel, hozzászoktam a Ruzsa Magdi, Caramel vagy Tóth Veronika szintű tehetségek szárnypróbálgatásaihoz, erre meg kiverik a szemem Csodot Adélkákkal, a Spirites nyomorékokkal no meg olyan énekes-palántákkal a Voice-ban akikből némelyik éneklés helyett még vonyít is. Akkor mégis mi a csodáért csodálkozom azon, hogy nem tetszik a színvonal?
Szerintem én ezentúl hanyagolni fogom a Voice-t, legközelebb majd tényleg csak akkor nézek vissza, amikor minden mester összegyűjti a csapatát és megindul a duettes-kiesési szakasz. Mindenesetre azt már múlthéten beláttam, a Voice nagyon nem az én műsorom, túl maximalista vagyok ahhoz, hogy középszerű, félig-tehetséges senkik ajnározását lenyeljem. Amúgy, Mező Misit már egyre elfogadhatóbbnak tartom, ahogy azzal a szegény, majdnem vak kislánnyal bánt nagyon aranyos gesztus volt tőle.