Finálé előtt a The Secret Circle Téma: Egyéb kategória
A The Secret Circle az egyik legjobban dokumentált sorozat az oldalon – szinte már a terv megszületésétől nyomon követhettétek a Media Addicton a projekt alakulását, a kezdeti fázistól a berendelésen át, a lesújtó kritikákig az első részekről. Mert bizony már a leírása alapján beleszerettem a történetbe, az ősz legjobban várt sorozata volt, és egyben az évad legnagyobb csalódása is. Unalmas részek követték egymást, többször lobogtattam meg a kasza lehetőségét, és jó ideje már csak azért néztem tovább a részeket, mert néha egy-egy epizód dobbantott a minőségi skálán egy hatalmasat, és kíváncsi voltam arra, mire ment ez a nagy építkezés. Mert az évad nagy részében semmi mást nem csináltak, csak előkészítették a finálét. Pechjükre azonban ezek javarészt unalmas epizódokat eredményeztek és a nézők elvesztését, az újabb adatok alapján pedig egyre kevesebb az esély a második évadra.
Most először mondom azt, hogy kár lenne a kasza. Mert az utóbbi epizódokban annyira összeszedték magukat az írók, és olyan minőségi történeteket tártak elénk, amik miatt kár lenne, ha nem jövőre nem folytatódna a sorozat. Azoknak, akik időközben lemorzsolódtak, ajánlom a felzárkózást, úgy a tizenharmadik-negyedik epizódtól. Nem fogjátok megbánni, higgyjétek el, hiszen hihetetlen minőségi javulást produkált a széria. Innen spoileresen folytatom, azoknak pedig akik korábban feladták, tényleg csak azt javaslom, hogy folytassák. Megéri!
A javulást egyértelműen Jonh Blackwell megérkezésétől datálom – úgy kellett az a karakter a szériának, mint sivatagi kóborlónak egy pohár víz. Annyira felgyorsultak az események, hogy alig bírtam követni. A karaktert pedig imádom, teljességgel kiszámíthatatlan. Egyik percben elhiszem neki, hogy a gyerekeit akarja megvédeni, aztán átvált önző egoista érdekemberré, aki csak a koven erejére pályázik, majd ismét az aggódó szülőt látom benne, végül pedig oda jutok, hogy képtelen vagyok eldönteni, melyik az igazi, reális arc. Ezt pedig így ahogy van imádom. Végre, több az akció a részekben, varázsolnak a boszorkányaink rendesen, és van egy központi szál, amire építkezhetnek az írók. Jönnek a boszivadászok, meg kell magukat védeni, ez pedig érzelmileg és történés-szempontból is nagyon jót tesz a karaktereknek és a sorozatnak egyaránt. Gyerekek, én erre várok már az évad kezdete óta!
Ami meglepett, hogy még a szerelmi szálak sem untattak. Az Adam-Cassie dolog valami zseniális, az egész Blackwell féle kamu-átok odacsapott rendesen. A Faye-Jake dolog pöppet uncsi, de legalább vetkőzik a srác, így van értelme a képernyőn a dolognak. Diana kis afférja pedig remekül prezentálta azt, hogy mennyire nehézzé teszi a boszilét a főszereplőink életét. És bár ez nem annyira szerelmi dolog, de tetszett, hogy Melissa egész évben gyászolta Nicket, és nem múltak el az érzelmei, amikor felbukkant a srác … vagy az a valami, ami megszállta a testét. (még nem néztem végig a 21es részt, így egyelőre nem tudom mi is lett a vége).
Mit várok a finálétól? Ismétlem önmagam: izgalmakat. Azt várom, hogy lehidaljak a meglepetésektől, azt akarom, hogy annyira meglepjenek, mint amikor megölték Nicket, felbukkant Blackwell, eltették a nagyit láb alól – efféle meglepetésekre vágyom, szó szerint oda akarok fagyni a képernyő elé, és WTF-el teletűzdelt gondolatokkal szeretném ha tele lenne a fejem. És most először elhiszem azt, hogy mindezt a sorozat képes elérni nálam. De messze van még, az a péntek este…