Az Irány az élet kicsit country-s és jazzes. Szerintem címadó dalnak gyenge. Inkább töltelékszám-féle. Egy lazulós, pihenős dal. A Soha már visszavesz a tempóból. Ismét egy lassú dalba botlottunk, ami szintén a szakításról szól. Remek lett. A szövege tetszik. ,,S mi holnap vár, már most is fáj: mert nem lesz úgy, ahogy volt…./Soha már!…” A Szerelem, gyere már haza c. dalán soul hatás érezhető. Igen egyszerű, de mégis nagyszerű. A Hagyjál rockos egészen a refrénig, ahol a pop veszi át az irányítást. Ez egy lázadó szám, amit nem szoktunk meg Tibitől. Más, de jó, hogy valami más stílussal is próbálkozik, mert nem válik annyira egyhangúvá az album. Az Útvesztő-ről a Szent Johanna Gimi című könyvsorozat legutóbbi része ugrott be. Szerintem mondjuk abba is illene. A kedvenc a sorom ,,Repülünk a fény szárnyán” . Talán azért tetszik, mert olyan költői. A refrén ütős lett.
A Felfedeznénk mindent Demjén Ferencet jutotta eszembe, mert szerintem hasonlít ez az egyik dalára. Nem úgy értem, hogy biztos loptak, hanem csak hasonlít… Egyébként szerintem ez is egy töltelékszám, mert egy kicsit gyengébb a többinél. Az Aki a karjába zár olyan örömet okoz, mintha szerelmes lennék. A refrénnél nekem valamiért Whitney Houston ugrott be, mert egy kicsit R’n’B-s, de magyaros. Az utolsó dal a Mit ér egy hang? a lemez legerősebb dala. Emlékszem, hogy az X Faktor fináléjában hangzott el. A szöveg szerintem Tibi útjára illik. A magyar dalszövegíró jó munkát végzett. Egy pacsit küldök neki. Egy tökéletes zárás.
A lemez szerintem teljesen rendben van. Igaz nem valami nagy durranás, mert a dalok azért hasonlóak lettek, de talán az a legjobb az egészben, hogy több témát dolgoz fel. Konkrétan hétköznapi dolgokra gondolok. Egyébként értékelem, hogy nem minden dal a szerelemről szól. Persze, imádom a szerelmes számokat, de egy kicsit már unalmas, hogy szinte már minden dal arról szól. Tisztelet a kivételnek. A szövegek jók lettek. Azért érezhető, hogy Tibi a saját határai között szeret megmaradni, de szerintem egy kis rockkal próbálkozhatna, mint a Hagyjál-ban is. Örülök, hogy igazi hangszereket is hallottam és, hogy finoman volt adagolva elektronika. Egyébként szerintem a lemez magyaros. Valahogy ízt éreztem közben.
Furcsa vagyok, hogy tizenéves létemre az „öregebbeknek” szóló lemez sokkal jobban bejött, mint Muri Enikő Enciklopédiája, amin a legtöbb szám a fiataloknak való, vagyis az én korosztályomnak. Azt lehúztam, ezt meg éltetem. Ha összehasonlítom kettőt… Igaz mindkettő poplemez, de azért egész mások…
Ha ilyenek lennének a magyar lemezek, akkor elégedett lennék a popiparunkkal. Nem egy remekmű, vannak hibái, de jó, és örülök neki, hogy nem tökéletes. A korongot lazításhoz tudom ajánlani vagy munkához. Szerintem 10/8.