Fallen – Paul Wesley minisorozata Téma: Egyéb kategória
Összegezzük a sztori lényegét két mondatban: Lucifer fellázadt a Teremtő ellen, de legyőzték, Ő lett a pokol ura, a bukott angyalok pedig a Földön paráználkodtak. Nőkkel hemperegtek, akik nephilimeket szültek, félig angyal-félig ember utódokat. A teremtő pedig utánuk küldte az özönvizet meg a gonosz angyalait hogy öljék meg a bukottakat, meg a korcsokat is. De a prófécia szerint az egyik ilyen lesz A feloldozó, aki erejével bárkit a mennybe juttathat, ha megbánja a bűneit. No igen, ilyen történet mellett egyértelmű hogy ha nem Paul Wesley a főszereplő, meg se nézem ezt a minisorozatot. Pedig egész kellemesen csalódtam benne, noha sok helyen látszott hogy nem csak a számítógépes technikán spóroltak, de az írók is lustálkodtak meg helyenként plágiumot elkövetve próbálták élvezhetőbbé tenni az alkotást, de ehelyett csak nevetségessé vált az egész, mindez leginkább az utolsó epizódokban a legegyértelműbb.
De kezdjük csak az elején: a történet beindítása zseniális volt. Attól féltem hogy a szokásos tinidrámát kapjuk meg, afféle TVD-styleban, a főhős az iskolában menekül az üldözői elől, és két nagydolgozat megírása közben majdnem meghal, de aztán megmenekül. Na ez az ami itt nincs. Aaron alig fedezi fel az erejét máris a sűrűjében van, és elég hamar realizálódik benne a tény, ő a legendás Feloldozó, akinek küldetése van a világon. A történet leginkább a második epizódban kezdett blőddé válni, amikor ahelyett hogy építettek volna a karakterfejlődésre, egy sor unalmas és felesleges jelenettel próbáltak hatni a nézőkre. Spoileresen folytatom. A sorozatot lezáró rész pedig csalódás volt a köbön, de a záró képsorok megnyugtatták a happy end-re szomjazó lelkemet.
A minisorozat írói Star Wars buzik? Azt még valahogy lenyelem hogy az angyalok legfőbb fegyvere egy fénykard ami tűzből áll és hűjj de félelmetes. De az, hogy megjelenik maga Lucifer (‘Darth Vader‘) és kiderül, hogy az ő fia Aaron (‘Anakyn Skywalker‘), ráadásul megkéri őt, juttassa már fel a mennybe, hagy nyírja ki a teremtőt. Ennél a motívumnál erősen azon gondolkodtam hogy ez most jajj vagy jujj, kreatív vagy szánalmas csavar, a végére. Mert valóban, ezt nem is feltételeztem az elején hogy így próbálják lezárni a történetet, pedig megvolt a felkészítés, direkt felemlegették Lucifert. Az egyetlen szerencséje a karakternek az volt, hogy a zseniális Bryan Cranston alakította, akit a Már megint Malcolm óta nagyon szeretek.
Színészek tekintetében amúgy is erős volt a felhozatal, külön pacsi Hal Ozsannak , aki zseniálisan alakította a karakterét. Nem tudtam nem kedvelni a bukott angyalt, sőt, a végén meg is sajnáltam hogy miért kellett megint visszazárni őt a fogságába… Szerencsére itt még Paul Wesley is több volt mint eyecandy, sikerült magából egész tisztességes színészi játékot kiizzadni, jóval erőteljesebb volt mint a TVD-ben manapság…
Visszatérve a történetre, kicsit úgy éreztem hogy a karakterek mögött nincsenek gondolatok sem háttér, annyira egydimenziósnak tűnt mind. Vegyük például a Hatalmasokat: miért kell megölni a nephilimeket? Tehetnek ők a szüleik bűneiről? Az még érthető lenne hogy azért vannak a földön, hogy a rebilliseket eltüntessék az útból, de miért kell megölni őket?
Értékelés: 7/10
A hibái ellenére szórakoztató darab, ráadásul Paul Wesley látványa minden írói bakiért és gagyi CGI-ért kárpótolja a nézőit. Különben is, érdekesen lett tálalva a téma, csak egy kicsit több kreativitás kellett volna ahhoz, hogy tökéletessé váljon.