Született Feleségek – A sorozatfinálé Téma: Egyéb kategória
Még mindig hihetetlen belegondolnom abba, hogy a Született Feleségek véget ért – most vasárnap mutatták be az utolsó két részt, a Lila akác köz lakói pedig nem okoznak nekünk újabb izgalmakat. Az évad elején azt szerettem volna, ha méltó módon távozik a széria, ha olyan minőségi évadot és finálét produkál, ami méltó lehet a sorozathoz – ez hellyel közzel sikerült is. Magával az évaddal nem volt problémám, a hetedik szezon végén vázolt Alejandro-gyilkossági ügyet szépen vázolták, boncolták idén, és sok aspektusból láthattuk a dolgokat, és szerencsére egész évben kaptunk izgalmakat bőven. A finálé egy részével voltak aggályaim, de alapjáraton tetszettek a megoldások, az ötletek, csak a kivitelezés volt egy részen nehézkes. Akárhogyis, nincs több Született Feleségek, a sorozat pedig ezzel büszkén vonulhat be a legnagyobb klasszikusok mellé, mint a Gilmore Girls vagy a Veronica Mars – büszkén, és délcegen állhatnak ott ők, négyen, mert nyolc éven át tettek minket nagyon boldoggá, elégedetté és ezért a legnagyobb dícséret illeti az alkotókat és a színészeket egyaránt. Következzék hát az utolsó kritika a fináléról, ami bizony spoileres lehet azok számára, akik még nem látták a lezárást.
Érett már Bree tárgyalása, és kíváncsian is vártam mi lesz a vége, de erre nem számítottam. A realitásnak teljesen ellent mondott az, hogy ilyen simán felmentették Breet, csak azért, mert egy haldokló öregasszony azt mondta, ő ölte meg a férfit – tényleg? Ennyi az egész? Ilyen gyorsan sikerült megmenteni, és a legprovokatívabb vádak alól is ennyire könnyen felmenteni Breet? Ez elég furán hatott nekem, és nem is igyekeztek rendesen megmagyarázni a dolgot. Ne értsetek félre, nem akartam rács mögött látni Breet, csak egy furfangosabb módját választottam volna a felmentésének. Mrs. McCluskey beszéde azonban nagyon megható volt, a rész elején pedig remekül felvezették – igazából már akkor látni lehetett, mi az írók célja, csak bíztam benne, hogy egy kicsit kreatívabbak lesznek majd.
Mike halála óta Susan még jobban a szívemhez nőtt, a legtöbb jelenetben szinte megsirattam őt, és MJ-t, az őket ért veszteség miatt. Az egész sorozat alatt végig nagyon szerettem a bohókás nőt, aki a nyolcadik évadban sem okozott csalódást. Mintha felnőtt volna, és most, hogy feladta az “életét” a lánya miatt, és segít neki felnevelni a babát, remek és roppant jó döntés volt a részéről. Azok a jelenetek meg, amikor Julie-t próbálja “rátukmálni” az orvosra sírvaröhögősek voltak, de a legjobban akkor hahotáztam, amikor Julie magzatvize ráfolyt Renée esküvői ruhájára…
Aggódtam a Lynette és Tom párosért, de egy belső hang végig halkan suttogta, hogy ne aggódjak, összejönnek még ők. Bár elég telenovellás volt végül ennek a módja, de csak megoldották, ráadásul nem is olyan rosszul. Ők ketten együtt voltak az egész sorozat alatt, hiteltelen lett volna, ha úgy ér véget, hogy szakítaniuk kell. Nagyon romantikus volt az összeborulásuk a végén. Ami a jövőképet illeti, végre teljesülhetett Lynette álma, visszatért az üzleti életbe hála a hirtelen megjelenő Katherine-nek. Mary Alice elmondása szerint, Lynette és Tom elköltöztek New Yorkba, a Central Parkra néző lakásban laktak, és hat unokájuk lett.
Ami Breet illeti, nagyon tetszett az ügyvédjével való kapcsolatának az ábrázolásmódja, ahogy szépen lassan összejöttek és egymásba szerettek, az varázslatos volt, afféle tipikus Bree. Sok pasit elfogyasztott már az évadok során, de a legjobban mégis Trippel tetszett. Ami a jövőt illeti, az esküvő után ők is elköltöztek, Breeből pedig menő politikus lett – hitte volna bárki is?
Gaby és Carlos házassága abba az irányba haladt, amit a sorozat elején megtapasztaltunk, csak pont fordított helyzetben. Gaby vált a fő keresővé, míg Carlos kvázi eltartott lett. Utóbbi visszavágása meg, ahogy alkalmazott egy dögös kertésznőt, remek poénforrás volt, egyből leesett mindenkinek, kire és mire célozgatott Mr. Solis. Imádtam, ahogy a végén megoldották a problémákat. Talán Gabrielle ment végbe a legnagyobb jellemfejlődésen, hiszen képes lett volna akár a szabadságát is feláldozni azért, hogy megvédje az ártatlan Breet vagy a férjét, akit tényleg szeretett. A jövővel kapcsolatban, Mary Alice úgy tájékoztatott minket, hogy Gaby kapott egy menő weboldalt, majd egy saját tévéshowt, és Kaliforniában vitatkozott Carlos és Gaby boldogan “happily ever after” módra.
Ami a többi szereplőt illeti, jó volt ismét viszont látni Katherinet, a “Did you miss me, girls?” után pedig volt egyáltalán valaki, aki magában egy nem-et hebegett? Nehéz elhinnem 🙂 Akit még nagyon megszerettem, az Renée, remek volt maga a karakter, az esküvői jelenetek, meg azok a hatalmas beszólások, hát dőltem a röhögéstől. Amikor azt mondta Bennek, hogy nem-e színvak, mert ő fekete, hát az hatalmas volt. Vele még egy spinoffot is szívesen elnéztem volna, sajnálom, amiért a készítők ilyenen nem gondolkodtak. Az utolsó részek azért is voltak annyira jók, mert egy-egy cameo erejéig több, régi ismerős is visszatért egy vagy több jelenetre, ami külön megmelengette a szívemet. Jó volt újra látni őket, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
Ami a legvégét illeti, tetszett, ahogy a halott karakterek “szellemi” ott álltak, miközben Susan és a családja legelőször elhagyta a Lila akác közt. Habár én végig azt hittem, hogy ők örökre ott élnek majd, de azt hiszem, ez így volt szép és jó. Külön köszönet a narrációért, jó volt megtudni azt, melyik karakterrel mi történt, habár Renée életére még kíváncsi lettem volna. Ami a Lila akác közt illeti, az élet abszolút nem állt meg, új feleségek érkeztek az utcába, újabb piszkos kis titkokkal. Mert ahogy Susan is mondta, “Sok mindent lehet mondani a Lila akác közre, de az unalmas jelzőt biztosan nem” … és mennyire igazad van!