Kocsis Tibor – Irány az élet. Írta: Marianna Téma: Egyéb kategória
*** Marianna egy újabb X-Faktoros felfedezett első lemezéről írt véleményt, ez a kritika pedig a legutóbbi győztes, Kocsis Tibor dalait veszi górcső alá. Érdemes elolvasnotok a kritikát 🙂 ***
Kocsis Tibor nyerte az X Faktor második szériáját még tavaly. A mentora Malek Miklós volt. Korábban már a Csillag születikben is próbálkozott, de ott nem sikerült az áttörés, hát 2011-ben felragyogott a szerencse csillaga. Kilenc hónappal a műsor után ki is adta első önálló lemezét Irány az élet címmel. Na, nézzük, hogy a győztes mit alkotott!
Az első slágerével a Lásd a csodát című nótával kezdünk, ami arról szól, hogy ki lehet törni a megszokott hétköznapokból. A zongora nagyon passzol bele és a gitár és a dobgép is jól működik benne. Szerintem elég ösztönző dal. ,,Lásd a csodát és éld velem át/Nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű/Soha ne bánd, ha lépni muszáj/S nem leszel egyedül, olyan egyedül” Oké, kedvencem lett. A Forgószél vár kezdése nem tetszett, de ahogy elkezdett jobbá válni és bekapcsolódott az akusztikus gitár minden rendben jött. Ez is inspiráló dal. Csak megjegyzésként hozzáfűzném ezt a dalt ifj. Malek Miklós írta. A Valahol elrontottam egy búcsúzó szerelmes dal. Erről az jutott eszembe, hogy egy felnőtt ember sétál, és a fiatalkori szerelmére gondol közben. Egyébként lassan bontakozik ki, ami nem is baj. Megérintette a szívem. Ez az a perc jókedvre derít a szövege és a dallama is, és sikerült az egyik kedvenc magyar énekesnőm, Janicsák Vecát megnyerni duett partnernek. Az ő hangja egy kis pluszt ad a dalnak.
Az Irány az élet kicsit country-s és jazzes. Szerintem címadó dalnak gyenge. Inkább töltelékszám-féle. Egy lazulós, pihenős dal. A Soha már visszavesz a tempóból. Ismét egy lassú dalba botlottunk, ami szintén a szakításról szól. Remek lett. A szövege tetszik. ,,S mi holnap vár, már most is fáj: mert nem lesz úgy, ahogy volt…./Soha már!…” A Szerelem, gyere már haza c. dalán soul hatás érezhető. Igen egyszerű, de mégis nagyszerű. A Hagyjál rockos egészen a refrénig, ahol a pop veszi át az irányítást. Ez egy lázadó szám, amit nem szoktunk meg Tibitől. Más, de jó, hogy valami más stílussal is próbálkozik, mert nem válik annyira egyhangúvá az album. Az Útvesztő-ről a Szent Johanna Gimi című könyvsorozat legutóbbi része ugrott be. Szerintem mondjuk abba is illene. A kedvenc a sorom ,,Repülünk a fény szárnyán” . Talán azért tetszik, mert olyan költői. A refrén ütős lett.
A Felfedeznénk mindent Demjén Ferencet jutotta eszembe, mert szerintem hasonlít ez az egyik dalára. Nem úgy értem, hogy biztos loptak, hanem csak hasonlít… Egyébként szerintem ez is egy töltelékszám, mert egy kicsit gyengébb a többinél. Az Aki a karjába zár olyan örömet okoz, mintha szerelmes lennék. A refrénnél nekem valamiért Whitney Houston ugrott be, mert egy kicsit R’n’B-s, de magyaros. Az utolsó dal a Mit ér egy hang? a lemez legerősebb dala. Emlékszem, hogy az X Faktor fináléjában hangzott el. A szöveg szerintem Tibi útjára illik. A magyar dalszövegíró jó munkát végzett. Egy pacsit küldök neki. Egy tökéletes zárás.
A lemez szerintem teljesen rendben van. Igaz nem valami nagy durranás, mert a dalok azért hasonlóak lettek, de talán az a legjobb az egészben, hogy több témát dolgoz fel. Konkrétan hétköznapi dolgokra gondolok. Egyébként értékelem, hogy nem minden dal a szerelemről szól. Persze, imádom a szerelmes számokat, de egy kicsit már unalmas, hogy szinte már minden dal arról szól. Tisztelet a kivételnek. A szövegek jók lettek. Azért érezhető, hogy Tibi a saját határai között szeret megmaradni, de szerintem egy kis rockkal próbálkozhatna, mint a Hagyjál-ban is. Örülök, hogy igazi hangszereket is hallottam és, hogy finoman volt adagolva elektronika. Egyébként szerintem a lemez magyaros. Valahogy ízt éreztem közben.
Furcsa vagyok, hogy tizenéves létemre az „öregebbeknek” szóló lemez sokkal jobban bejött, mint Muri Enikő Enciklopédiája, amin a legtöbb szám a fiataloknak való, vagyis az én korosztályomnak. Azt lehúztam, ezt meg éltetem. Ha összehasonlítom kettőt… Igaz mindkettő poplemez, de azért egész mások…
Ha ilyenek lennének a magyar lemezek, akkor elégedett lennék a popiparunkkal. Nem egy remekmű, vannak hibái, de jó, és örülök neki, hogy nem tökéletes. A korongot lazításhoz tudom ajánlani vagy munkához. Szerintem 10/8.